A világgazdasági válság következményei most már az élet minden területén érezhetőek. Riasztás ez a szerb kormánynak, hogy minél előbb dolgozza ki az ország középtávú fejlesztési stratégiáját, amely radikális költségcsökkentéssel kellene, hogy együtt járjon. A stratégia a közjövedelem ésszerűsítését, a korrupció és a szürkegazdaság csökkentését jelenti. A cél, hogy Szerbia attraktív hely legyen a befektetők számára, olyan termelések beindítására, melyekre fizetőképes kereslet van a térség piacán. Ha ez elmarad, bekövetkezik majd a polgárok életszínvonalának még nagyobb romlása. Amennyiben a válság most, következő néhány hónapban fokozódna, tüntetések hulláma várható, beláthatatlan következményekkel.
A nagy gondok sok kicsit eredményeznek, illetve a kis gondok egy nagy bajjá állnak össze? Nézőpont kérdése csak! Gond van az állami költségvetés bevételi oldalának megvalósulásával. A borúlátók egyenesen az államcsőd sötét árnyékával riogatnak. Az év első felében a költségvetési bevételek mintegy 12 százalékkal a várakozások alatt maradtak. Szinte valamennyi bevételi forrás apadni látszik. A jövedelmi adóból eredő bevétel a tervezettnek mindössze 84,7 százaléka, ugyanakkor a forgalmi adóból is mintegy 10százalékkal kevesebb bevétel valósult meg. Ezek azok a források egyébként, melyekhez a kormányok a leggyakrabban nyúlnak a bevételek növelése érdekében. Mindkét kategóriára érvényes a megállapítás, hogy nagyon érzékeny tételek, és már rövidtávon is „bumeráng effektust” eredményezhet növelésük. Ugyanakkor a szociális elégedetlenség növekedését együttesen hatványozottabban produkálják. Gondoljunk csak bele, kinek a zsebében nem nyílik ki a bicska azonnal, ha akkor csökkentik a fizetését, amikor az üzletekben minden megdrágul!
A hónap végén esedékes a Nemzetközi Valutaalap képviselőinek látogatása, amikor Szerbiának arról kell meggyőzni az alap „revizorait”, hogy a március végén megkötött megállapodás értelmében kormányunk ura a helyzetnek, és tartja magát a megállapodás elveihez. Tény azonban, hogy az eddig eltelt időszakban a költségvetés hiánya nagyobb annál, mint amit előirányoztak. A közfogyasztást sikerült némileg csökkenteni, viszont az államapparátus ésszerűsítése elsősorban politikai okok miatt nem valósulhatott meg. Legalábbis nem a kellő mértékben. A valutaalappal esedékes tárgyalásokon – a rendkívüli helyzetre való tekintettel – Szerbia el szeretné érni, az alap engedélyezze, hogy a költségvetési hiány a társadalmi termék 4,5 százaléka lehessen. Más, egyéb kézenfekvő megoldás nemigen kínálkozik, mivel az év elején bejelentett, az államapparátust és a közszférát érintő leépítésekről, úgy tűnik, politikai okokból államvezetésünk lemondott.
A pénzügyminiszter asszonyunk a közelmúltban kijelentette, hogy a folyó évben mintegy 110-115 milliárd dináros költségvetési hiánnyal kell számolni. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy megvannak azok a források, melyek segítségével a hiányt az állam pótolni tudja. Az elemzők többsége szerint a költségvetési hiány ennél legalább 30-40 milliárddal magasabb szinten várható. Azok a források pedig, melyek a hiány lefedésére szolgálnak, egyelőre még többnyire bizonytalanok. Az Európai Unió kölcsönt hagyott jóvá Szerbiának 100 millió euró értékben a költségvetési hiány pótlására. Az említett uniós forráson kívül a Világbank (250 millió dollár), valamint Oroszország (200 millió euró) szerepel, mint esetleges lehetséges hitelező.
A pénzügyminiszter asszony tett egy olyan kijelentést is, miszerint újabb adóterhet vetnének ki a negyvenezer dinár feletti fizetésékre. Mentségére szolgáljon, hogy szakmai szempontból esetleg még korrekt is lehetne a megoldás. A politikusok azonnal cáfolták a kijelentését, mely állítólag majdnem a pozíciójába került. Ami matematikai vagy közgazdasági szempontból helyes, Szerbiában politikailag gyakran elfogadhatatlan. Pénzügyminiszternek lenni pedig általában hálátlan és népszerűtlen dolog. A Pénzügyminisztérium elsődleges feladata a költségvetés bevételi oldalának a biztosítása olyan módon, hogy elvonásokkal ne hátráltassák a gazdaság fejlődését, közben a szociális szempontokat is szem előtt kell tartani. Az a megoldás, hogy az államkasszát a forgalmi adó növelésével töltsék fel, csak matematikailag állhatná meg a helyét. A forgalmi adó növelése ugyanis általában úgynevezett „bumeráng effektust” eredményez. A fogyasztók visszafogják kiadásaikat, és noha egységenként magasabb az adóbevétel, összességében és hosszabb idő átlagában csökkennek a bevételek. Ugyanakkor a keresleti oldalon beálló csökkenés is számos negatív következménnyel jár.
A jelenlegi nehéz helyzet megoldása végett az államvezetésnek elsősorban a közfogyasztás csökkentésére, a közszféra és az államapparátus ésszerűsítésére kellene törekedni. Erre előbb-utóbb a válság nélkül is sort kellett volna keríteni, hiszen nyilvánvalóan túlméretezett, ami hosszú távon még kedvező konjunkturális periódusban is nehezen tartható fenn. A költségvetési hiánynak az előzetesen megállapított, a társadalmi össztermék három százalékát kitevő szintjének megnövelése 4,5-6 százalékig szintén egy lehetséges megoldás. Ennek azonban a jövőre nézve lesznek következményei. A hiányt ugyanis kölcsönökből kell finanszírozni, amit később kamatostul törleszteni kell majd. Az állam jó példával tudja csak elfogadtatni a közvéleménnyel, hogy esetleg némileg, és a szociális helyzetéhez mérten az ország teljes lakossága járuljon hozzá a válság következményeinek elviseléséhez. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy kormányon belül sem tapasztalható egyetértés a válságkezelő intézkedéseket illetően. Az idő közben vészesen múlik. Tombol még a nyár, de közelít a tél. Enyhe lesz vajon, vagy kemény és hideg? A jövő titka…
