Ha a korrupció a közélet tisztaságával kapcsolatos bűncselekmény, akkor Szerbiáról elmondható, hogy közélete piszkos. És ezt nem e sorok írója állítja, ugyanis sem korábban, sem most, az úgynevezett tranzíciós időkben nem adta meg a sors, hogy korrumpált lehessen, sem pozíciója, sem hatalma ehhez nem volt. Így nem is kerülhetett korrupció-közelbe.
Minden kimutatás, minden elemzés azt bizonyítja, hogy a korrupció elsősorban azokban az országokban dívik, amelyek valamiféle társadalmi átalakuláson esnek át. És ha most Szerbiában ilyen átalakulás folyik, akkor miért lenne éppen itt tiszta a közélet?
A Transparency International egy nemzetközi nemkormányzati szervezet, amelynek célja a korrupció elleni küzdelem, a tiszta és elszámoltatható viszonyok megteremtése a közpénzek felhasználásában. Ez a szervezet legutóbbi felmérése során, amelyet 180 országban végzett, megállapította, hogy Szerbia a korrupció tekintetében a 85. helyen áll, a korrupció-hányadosa pedig mindössze 3,4-es, ami azt jelenti, hogy az országban minden szinten jelen van e tisztátlanság. A környező országok közül csak Albánia és Bosznia-Hercegovina helyezése rosszabb. (Zárójelben említsük meg, hogy Magyarország a 49. helyen áll 5,1-es hányadossal.)
Találtam egy érdekes kimutatást is, magyarországi felmérést a tranzíció első tíz évéről, amelyből látszik, hogy a korrupció évről évre nőtt, sőt a vizsgált időszak vége felé rohamosan, ugyanakkor a korrupciót elkövetők száma alig, vagy semmit sem változott. Ez azt jelenti, hogy a korrupcióval a társadalom egy bizonyos hányada, pontosabban bizonyos rétege fertőzött, és ez a réteg évről évre egyre korrumpáltabb, évről évre egyre piszkosabb lesz. A pénz, ugye, megszédíti az embert. De nem azt az embert, aki alig keresi meg a betevő falatját, hanem azt, aki valamilyen pozíciót tölt be, aki hatalmon van. Ugyanezek az emberek, akik időnként pénzzel megtömött aktatáskával futkosnak ide, oda, a választások előtt, és alkalomadtán felkiáltanak: le a korrupcióval!
Politikusaink folyamatosan „harcolnak” a korrupció ellen, ám úgy tűnik, hogy ebből a harcból mindig vesztesként kerülnek ki. Hogy miért? Hát, e kérdés megválaszolását az ön fantáziájára bízom, tisztelt Olvasó.
Az államelnök, a belügyminiszter, az ügyész, mind, mind azt hangoztatja, hogy ütött a korrupció órája. Nem lesz többé hivatali vesztegetés, gazdasági visszaélés, senki sem üzérkedhet majd többé befolyásával... Mert az ügyészség, a rendőrség, a politikai vezetők eldöntötték, hogy tisztára mossák ezt a koszos társadalmat. Minden bizonnyal úgy, hogy első lépésként megszüntetik a korrupció forrásait. Szerbiában nem lesz többé munkanélküliség, és a keresetek is jóval magasabbak lesznek kétszázötven eurónál. A vállalatvezetéstől kezdve egészen a minisztériumokig minden, minden átlátható lesz, mindenki láthatja majd, hogy merre folynak a pénzek, hol a forrás és hol a torkolat, és azokra, akik ezeknek a pénzfolyamoknak útját állják, a törvény azonnal és kegyetlenül lecsap, és erről mindenki értesül...
És majd ha eljön ez a példásan tiszta társadalom, ha megszűnik a korrupció táptalaja, nem kell majd hűséges párttagnak lennie az egyszerű embernek ahhoz, hogy jól fizetett munkát találjon.
Egy gondom van csupán ezzel az utópisztikus Szerbiával. Miből élnek majd e példásan tiszta társadalmunkban hatalomtartóink, politikusaink?
Ide kívánkozik még egy mondat: Akinek nem inge, ne vegye magára.
