Nagybecskereket sokan ma is nyelvi sokszínűségéről emlegetik. A Monarchia korabeli dokumentumokat három nyelven, németül, magyarul és szerbül írták ki, de volt példa ötnyelvű állat-egészségügyi bizonylatra is. Ez természetes volt, hiszen az itt élők többsége beszélte a szomszédja nyelvét. Hogy az elmúlt kilencven év alatt ez a kép nagyban megváltozott, azt Traian Pancarichannak, a polgárok jogvédő-helyettesének legújabb jelentése is bizonyít.
Az ombudsmanhelyettes a városi szervek és a helyi önkormányzat ingerenciája alá kerülő intézmények, közvállalatok feliratait vette górcső alá. Ami a városi szerveket illeti (Vagyonjogi Ügyészség, Polgári Jogvédő stb.) a helyzet kielégítő, mivel azok feliratait kiírták a hivatalban levő kisebbségi nyelveken is, a helységnév is azok hagyományai szerint van megjelölve. Ugyanakkor a közvállalatok és közintézmények többsége számára csak papíron létezik többnyelvűség. A Szociális Gondozó-központ, a Történelmi Levéltár, az Egészségügyi Otthon, a Népszínház, a Népmúzeum, a Központi gyógyszertár, az Iskoláskor Előtti Intézmény, a Zrenjanin Rádió, a Városrendezési Igazgatóság, a Lakásgazdálkodási vállalat, a Köztisztasági vállalat stb. feliratai csak szerb nyelven vannak kiírva, legtöbb esetben a bélyegzőjük is egynyelvű. A Polgárok Jogvédő-helyettese szerint ez mutatja a legjobban a különbséget a proklamált és a gyakorlatban megvalósított kisebbségi jogok között. Ezért Traian Pancarichan azt javasolja a nagybecskereki közvállalatoknak és közintézményeknek, amelyeknek a város az alapítója, hogy tábláikat és pecsétjeiket írják ki azon kisebbségi nyelveken is, amelyek a város statútuma szerint hivatalos használatban vannak.
