Az újvidéki Községi Bíróság a közelmúltban érvénytelennek nyilvánította a város Sonja Marinković helyi közösségében megtartott választásokat, mivel az egyik választópolgár neve nem a hivatalos nyelvhasználatnak megfelelően került a választói névjegyzékre. A nem mindennapi bírósági döntéssel a szerb sajtó is foglalkozott, lapunk pedig dr. Korhecz Tamás, tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkárt kérte fel a döntés értelmezésére és következményeinek elemzésére.
Az újvidéki Sonja Marinković helyi közösségben megtartott választások után Vladimir Nešović választópolgár az újvidéki Községi Bíróságon fellebbezett a választási eredmények ellen. Nevét ugyanis latin betűkkel írva tüntették fel a választói névjegyzéken, mire ő a választói bizottságnak kijelentette, „ez így írva már nem is az ő neve”. A bírósági keresetet a hivatalos nyelvhasználatról szóló törvény ide vonatkozó szakaszára hivatkozva adta át. A bíróság Nešović javára döntött, ezzel semmisnek nyilvánította 750 választópolgár szavazatát, azaz a helyi közösségi választások eredményét.
A Magyar Szó dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkártól kért jogértelmezést az esettel kapcsolatban. Dr. Korhecz elmondta, a helyi közösségi választások törvénnyel nem szabályozott választások. A helyi önkormányzatok feladatkörébe tartozik megalakítani a helyi közösségeket, ezen a szinten tehát a választások is a helyi önkormányzatok által felállított szabályok alapján bonyolódnak le. Maga a bírósági ítélet a szakértő szerint ennek ellenére nagyon sok kérdést vet fel, illetve következménnyel járhat:
-- Kétségtelenül igaz, hogy a választói névjegyzékben a neveket cirill betűs írásmóddal kellett volna feltüntetni. Ugyanakkor az is tény, hogy a hivatalos nyelvhasználatról szóló törvény alapján az Újvidék területén hivatalos kisebbségi nyelveken is el kellett volna készíteni a választói névjegyzéket. Természetesen az elemzett ügy nem ennek a feltételnek a teljesülésével, vagy a hiányával foglalkozott, hanem azzal, hogy az említett választópolgár nevét nem a szerb nyelv hivatalos írásmódja alapján tüntették fel az illetékesek. Ez a törvénysértés az én személyes jogértelmezésem szerint az adott választási folyamatra nem volt kihatással. Kétségtelenül felfedezhető jogsértés, viszont nem olyan jellegű és mértékű, ami igazolná a választások megismétlését – vélte dr. Korhecz.
Ennek a jogértelmezésnek a gyakori alkalmazása messzemenő következményekkel járhat, hiszen innentől kezdve az ilyen formális, teljesen technikai jellegű kérdések megkérdőjelezhetnek nagyon fontos, jogilag szabályozott folyamatokat is, folytatta dr. Korhecz.
– Gondoljunk csak bele, hogy hány kisebbségi polgárnak nem úgy írták le nevét a választói névjegyzékben, ahogy azt az anyanyelvük helyesírási szabályai, vagy az anyakönyvi kivonat alapján kellett volna megtenni. Ilyen alapon ezek a polgárok az összes eddigi szerbiai választások eredményét meg tudnák semmisíteni. Vagy vetítsük ki más területekre az adott kérdést. Gondoljunk azokra a polgárokra, akik még nem cserélték le személyi igazolványukat. Az ő esetükben szinte mindegyiküknek latin betűkkel tüntették fel a nevét az igazolványban. Mivel ez is törvénysértésnek számít, akkor eszerint az értelmezés szerint az összes jogügylet, ahol a polgár saját identitásának igazolására a személyi igazolványát használta, megkérdőjelezhető lenne.
Mindezek miatt a tartományi titkár azt reméli, hogy az újvidéki Községi Bíróság ítélete úgynevezett elszigetelt jogértelmezés lesz, és marad is.
Arra a kérdésre, ha már az országban létezik hivatalos nyelvhasználatról szóló törvény, hogyan történhetnek mégis ilyen jellegű hibák, dr. Korhecz szerint az a lehetséges magyarázat, hogy „a jogszabályok be nem tartásának elsősorban műszaki okai vannak, másodsorban az emberi megszokás is szerepet játszott. Vagyis ha már adva volt egy latin betűkkel feltüntetett névjegyzék, akkor valószínűleg senkinek sem jutott eszébe ezt módosítani. Tehát összefoglalva, az ilyen jellegű törvénysértéseknek szinte mindig technikai, kényelmi okok állnak a hátterében.”
„Hosszú még az út a jogállamig”, állapította meg a tartományi titkár az eset egyik általános tanulságát.
– Egy biztos, Szerbiában a jogállamiság kiépítését akadályozó gondok között szerepel az adminisztratív kapacitás hiánya, nem adott még sem az emberi, sem a műszaki felkészültség, az az erőforrás, ami a közigazgatásban lehetővé tenné a következetes jogérvényesítést. És itt van még a korrupció is, aminek egyik következményeként igencsak relativizálódnak a jogszabályok. Vagy például Vajdaság autonómiájával kapcsolatban egyértelműen megsértik az alkotmány előírásait. Ha a legmagasabb jogszabályt szándékosan megsértik, akkor mit várunk egy ilyen banális helyi közösségi választásokra vonatkozó előírás betartásával kapcsolatban. A felelős kormány feladata lenne megvalósítani, hogy a jogkövető magatartás, a jognak az érvényesítése egyre inkább főszabállyá váljon. Véleményem szerint ettől is függ egy ország csatlakozási jogosultsága az Európai Unióhoz – vélte dr. Korhecz.
Végezetül még arra is kíváncsiak voltunk, hogy a nemzeti kisebbségek, vagy konkrétan a vajdasági magyar közösség esetében mennyire tisztelik egyes községekben az illetékesek a személyek nevének feltüntetését különböző helyzetekben, illetve dokumentumokon. A tartományi titkár tapasztalata, hogy minél kisebb a magyarok lakossági aránya egy-egy községben, annál nagyobb gondot okoz a vonatkozó jogszabályok érvényesítése. Elvileg ugyanazok a nyelvhasználati szabályok illetik meg a Nagybecskereken élő magyarságot, mint a Magyarkanizsán élőket, ám a valóság mégsem felel meg ennek az előírásnak, magyarázta dr. Korhecz, és hozzátette, a nyelvhasználati szabályokat érintő jogsértéseket mindenféleképpen jelenteniük kell az illetékeseknél.
-- Ha megalkuvóak vagyunk, ha önként, szolgalelkűen lemondunk saját jogainkról, akkor mások sem fogják ezeket tiszteletben tartani – szögezte le dr. Korhecz.
