Nem lebecsülendő számú ellenfelei annyi mindennel megrágalmazták már Mlađan Dinkićet, Szerbia kormányának gazdaságügyi miniszterét, de közülük egy sem vetette szemére, hogy idegenkedik a közszerepléstől, elvétve hajlandó nyilatkozni. Nem vitatják el színészi és rendezői tehetségét sem. Például amikor pletykalapok azzal vádolták meg, hogy dedinjei fényűző villában él, meghívta a sajtó képviselőit, és színházi előadásra emlékeztetően kávét szürcsöltek, meghallgatták kedvenc zeneszámait, s megmutatta nekik kétszobás lakását, a berendezést és a számítógépét.
Az utóbbi időben két kijelentése miatt került ismét az érdeklődés homlokterébe és a bírálatok pergőtüzébe. A magánosítás nem egyértelmű jogi és más szabályozása következtében kártalanításuk, bérük több havi elmaradása miatt a kormány épülete előtt tüntető tömeg képviselőit nem fogadta, azzal a megindoklással, hogy ügyük nem tartozik hatáskörébe. Az emberi sorsok iránti érzéketlenséggel vádolták meg sértő, gúnyos kijelentése miatt: senki sem tartaná rendjén valónak, ha a gazdasági takarékossági intézkedések elleni tiltakozásuk jeléül a miniszterek lefeküdnének a villamossínekre, az úttestre, s megbénítanák a főváros forgalmát.
A gazdasági szakemberek, szakmabelijei körében borzolta fel a kedélyeket azzal a megállapításával, hogy túljutottunk a legnehezebbjén, immár a válság leküzdésének kezdetén tartunk, s megismételte a már annyiszor elhangzott megfogalmazást: felcsillant a fény az alagút végén.
Mivel alulírott pályafutása alatt sohasem foglalkozott gazdasági kérdésekkel, mert nem ért hozzájuk, ezúttal is csak annak konstatálására szorítkozom, hogy neves, tekintélyes szakemberek nem osztoztak derűlátásában. Emlékeztettek arra, hogy a Nemzetközi Valutaalap képviselőivel folytatott tárgyalásokon felismerte a gazdasági világválság súlyosságát, de tévedett abban, hogy e krízis nem érinti Szerbiát. Nem ismerte fel a veszélyt.
Mások szerint nem fukarkodik elhamarkodott, megalapozatlan nyilatkozataival: 2006-ban például megígérte az államadósság hárommilliárd dollárral való csökkentését, s fogadkozása ellenére az összeg hatmilliárddal nőtt.
Bírálóinak harmadik csoportjába tartozók azzal érvelnek, hogy a gazdaságban, termelésben semmi jele a javulásnak, épp ellenkezőleg, a mutatók kedvezőtlenebbek a tavalyinál. A szakértők egyöntetűen a válság további mélyülésétől, a munkanélküliek hadának állandó gyarapodásától tartanak, s egy részük nem zárja ki az argentínai forgatókönyv veszélyét sem.
Mlađan Dinkić politikai, gazdasági pályafutása viszonylag rövid, de annál viharosabb és fordulatokban gazdag. Akkor kezdődött karrierje, amikor mint a belgrádi közgazdasági kar ismeretlen tanársegédje máról holnapra az országban és külföldön hírnevet szerzett magának könyvével, amelyben részletesen ismertette a piramisbankok létrehozásának, működésének módját, összeomlásuk okait, a polgárok tudatos állami kifosztásának forgatókönyvét.
Zoran Đinđić kormányzása idején a jegybank elnöke, majd pénzügyminiszter. Kemény kézzel felszámolta az életképtelen bankokat, a többit magánosította, egy részüket külföldiek kezére juttatta. Azóta viszonylag rövid idő telt el, s az előbbi előnyeinek és hátrányainak értékelése még korai.
Sokan nem bocsátották meg neki, hogy megbuktatta Zoran Živković kormányát, mert tévesen hitt Vojislav Koštunica európai elkötelezettségében. A társulási tárgyalások kudarca után oroszlánrészt vállalt abban, hogy Koštunica távozásra kényszerült. Nem kevesen tartanak attól, hogy a mindössze 45 éves politikus-közgazdász Cvetković kormányának is sírásója lesz.
Visszakanyarodva a kezdet kezdetére, eleve miért kételkednénk a miniszter optimizmusában? Talán többet tud bírálóinál, s tisztábban látja az üdvözítő utat.
