Több mint három hét telt el ama szabadkai képviselő-testületi ülés óta, amelyről kivonult a Magyar Koalíció. Az, hogy a hatalmi koalíció viszonya nem fényes, mindenki tudta, mégis meglepetésként érte a várost az MK lépése. A két fél azóta sem ült le tárgyalni, tisztázni a félreértéseket, megbeszélni a jövőt. Saša Vučinić polgármester nyitott a beszélgetésre, kész a változásra, bár tisztában van azzal, hogy személyesen Ő a szálka az MK szemében.
Ön szerint mi az oka az állandó egyet nem értésnek Önök és koalíciós partnerük között?
– Emberként nem értem, hogy miért vannak állandó félreértések köztünk. Politikai szempontból lehet, hogy megmagyarázható, miért történik mindez, de nem gondolom, hogy ez lenne a jó irány. Az irány ugyanis most az, hogy állandóan az egyet nem értésre, a különbségekre fektetik a hangsúlyt, hogy csípőből, amikor az egyik oldal az egyik prioritás mellett foglal állást, akkor a másik oldal az ellenkezőjét tartja fontosnak. Ez a kezdetek óta így működik, és tulajdonképpen most érte el a tetőpontját azzal, hogy a Magyar Koalíció kivonult a képviselő-testületi ülésről. Be kell látnom, személyesen ellenem irányul ez az inkorrekt hozzáállás. Állandóan azért vonnak kérdőre, miért nem ül össze a Városi Tanács. Azt viszont a közvélemény nem látja, hogy ennek a tanácsnak a tagjai fele-fele arányban vesznek részt a munkában mindkét oldalról. Számos pontot pedig egyszerűen blokkol a másik oldal. Ezért mondom, hogy nem korrekt a hozzáállás, mert tudom, hogy a munkát az a másik oldal blokkolja, aki később engem von felelősségre, és azt kérdi, miért nincs tanácsülés. Több fontos dolog van, amire hónapok óta várjuk a választ a koalíciós partnerektől: ilyen például a városi közigazgatás átszervezése, a költségvetés átütemezésére sem érkezett válasz, az iskolarendszer ésszerűsítése. De közben kérdőre vonnak, hogy miért nem takarékoskodunk, és miért nem dolgozunk hatékonyabban.
Ami ránk vár, gondolom az, ami a politikában általában történni szokott: egy tenisz mérkőzés, ahol egymás térfelére dobálják a labdát, vagyis a felelősséget. De valahogy engem nem tud érdekelni ez a mérkőzés. Túl sok munkám van. Aki részt szeretne ebben venni, tegye, de nekem nem áll szándékomban visszaütni a labdát.
A Magyar Koalíció, a VMSZ ugyanezeket hozza fel Ön ellen. Azt mondják, mindent egymaga szeretne megoldani, s nem kéri ki véleményüket.
– Ez nem igaz. Tisztázzuk és határoljuk el azt, amit a törvény is elhatárol egymástól. A polgármester különálló szerve a városnak. Nem köteles bárkit is beszélgetésre hívni. A kollektív igazgatás ideje lejárt. Én készen állok arra, hogy vállaljam a felelősséget a döntéseimért, és a dolgokról, amelyek bizonyos területeket érintenek, természetesen konzultálok az illetékesekkel függetlenül attól, hogy melyik párthoz tartoznak. Ha egy kicsit is elemezzük az elmúlt egy évet, és megnézzük azokat az eseményeket, problémákat, amelyeken én ott voltam, amelyekben én részt vettem, egyik esetben sem volt jelen az illetékes tanácsos a VMSZ soraiból. De nem azért, mert nem hívtam őket. Egy alkalom volt, amikor a gyárak helyzetéről tárgyaltunk közösen a szakszervezettel. Azóta mintha egy csendes tilalom lett volna úrrá: ahol ott a polgármester, oda ti nem mehettek el. Tíz hónapja ez folyik. Nekem ez túl sok energiámat emészti fel. Ha az egész napomat azzal tölteném, hogy kiket hová hívok meg, akkor nem jutna időm elvégezni a munkámat.
Ön szerint miben kellene Önnek, és miben a partnereknek változniuk?
– Én nyitott vagyok, és készen állok arra, hogy változzak, csak mondják meg, miben. A másik oldaltól csak azt várom, hogy korrekt legyen a viszony. Egy nagyon banális példát mondok erre. Kucsera Géza volt polgármestert minden alkalommal meghívtuk minden eseményre. Akkor is, amikor Dragan Trklja volt az igazgató a Városépítési Igazgatóságban, és a tartományi választások két köre között megnyitották a felújított Szent Rókus kápolnát, vagyis amikor Kucsera ellenfele Nenad Ivanišević volt a választásokon, tiszteletben tartottuk a polgármester intézményét. Egy másik példa: azok a VMSZ soraiból kikerült közvállalat igazgatók, akikkel esetleg tárgyalok, szidást kapnak ezért a pártvezetéstől. Azt várom tőlük, hogy működjenek együtt a polgármesterrel. Ne Saša Vučinićtyel, ne a DP helyi elnökével, hanem a polgármesterrel. Kommunikációt várok, és a kommunikáció nem az, hogy megjelenünk a polgármester ajtajában, elmondjuk, mit akarunk, aztán meg becsukjuk az ajtót. Hanem leülünk, és meghallgatjuk egymást. Velem senki sem kommunikált így, még kiskoromban a tanáraimmal is kialakítottam egy dialógust. Parancsot pedig nem fogadok el a saját pártvezetésemtől sem. Ha egy kicsit félretennék a pártszemüveget, amikor egymást nézzük, úgy gondolom, sokkal korrektebbek lennének a viszonyok.
Maglai úr azt mondta, hogy a viszonyok rendezésére legkésőbb szeptemberig sor kerül. Miért kell addig várni? Miért nem ültek egy asztalhoz eddig?
– Nem látom annak okát, és nem értem azt sem, hogy miért vártunk eddig, miért nem került erre sor az elmúlt három hét során. A képviselő-testületi ülés után én azonnal elmentem Maglaihoz, hogy megkérdezzem, a történtek tükrében áll-e a másnapi találkozó Miljković úrral. Ez alkalommal felajánlottam, hogy beszélgessünk. Ugyanezt megismételtem a következő hétfőn, majd szerdán, majd pénteken. Felajánlottam, hogy üljünk le beszélgetni a legutóbbi, keddi rendkívüli ülés előtti este. Aztán azt olvasom az egyik lapban, hogy majd akkor tárgyalunk, ha én visszajöttem a szabadságomról. Én nem vagyok szabadságon, itt vagyok. Ezek a dolgok feleslegesen megingatják a bizalmat a két fél között.
Mit gondol, mi lesz ennek a civakodásnak a következménye? Mit gondolnak erről a választópolgárok?
– Úgy gondolom, hogy a polgárokat ez egyáltalán nem érdekli. A gond az, hogy nagy ígéretek hangzottak el. Mindig kész vagyok kijelenteni azt, hogy ez az év és a következő év nagy része valószínűleg komoly befektetések nélkül telik majd el. Amikor szembesülünk ezekkel a gondokkal, akkor a másik oldal a mi viszonyunkat helyezi előtérbe. Nem ez a fontos, hanem az eredmények, amelyek elmaradnának akkor is, ha a mi együttműködésünk jó lenne. A választópolgárok három év múlva az eredményeinket fogják értékelni.
