foto: Molnár Edvárd
Csőd szélén álló gyárak, drasztikus intézkedések, sztrájkok, munkanélküliség, pénztelenség jellemzi az elmúlt heteket, hónapokat, s minden arra mutat, ez a jövőben sem lesz másként. A kétségbeesés kétségbeesett lépéseket szül. Két héttel ezelőtt Novi Pazaron a Raška textilgyár valamikori dolgozói éhségsztrájkra szánták el magukat, majd egyikük levágta és megette az ujját, ezzel is jelezve, nincs mit ennie. A többi kétségbeesett munkás is kész volt megtenni ezt a lépést, ebben látva az egyetlen módot, hogy felhívják a kormány figyelmét a tarthatatlan helyzetre.
A minap a kragujevaci Partizan Bőrgyár munkásainak több mint két hete tartó éhségsztrájkjáról olvashattunk, akik 8,5 éve nem kaptak fizetést. Hárman kritikus állapotban vannak, de ennek ellenére sem adják fel. Vajon mennyi szenvedés, várakozás, hiábavaló reménykedés előzte meg és váltotta ki végül az ilyen fokú elkeseredést? Csak az tudja, aki éveken át becsülettel dolgozott, és hosszú idő óta nincs miből megélnie, miközben érkeznek a számlák, és üres a gyomor. Mit tesz az állam? Semmit azon kívül, hogy felszólítja az embereket, hagyjanak fel a sztrájkkal.
Hiába a radikális fellépés, tömegtüntetés a kormány épülete előtt, éhezés, öncsonkítás, akiknek módjukban állna tenni valamit, hallgatnak, mert attól félnek, ha egyszer teljesítik a sztrájkolók követeléseit, mindenki problémáját orvosolniuk kell. Mlađan Dinkić gazdasági miniszter szerint ezzel a lépéssel Pandora szelencéjét nyitnák meg. A szakszervezetek, önkormányzatok nem tehetnek semmit, a politikusok pedig nem reagálnak. Sokan hónapokig nem kapnak fizetést, végül pedig az utcára kerülnek leépítés vagy a vállalat csődje miatt, s a szociális segélyre is legalább öt hónapig várakozniuk kell, holott már néhány heti pénztelenséget is nagyon nehéz átvészelni.
– Hiába kerestük fel a Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztériumot, hogy próbálják behozni a segélyek folyósításának lemaradását, a mai napig nem érkezett válasz, és nem történtek intézkedések. Ebből is látszik, mennyire felelőtlen az állam. Nem törődik a polgáraival, hagyja tönkremenni a vállalatokat és elszegényedni az embereket. Mielőbb meg kellene változtatni a kifizetések ütemét, havonta csökkenteni a lemaradást, így néhány hónapon belül megszűnne a probléma. Ugyanakkor várható, hogy egyre többen veszítik el az állásukat, folyamodnak segélyért, és ez egyre nagyobb megterhelést jelent majd az állami költségvetésnek is. Ahol csak alkalom adódik, felvetem ezt a problémát, a polgármesterrel is beszéltem erről, és a következő Szociális Gazdasági Tanács ülésén is szóba fogom hozni – nyilatkozott lapunknak Hugyi István, a szabadkai Önálló Szakszervezet alelnöke.
Jelenleg tizenötezer munkanélküli van Szabadkán, de nagyon sok vállalat küzd problémákkal, ezért ez a szám tovább fog növekedni. A Severből az elmúlt években több mint ezer embert bocsátottak el, a Bratstvo Vagongyár a csőd szélén áll a hatalmas adósságok miatt, a Fidelinka számláit zárolták, mert képtelen volt időben törleszteni a hitelrészleteket, a Medoproduktban is több hétig sztrájkoltak a munkások az elmaradt bérek miatt, de a tönkretett vállalatok közé sorolhatjuk a November 29. vállalatot vagy a Zorkát is, és egyre csak bővül a lista. Az emberek több ízben is a kormányhoz fordultak segítségért, a szakszervezetek pedig lázasan keresik a megoldást, a törvények megváltoztatását, az adóterhek csökkentését kérik.
A gondok nem most kezdődtek, évek óta nyomon követhető a vállalatok lassú tönkretétele és összeomlása, amit a jelenlegi gazdasági válság koronáz meg. A privatizáció után a vállalatok teljesen kikerültek az állam ellenőrzése alól, és akiknek lenne hozzá hatalmuk ez ellen tenni valamit, a parlamenti üléseken egymás munkáját akadályozzák ahelyett, hogy intézkednének. Akadnak olyan vállalattulajdonosok is, akik a törvénnyel összhangban dolgoznak, és teljesítik kötelezettségeiket a munkásaik felé is, azonban az elvégzett munkáért nem fizet nekik az állam. Kénytelenek lassan elküldeni a dolgozókat, majd végleg felszámolni a mindeddig stabilan működő céget.
– Rasim Ljajić munkaügyi miniszter tett egy javaslatot egy olyan bizottság megalakítására, amelyik azonnali hatállyal, vagy legalábbis gyorsított tempóban foglalkozna ezekkel a problémákkal. Itt elsősorban a munkaügyi törvényeken kellene változtatni, és összehangolni a jelenlegi helyzettel. Arra kellene törekedni, hogy megőrizzék a munkahelyeket, amit adócsökkentéssel lehetne elősegíteni, és minél több külföldi befektetőt kellene idevonzani. Így talán még javítani lehetne a helyzeten – véli Hugyi.
Pattanásig feszült a helyzet, az elkeseredés odáig vezetett, hogy az élet és egészség feláldozása sem túl nagy áldozat, míg az állam csak a fellobbanó tüzeket oltja el. Beszélhetünk Európai Unióról, szabványokról, szociálpolitikáról, de a gyakorlat azt mutatja, az emberi tényező vajmi keveset számít a politikának, még akkor is, ha mindenki tisztában van vele, hogy halogató módszerekkel és struccpolitikával már nem sokáig lehet kordában tartani a lázongó munkásokat. Pandora szelencéjétől rettegve nem veszik észre, hogy Damoklesz kardja függ a fejük felett.
