Részt vettem életem első minisztériumi rendezvényén. A vendéglátó: a közigazgatási és önkormányzati minisztérium. A vendégek: a média képviselői. A helyszín: egy négycsillagos szálloda klimatizált, süppedős szőnyegű tanácsterme. Bizony, a belgrádi államhatalom képviselőit nem érheti panasz a vendéglátás módját illetően, valóban nem verték fogukhoz a garast. A rendezvény célja? A 4,5 órás ott-tartózkodás után még mindig fontolgatom, kinek is volt mindez jó. A jelenlevő előadók szerint csakis az Önök, polgárok érdekeit szolgálta az adott rendezvény.
Valójában műhelymunkáról volt szó, ahol az előbb megjelölt minisztérium megbízott munkatársai a szerbiai közigazgatás megreformálásának részleteibe avatták be a média képviselőit, vagyis többek között engem is. Igen, valóban, mindez egyelőre igencsak homályosnak tűnhet, megpróbálom sorjában összefoglalni a történteket. A rendezvény első szakaszában a jelenlevő államtitkár úr ragadta magához a mikrofont. Hangsúlyozta, a közigazgatás megreformálása második szakaszába érkezett, az első szakasz célkitűzéseit szinte egytől-egyig sikerült teljesíteni az elmúlt évek folyamán, és ezek a lényegre törő változások valószínűleg senki figyelmét nem kerülték el. Az államtitkár úr a folytatásban panaszos hangon szólt hozzánk, a média képviselőihez, hogy a polgárok nem bíznak az államhatalomban, sőt, szinte ellenséges érzésekkel viseltetnek a politikus urak és hölgyek irányában. Vagy ha nem rendült meg a bizalom, akkor Szerbia szinte minden polgárának szürke hályog csökkenti éleslátását, és ezért nem veszik észre a minisztériumok fáradozásait. Pedig a miniszteri hivatalok izzadságcseppektől görnyedve gürcölnek. Csakis Önökért, a polgárokért. Legalábbis erről biztosított a szóban forgó minisztérium szóban forgó államtitkára. Na és ezen a ponton kristályosodott ki a minapi rendezvény célja. Azért hívtak minket, a média képviselőit össze, mivel nekünk kellene értesítenünk a közvéleményt arról, hogy az államhatalom képviselőinek szeme előtt csakis az ország lakosságának érdeke lebeg. És természetesen nem mindegy, hogy milyen módon tudósítunk a szorgos miniszteri alkalmazottak ténykedéséről. Ebben az esetben arról kellene tudósítanunk, hogy a szóban forgó minisztérium addig reformálja az állami közigazgatást, amíg Önöknek, polgároknak nagyon jó nem lesz, illetve amíg Szerbia nem csatlakozik az Európai Unióhoz. Mert, természetesen, ez esetben is központba került az európai integráció, meg az európai mércék fontossága.
Kíváncsi természetem nem engedte nem megkérdezni az államtitkár úrtól, hogy mi a helyzet a korábban sokat emlegetett minisztériumok számának csökkentésével, illetve a minisztériumi alkalmazottak létszámcsökkentésével. Az államtitkár úr mélyen a szemembe nézve leszögezte, nem a minisztériumok, valamint alkalmazottaik száma a lényeges, hanem az ő szakmai tudásuk, és amit ezzel az országnak és a polgároknak nyújtanak. Érdekes, államtitkár úr e kijelentése előtt 20 perccel egy bizonyos törvényt igyekezett ismertetni velünk, a média képviselőivel. A mellettem ülő minisztériumi szakmunkatárs ez idő alatt végig az orra alatt mormogott valamit, majd végül fülembe suttogta, az államtitkár úr összevissza beszél, nem is úgy van, ami van. Nem tudom miért, de a minisztériumi szakmunkatársnak hittem.
Ezen felül mi, média képviselői azt is megtudtuk, hogy az olvasók, nézők, hallgatók, vagyis polgárok nem szeretik, ha számokkal, illetve pénzösszegekkel dobálódzunk. Mármint értem ez alatt az olyan jellegű jelentéseket, amiben arról informáljuk a polgárokat, hogy X minisztérium mennyit költött erre, vagy arra. A rendezvény szakértői, a minisztérium szakmunkatársai szerint a polgárok úgysem értik ezeket a számokat. Ha pedig nagyon, de nagyon ragaszkodunk a számokhoz, akkor inkább összehasonlítással mutassunk be egyes összegeket. Példának okáért, ez és ez a minisztérium ennyi és ennyi átlagfizetésnek megfelelő összeget költött erre, vagy arra. Rendben, én, a média képviselője megértettem. Akkor a rendezvény költségeit a szerbiai átlagfizetés függvényében ismertetem Önökkel, polgárokkal. A hotelszobák ára, a terembérlet, a hotel éttermi ára, illetve az eddigi résztvevők számának ismeretében számításaim arra az eredményre vezettek, hogy a szóban forgó minisztérium néhány óra leforgása alatt 10 átlagfizetést költött arra, hogy mi, a média képviselői elmondjuk a polgároknak, milyen szorgalmas a szóban forgó minisztérium, illetve az államhatalom általában. És ez csak egy hosszú távú folyamat indája, az előadássorozat folytatódik, más helyszíneken, más szereplőkkel, újabb átlagbérek értékében, ám egy cél szellemében, azért, hogy Önök, polgárok megtudják, minden nagyon jó lesz. Egyszer. A jövőben. Minden olyan lesz, mint az államtitkár úr által oly sokat emlegetett Svédországban.
És én ezt most elmondtam Önöknek, polgároknak.
