Látványos erőfitogtatással vette őrizetbe a karhatalom Sreten Jocićot, eddig Szerbiában büntetlen előéletű polgárt, Joca Amszterdam néven közismertebb és hírhedtebb alakot.
Az előbbi tényszerű, érthető, de az már nem, pontosan mikor és miként férkőzött Milošević özvegyének és árváinak bizalmába egy felettébb kétes erkölcsű egyén, hogy éppen neki adták bérbe a dedinjei Tolsztoj utca 33. szám alatti villát, a néhai elnök szálláshelyét.
A számtalan, egyelőre megválaszolhatatlan kérdés közül ezzel felvetettük az elsőt. A másik úgy fogalmazható meg, Milošević halála óta eltelt annyi év ellenére miért nem tűzték ki a hagyatéki tárgyalás időpontját? Kiknek az érdeke takargatni, hogy abban az időszakban, amikor a nemzeti ügy makulátlan védelmezőjének tüntette fel önmagát, kártékony politikájának következtében esztelenül százezrek életét áldozták fel, milliók váltak földönfutóvá, felbecsülhetetlen értékű ingatlant, elképesztő összegű külföldi valutát halmozott fel?
Nehezen hihető, hogy államfői jövedelméből, és beszédeit, szónoklatait tartalmazó egyetlen könyvének tiszteletdíjából.
Nem kevésbé izgalmas kérdés, hogy a hivatalosan havi 600 euró bevételéből Joca Amszterdam, e sajátos életművész miként törlesztette havonta az 1500 euró bérleti díjat, miként futkározhatott olyan méregdrága autókban, amelyek nagyon kevés halandónak adatott meg. Milyen titkos forrásból fedezte a testi épségére ügyelő nagyszámú testőrének a bérét, a nem bolhapiacon vásárolt elegáns öltözékeinek árát, fényűző életmódját.
Pontosan azt sem tudni, mi mindennel gyanúsítják. Nevét ismételten a sajtó tavaly novemberében emlegette, miután Zágráb óvárosában mérnöki pontossággal likvidálták Ivo Pukanić újságírót, a Nacional című sajtótermék tulajdonosát. A merénylet elkövetésével hét egyént hoztak összefüggésbe. Valamennyien a szervezett bűnözés közlegényeinek soraiba tartoztak, mások időnként felbérelték őket még gyilkosságra is.
Ki fogadta fel e gengsztereket? A horvátországi és a szerbiai sajtó Joca Amszterdam személyében fedezte fel a tettest, mert szoros kapcsolatban állt a gyilkosság egyik gyanúsítottjával. De miért tört volna Joca Amszterdam Ivo Pukanić életére, hiszen érdekeik nem ütköztek? Az összeesküvési elméletek kiagyalásában tehetségesek erre azt válaszolták, hogy Stanko Subotić Cane, a cigarettacsempészés koronázatlan királya alkalmazta Joca Amszterdamot, hogy szervezze meg Pukanić likvidálását, mert a Nacional leleplező cikkeket közölt üzelmeiről. Ez sem tűnik ésszerűnek. Ugyan miért gyilkoltatta volna meg Cane egy hitelét vesztett lap tulajdonosát? Hiányzik a motívum.
Nem követünk el ugyanis kegyeletsértést annak konstatálásával, hogy kiadványa elvont fogalomként értelmezte a tárgyilagos tájékoztatást, az igazságot. Tudatosan koholmányt, rágalmat, álhírt terjesztett, s emiatt a bíróság többször elmarasztalta, s tetemes összegű kártérítésre kötelezte. Cane is néhányszor a törvényszék elé citálta, s valamennyi pert megnyerte.
Ne botorkáljunk tovább a találgatások ingoványos talaján, az már nem feltételezés, még a világ nem fordult ki a négy sarkából, mint általában a kiskorú bűnözőket, Joca Amszterdamot is tolvajlás, zsebmetszés, betörés miatt állították elő. Ekkor került kapcsolatba Miroslav Bižić Biža rendőrfelügyelővel, akit azzal bíztak meg, hogy az ifjú delikvensek közül válassza ki a rátermettebbeket, a fogékonyabbakat. Valamennyiüket az Állambiztonsági Szolgálat alkalmazta katonai osztagok toborzására, vezetésére, emigránsok meggyilkolására, kábítószer csempészésére.
A Cég a múlt század kilencvenes éveinek derekán Hollandiába irányította,s utasítására végzett az albán emigránsokkal. A hazafiasnak feltüntetett tette nem terhelte meg lelkiismeretét, s állami küldetésén kívül kialakította saját hálózatát a kábítószer csempészésében, terjesztésében, s érdekei időnként ütköztek az albán alvilággal. Kiszorította a piacról a holland maffiát is. Hozzávetőleg negyvenen fizettek életükkel azért, hogy Joca Amszterdam győztesként kerülhessen ki a nem babra menő játékból.
1995-ben hitelt érdemlő forrásból úgy értesült, hogy a montenegrói maffia megbízta Goran Marjanović belgrádi gengsztert, hogy végezzen vele. Joca Amszterdam megelőzte őt: felbérelt két hivatásos rendőrt Marjanović likvidálására. Fejenként 200 000 márkát ígért a bérgyilkosoknak, de fizetés helyett úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
A két rendőr lebukott egy rablás után, beismerő vallomásukban azt állították, hogy Joca Amszterdam bérelte fel őket a gyilkosságra.
Hollandiában több súlyos bűncselekmény elkövetése után elcsípték. A tanúk emlékezőtehetsége rendszeresen csődöt mondott, s bizonyíték hiányában csak egy ügyben marasztalta el a bíróság, s több évi börtönbüntetésre ítélte.
Joca Amszterdamot azonban nem olyan fából faragták, hogy mások parancsának engedelmeskedjen. Megszökött. Szófiába helyezte át a főhadiszállását. Onnan irányította az egész Óvilágra kiterjedő kábítószer-hálózatát. A bolgár rendőrség 2002-ben fogta el. A beavatottak tudni vélik, hogy tartózkodási helyét Milorad Ulemek Legija rendőralezredes, a különleges rendőrosztag parancsnoka, emberrabló, kábítószer-terjesztő, felsőbb utasításra gyilkosságok szervezője és Dušan Spasojević, a zimonyi bűnbanda vezére árulta el, hogy kiszoríthassák a kábítószerpiacról.
Hazazsuppolása után Joca Amszterdamot nem sokáig tartották fogva, óvadék ellenében szabadon engedték. S mit ad isten, most Legijával együtt ugyanannak a börtönnek a falai között raboskodik. Sem Legija, sem Joca Amszterdam soha senkinek nem bocsátott meg, s nem is maradt adós. Ezúttal kettőjük közül ki kerül ki győztesként, ez majd a gyászjelentésekből derül ki.
Befejezetlen e szövevényes, talányos történet? Feltehetően. Meghaladja az íródeák képességét az utóbbi bő két évtized zűrzavaros ügyeinek értékelése.
