– A Gyermekrák Alapítvány Magyarország legjelentősebb civil szervezete. Számunkra a határon túli magyar gyermekek gyógyulása ugyanolyan fontos, mint az anyaországban élő gyermekeké. A gyerekeket nem szabad határoknak szétválasztania, és a pénztől egyetlen gyermek gyógyulása sem függhet. Már évek óta támogatjuk a romániai, szlovákiai, ukrajnai és szerbiai gyermekeket, ám a támogatás megvalósulásához egy kormányszintű aláírás szükséges. Egy ilyen jellegű aláírásra kellett volna szerdán sort keríteni Újvidéken. Dr. Csengeri Attilával immár több mint féléve folyamatosan kapcsolatban vagyunk, az együttműködési megállapodást kérésére már több alkalommal is javítottuk, illetve módosítottuk. Végül is sikerült eljutni odáig, hogy dr. Csengeri értesített bennünket, a megállapodást, vagyis annak tartalmát elfogadhatónak és aláírásra alkalmasnak tartja, a hitelesítés napjául pedig a szerdai napot jelölte meg. Az általa meghatározott időpontban a Gyermekrák Alapítvány képviselői a Tartományi Képviselőház épülete felé igyekeztek, ekkor telefonon értesített dr. Csengeri, az aláírásra most nem kerülhet sor. Azzal mentette ki magát, hogy ülésenvan, és onnan nem tud eljönni. Majd hozzátette, miután elbeszélgetett munkatársaival, úgy döntött, ilyen formában Vajdaság részéről nem írhatja alá a megegyezést. Mindezt követően meglátogattunk egy gyermekklinikát, ahol dr. Csengerivel is sikerült találkozni.
Mi hangzott el a személyes találkozó alkalmával?
– Ennek a beszélgetésnek folyamán az derült ki, hogy Csengeri Úr számára a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy alapítványunk csakis a magyar nemzetiségű gyermekeket támogatná. Ezt a hozzáállást elfogadhatatlannak tartom. Mi egy magyar civil szervezet vagyunk, mi a magyar gyermekek gyógyításának költségeit szeretnénk levenni Szerbia, illetve Vajdaság válláról. Dr. Csengeri ennek ellenére kijelentette, az alapítványnak meg kell értenie, Vajdaságban 22 nemzetiség él, ők ugyanolyan ellátást kérhetnek, mint a magyarok. Ebből, és egyéb kijelentésekből azt a következtetést vontam le, hogy, ha az alapítvány az összes többi nemzetet is támogatná, akkor dr. Csengeri hajlandó lenne aláírni a dokumentumot. Ellenkező esetben az aláírást diszkriminatív lépésnek tartja. Persze, mindezzel egyetértek, de nekünk, magyar szervezetként a magyar gyermekek gyógyíttatását kell támogatnunk. Mi kötelességünknek érezzük a magyar gyermekek támogatását, függetlenül a betegek állampolgárságától. Csengeri Úr álláspontját megértem, elfogadni azonban nem tudom.
A szóban forgó megegyezés jelentett-e volna Vajdaság, vagy az egészségügyi titkárság számára bármilyen jellegű kötelezettséget?
– A megegyezés Vajdaság számára semmiféle kötelezettséget nem jelentett volna. Mi adni szerettünk volna, cserébe pedig nem kértünk semmit. Ez a megegyezés azért lett volna fontos, mivel csakis ennek a dokumentumnak a függvényében tudnánk gyorsan megszervezni a beteg gyerekek minél hatékonyabb gyógykezelését. E dokumentum nélkül az alapítványtól számon kérhetik a magyarországi illetékesek, hogy miért is fizetjük egy nem magyar állampolgár gyermek gyógykezelését. A megegyezés nélkül is tudunk segíteni, hiszen az alapítvány elnökeként nem fogom végignézni egy gyermek halálát sem, szükség esetén továbbra is biztosítani fogjuk a gyógyítás költségeit, ezzel azonban átlépem a számomra meghúzott határokat. Számomra azonban első helyen a gyerekek élete áll, és nem az adminisztráció.
A szerdai elutasítás véglegesnek tekinthető, vagy a jövőben van még esély a dokumentum aláírására?
– Dr. Csengeri elmondta, igyekszik megtalálni a módját a megegyezés aláírásának. Ehhez azonban körültekintően kell eljárnia, hiszen bár elméletileg független Belgrádtól, vagyis a fővárostól, ez a függetlenség mégsem tekinthető teljes mértékűnek.
Egy ilyen jellegű fogadtatás után az alapítvány hajlandó lenne a jövőben aláírni a megegyezést?
– Természetesen. Ha egy gyerekről van szó, akkor mindenkinek, mindent meg kell próbálnia. Egy gyermek élete nem múlhat sem pénzen, sem bürokrácián. Egy ilyen témát illetően nem szabad elveszni az adminisztráció útvesztőjében, és semmilyen esetre sem szabad eltűrni a politika beavatkozását. Egy ilyen jellegű segítségnyújtást nem lett volna szabad visszautasítani.
A szóban forgó, és a tartományi egészségügyi titkár által vitatott dokumentum aláírása után hány vajdasági magyar gyermek kezelését tudták volna támogatni?
– Számbelileg ezt így nem lehet meghatározni. Egy azonban biztos, a Gyermekrák Alapítvány kuratóriuma évente 40 millió forintot szán a határon túli magyar gyerekek gyógykezelésének támogatására. Ez nem egy elutasítandó összeg.
