Fölöttünk fú a förtelmes halál, írta Radnóti Miklós a Razglednicák című megrázó költeményében. Förtelmes nyelv, szögezte le Ranko Bugarski, a nyelvtudomány világszerte elismert szakértője még a boszniai háború idején megjelent A nyelv a békében és a háborúban című kötetében. Annyi év eltelte után a háborús bűncselekmények felderítésével megbízott ügyészség is megállapította, hogy a két förtelem között szoros a kapcsolat, s vizsgálatot indított azok ellen, akik a nyelvet a háborús uszítás eszközévé züllesztették le.
Az igazságszolgáltatás munkáját jelentősen megkönnyítette az, hogy Bugarski említett könyvében pontosan feltüntetve megjelenési helyüket és időpontjukat, idézetek sokaságával támasztotta alá mondanivalóját. Szerinte a körülöttünk tombolt szörnyű háború bizonyította, hogy a nyelv előállíthatja, megsemmisítheti és visszájára fordíthatja a valóságot.
A háborúra, népirtásra uszító propagandát verbális tüzérségnek nevezte, amely derekasan kivette a részét a lelkek megmételyezéséből, abból a hazugságból is, hogy a más nemzet, felekezet elleni gonosztett jogos, legális önvédelem. Mielőtt még megszólaltak volna a fegyverek, a hamis eszmék, tanok céltudatos, tervszerű terjesztése keretében minden szerbet azonosítottak a csetnikekkel, a horvátokat kivétel nélkül usztasának nevezték, valamennyi bosnyákot pedig mudzsaheddin, vérszomjas dzsihád harcos jelzővel illettek.
Bugarski úgy fogalmazott, hogy ,,a genocídium szó gyakori felelőtlen használata előidézte a népirtó tettek megismétlődését, mint ahogy a múlt háború sírjainak propagandisztikus és nekrofíliára emlékeztető kihantolása új tömegsírokat szül. E háború sajátos eredetisége az urbicid – a szisztematikus és vandál várospusztítás az egész lakossággal együtt, méghozzá biztonságos távolságból, a sáncból. Ilyent még nem jegyeztek fel a polgárháborúk történetében.”
Miként fordíthatja visszájára a nyelv a valóságot? Az eltorzulás az évszázados otthon fegyvertelen védelmezőinek megfogalmazással kezdődött. ,,Mivel hamarosan kiderült, hogy sokan közülük nem éppen fegyvertelenek, és hogy nem mindig saját otthonukban vannak, a frazeológiát módosították, de a védelem alapfogalma maradt, majd később a felszabadítás eszméjével egészítették ki. Erre az utóbbira annak a ténynek az elfedése végett volt szükség, hogy elsősorban hódító háborúról van szó. Ezzel viszont elviselhetetlen feszültséget teremtettek, amely valódi szemantikai robbanásokat eredményezett. Ugyanis belső ellentmondástól terhes dolgokat kellett mondani, hogy egy település védelmezését bekerítéssel, majd a bent tartózkodó megszállók kiűzésével hajtották végre, vagy azt, hogy egy város felszabadul egy másik helység megvédésével. Íme néhány tipikus újságcím, amely valóban áthidalhatatlan nyelvi és fogalmi zűrzavarról tanúskodik: Mirkovci védelmezői felszabadítják Vukovárt. Vukovár nem esett el, hanem megvédték.” A Politika tudósítása szerint ,,a gárdisták és a rendőrök kiprovokálták a baranyai területi védelmiseket, majd elveszítették az ütközetet, és visszavonulásra kényszerültek.” A szerző kommentárja: ,,A békeszerető védelmezők valahonnan érkeznek, de lám kiprovokálják őket, és puszta védelemmel menekülésre kényszerítik a településen belül levő támadó erőket. Le a kalappal előttük!”
Ranko Bugarski úgy értelmezte, ,,amilyen a háború, olyan a nyelv is: alantas, torz, pusztító. Marad a remény, hogy a háborúk urai előbb-utóbb saját kelepcéjükbe esnek, s elvesznek az összes gonoszsággal és a förtelmes nyelvvel együtt, amelyet győzelemittasan hadartak.”
Az már nem írható egy nyelvtudós rovására, hogy a politika és a gyakorlat nem éppen elvárása szerint alakult.
