Az egykori horvátországi „táborlakók“ azt tervezik, hogy októberben csoportosan ellátogatnak Nagybecskerekre, hogy 1991-es fogvatartásuk helyein, a stajićevói (Óécska) mezőgazdasági birtokon és a Torák közelében levő egykori vadászotthon épületeire emléktáblát helyezzenek el.
Az elgondolás kezdeményezői, a Vukovár 1991. jogászegyesület képviselői erről tájékoztatták Aleksandar Martont, a nagybecskereki városi képviselő-testület elnökét, minapi látogatásuk során.
Zoran Šangut, az egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy békével és őszinte szándékkal érkeznek egykori szenvedéseik színhelyére, a céljuk pedig az, hogy a bűncselekmények elkövetőit név szerint vonják felelősségre, s a felelősség ne legyen kollektív. Ezzel szeretnének hozzájárulni Szerbia és Horvátország jószomszédi kapcsolatainak további fejlődéséhez. Kifejezte reményét, hogy a két tábor színhelyén elhelyezhetik az emléktáblákat, hogy azok arra figyelmeztessék a jövő korosztályait, hogy az ilyen eseteknek soha többé nem szabad megismétlődniük.
Az egyesület tervei szerint októberben öt autóbusszal érkeznének Nagybecskerekre az volt zágrábi, dubrovniki, vukovári és varazsdi származású sorstársakkal. Az egyesület ehhez megkapta a horvát állami intézmények támogatását és remélik, hogy az idelátogatók személyi biztonsága szavatolva lesz, hiszen nekik semmilyen ellenvetésük nincs a nagybecskerekiekkel szemben.
Aleksandar Marton támogatta az ötletet, megjegyezve, hogy ennek még 18 évvel ezelőtt meg kellett volna történnie. Szerinte a nagybecskereki esemény nagyban hozzájárul majd a két nép valódi kibéküléséhez.
Vukovár eleste után Torákra (akkor még Begejcinek hívták) és Óécskára (Stajićevo) szállítottak több mint 2500 foglyul ejtett horvát nemzetiségű polgárt, akiket hónapokig embertelen körülmények között tartottak fogva. Elsősorban Vukovár környéki horvátok voltak. A foglyokat bántalmazták, állítólag gyilkosságok is történtek. Szerbiában szinte alig van hivatalos és pontos adat a két táborról.
