Gálfi Dezső nem volt rest átszámolni a kiküldött tételeket
Megérkezik a számla, felhördülünk az összeg láttán, majd szó nélkül fizetünk. Nem csodálkozunk, hogy egyre többet követelnek rajtunk, ahogy növekszik az infláció, úgy emelkednek az árak. Áramra, vízre, telefonra, fűtésre viszont szükségünk van, ez pedig pénzbe kerül. Nem igazán szoktuk elemezgetni a számlán szereplő adatokat, holott ha kicsit jobban belemerülnénk a matematikába, sok furcsaságra bukkanhatnánk, amit laikusként nem biztos, hogy megértünk.
Csak kevesen veszik maguknak a fáradságot, hogy alaposan áttanulmányozzák, például mennyi áramot fogyasztottak, vagy mennyit telefonáltak, a számlán szereplő számokat pedig nem sokan kérdőjelezik meg. Sokan vannak, akik még csak el sem igazodnak a feltüntetett adatokon, még kevésbé tudják felmérni, hogy mi a túl sok, vagy a túl kevés fogyasztás. A szabadkai Gálfi család is akkor kezdett gyanakodni, amikor áprilisban egy újabb számla érkezett a Távfűtőművek Közvállalatból, újabb tartozással. A Távfűtőművek Közvállalat visszamenőleg korrigálta a család fogyasztását annak ellenére, hogy azt minden hónapban elszámolták, számlát küldtek róla, Gálfiék pedig rendre ki is fizették tartozásukat.
– November 1-jén kezdődött meg a fűtési szezon, akkor nullázták az alállomások számlálóit, de valamilyen oknál fogva három hónapon keresztül nem jöttek megnézni az állást, ezért egy átlagos fogyasztást számláztak le, februártól áprilisig viszont kísérték a fogyasztást. Április végén újabb számlát kaptunk, pedig akkor már nem fűtöttek. Kiderült, hogy utólagosan korrigálták az elmúlt öt hónap fogyasztását, és majdnem 10 ezer dinárt kellene még befizetnünk – panaszkodik Gálfi Dezső, aki azt is nehezményezi, hogy nem kaphat betekintést a kaloriméterről leolvasott adatokba, így saját fogyasztását sem ellenőrizheti. Ezzel a problémával azok a háztartások is szembesültek, akik ugyanarra az alállomásra vannak csatlakoztatva.
A Távfűtőművek Közvállalat által kiküldött számlákat tanulmányozva mi is számos furcsasággal találkoztunk. A novemberi, decemberi és januári számlákon, amikor nem olvasták le a számlálót, mindvégig nulla volt az induló állás, de néhány alkalommal a mért fogyasztás helyett kevesebbet számoltak el. Ha a Távfűtőművek Közvállalat által számított átlagos fogyasztás egy hónapra 250 000 megawattóra (legalábbis ez derül ki a tanulmányozott számlákból), akkor az első három hónap után a számlálónak logikusan 750 000 körüli értéket kellene mutatnia. Ezzel szemben a februári számlán az állás 1 338 690 MW/h. A számláló előző hónapban leolvasott állása és az újonnan leolvasott állás különbsége adja meg egy havi fogyasztásunkat. Az is megfigyelhető a számlán, hogy a két állás közötti különbség és a feltüntetett fogyasztás nem egyezik meg. Pedig csak egy egyszerű kivonásról van szó. Érthetetlen továbbá, hogy a Távfűtőművek Közvállalat miért akarja korrigálni a február és április közötti fogyasztást, hiszen azokat az adatokat már ők maguk olvasták le, és pontosan annyit fizettettek meg Gálfiékkal, amennyit elfogyasztottak.
A Távfűtőművek Közvállalatban minden kérdésünkre választ kaptunk, bár a számlák elemezgetésekor kénytelenek voltak elismerni, hogy az még időnként őket is összezavarja. A beszélgetés végére azonban kiderült, a Gálfi családnak küldött válaszlevelükben feltüntetett adatok helyesek, és az áprilisi számlát ki kell fizetni.
– Az alállomás egy magántulajdonban lévő ház garázsában lett elhelyezve, és a tulajdonos nem engedte be a távfűtőművek embereit, hogy leolvassák a kaloriméter állását, így csak novemberben, februárban és a szezon végén tudtuk azt megtenni. Amíg nem voltak pontos adataink, egy átlagfogyasztást számoltunk el, a szezon végén pedig a számláló alapján korrigáltuk a fogyasztást a nem mért hónapokra, és kiküldtünk még egy számlát – magyarázta Garai Mihály, a Távfűtőművek Közvállalat igazgatóhelyettese.
A tényleges és az elszámolt fogyasztás közötti különbség abból adódik, hogy a városi hatóság rendelete alapján az individuális fogyasztóknál mért teljes fogyasztást 11 százalékkal csökkentették a hőveszteség miatt, ezért kevesebb a feltüntetett elszámolt fogyasztás. Továbbá van egy olyan rendelet, melyben kimondják, ha a régi négyzetméterenként és az új kaloriméteren mért fogyasztás ára közötti különbség nagyobb mint 25 százalék, akkor a távfűtőművek ezt az elhasznált többletenergiát nem fizetteti meg a fogyasztóval, hanem saját veszteségeként könyveli el és leírja. Gálfiék esetében megtörtént a 11 százalékos csökkentés, és a huszonöt százalék fölötti többletköltséget is leírták, azonban a tényleges fogyasztásuk nagyobb volt, mint amit a vállalat leszámlázott nekik a fűtési szezon alatt. De nézzük csak, mennyit is fizetett ki ez a család novembertől áprilisig fűtés címén! Már a szezon előtt megkezdték a fizetést, és amikor decemberben megérkezett az első számla, már 40 ezer dinárral voltak pluszban, áprilisig pedig a 116 négyzetméteres ház fűtési költségei több mint 80 ezer dinárba kerültek. A havonta kiküldött számla átlagosan 15 ezer dinárt tett ki, ami sokaknak egy havi fizetése. Ezután kapták a mintegy tízezer dináros árkorrekciót, így az öt hónap majdnem százezer dinárjukat emésztette fel.
Hiába reklamáltak, sőt a városi képviselő-testület elnökéhez is eljuttatták panaszlevelüket, ennek ellenére fizetniük kell, mert tartozásuk valós. Az individuális fogyasztóknál a jövőben felszerelik a kalorimétereket, melyek majd a pontos fogyasztást mutatják az adott háztartásban, de Garai figyelmeztetett, hogy a tényleges fogyasztás sokkal magasabb számlát eredményezhet, mint amikor négyzetméter után fizettek a polgárok, és csak akkor tudják csökkenteni fűtésköltségeiket, ha ésszerűen használják az energiát, megfelelően szigetelik a házat, és spórolnak.
