Szinte nincs olyan nap, amikor Szerbia valamelyik városában ne vonulnának fel az elégedetlen munkások. Az év eleje óta az országban több mint 100 tiltakozást szerveztek, csak júliusban 30 alkalommal adtak hangot elégedetlenségüknek a munkások. Egyes esetekben a kilátástalanság még az öncsonkítástól sem riasztja vissza a tiltakozókat. A szakszervezetek szerint, ha a kormány nem talál gyorsan valós megoldásokat, akkor a sztrájkok valóban viharossá teszik az előttünk álló időszakot. Lapunknak Ljubiša Orbović , a Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetségének elnöke és Branislav Čanak , a Függetlenség Egyesült Ágazati Szakszervezet elnöke nyilatkozott a téma kapcsán.
Forró őszre kell számítanunk. Ez most nem az időjósok előrejelzése, hanem az ország legnagyobb szakszervezeteinek figyelmeztetése. A szakszervezetek vezetői szerint a munkástiltakozások az előttünk álló hónapok folyamán tetőződni fognak. Úgy tűnik, a folyamat már megkezdődött. Júliusban Szerbia nagyobb városaiban harminc sztrájkot szerveztek az elégedetlen munkások. A legaktuálisabb sztrájkok közé tartozik a búza- és málnatermesztők tiltakozása, akik a mezőgazdaságban uralkodó nehéz helyzet miatt emelték fel hangjukat a kormány épülete előtt szerdán. A málnatermesztők az éjszakát az utcán és a kormány épületéhez közeli parkokban töltötték, öten közülük éhségsztrájkba kezdtek.
– A politikusok csak akkor tudnak elénk állni, amikor a szavazatunkra van szükség. Járdára terített kartonlapokon voltunk kénytelenek aludni, ez Szerbia szégyene – jelentette ki csütörtök reggel az egyik tiltakozó. A račai Zastava elektro munkásai két napon át tiltakoztak a Privatizációs Ügynökség épülete előtt. A belgrádi Srbolek gyógyszeripari vállalat munkásai az elmaradt bérek és a ki nem fizetett egészségügyi biztosítás miatt csütörtökön kezdtek sztrájkolni a vállalat fővárosi épülete előtt, a topolai öntöde munkásai a korábban megkezdett sztrájk fokozását jelentették be csütörtökön. Az öntöde munkásai közel egy hónappal ezelőtt addig tartották irodájukba bezárva a vállalat tulajdonosait, amíg azok nem biztosították őket a már egy éve nem fizetett egészségügyi biztosítás rendezéséről. A tulajdonosok ígéretüket a mai napig sem teljesítették.
A MUNKÁS TÜRELME VÉGES
A Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetsége már az április 29-én megtartott fölvonuláson szerette volna felhívni az államhatalom figyelmét a munkások türelmének végességére, szögezte le lapunknak Ljubiša Orbović, a szövetség elnöke, majd hozzátette, már akkor használható intézkedések meghozatalát és a sikertelen privatizációhoz kapcsolódó kérdések megoldását követelték a kormánytól.
– A munkások hamarabb vonultak az utcára, mint azt gondoltuk volna. Ezen azonban nem kell csodálkozni, a népnek nincs több tartaléka, a munkások nem tűrhetik tovább a pénztelenséget és az igazságtalanságot. A forró ősz korán megérkezett, és a ha a kormány nem válaszol kellő módon, akkor az előttünk álló időszak még viharosabb lesz – nyilatkozta Orbović, majd hozzátette, a sztrájkok radikalizálódását megfékezni hivatott kormánycsomag megvizsgálásával megbízott kormány-munkacsoport reményeket ébreszt, hiszen, ha az államhatalom együttműködést valósít meg a szakszervezetekkel és a munkaadókkal, akkor még van esély a legrosszabbak megakadályozására.
Orbovićtól a folytatásban megtudtuk, hogy a tiltakozások oka szinte mindegyik esetben megegyezik. A munkások elégedetlenek a privatizált vállalatokban uralkodó helyzettel, mivel az új tulajdonosok számos esetben nem tartják tiszteletben az adásvételi szerződésben meghatározott feltételeket, ismertette Orbović, majd hozzátette, az elmaradt és késve kifizetett bérek, az egészségügyi- és nyugdíjbiztosítások fizetésének hanyagolása, és ennek függvényében az egészségügyi könyvecske hitelesítésének nehézségei teszik elkeseredetté a munkásokat.
– A bizonytalanságról sem szabad megfeledkeznünk. Szerbiában senki sem helyezkedhet el sehol anélkül, hogy ne kellene munkahelye egyik napról a másikra való elvesztésétől rettegnie – hangsúlyozta a szakszervezeti vezető, majd hozzáfűzte, a szerbiai gazdaság minden ágazata csőd előtt áll, bár a hazai piacot elárasztó, olcsó és minőségtelen távol-keleti termékek miatt a textilipar különösen rossz helyzetbe került. Továbbá a válságot illetően a fémfeldolgozó ipar és a mezőgazdaság helyzetét kell kiemelni, vázolta fel Orbović, aki szerint a jelenlegi helyzetet nem lehet csakis a gazdasági válsággal magyarázni.
– A jelenlegi gazdasági gondok legnagyobb része a rosszul végrehajtott privatizációval magyarázható. Egyes mágnások 20–30 vállalatot is fölvásároltak, csakis azzal a céllal, hogy minél több pénzt sajtoljanak ki belőlük, majd a csőd szélére juttassák és „félrelökjék” ezeket a vállalatokat. Emiatt törékennyé vált a szerbiai gazdaság, a gazdasági válság pedig csak az utolsó csapást mérte rá. Csakis az államtól függ, hogy talpra áll-e a gazdaság és a társadalom – nyilatkozta Orbović.
1+1 LEGYEN SZERBIÁBAN IS 2
Tavaly október óta Szerbiában mintegy 30–40 ezer munkást bocsátottak el, egyes becslések szerint folyó év végéig újabb 100 ezer polgár veszítheti el munkahelyét. Ennek okai? Számos privatizált vállalat esetében most jár le az a két év, amely alatt a vállalatok új tulajdonosai nem bocsáthattak el munkásokat. Továbbá Szerbia-szerte 300 vállalatot év végéig kellene privatizálni, a szakértők szerint erre semmi esély sincs. Ebben az esetben a vállalatok csődeljárásba kerülnek, az államnak a továbbiakban pedig semmiféle kötelezettsége sincs a munkások irányában. Branislav Čanak, a Függetlenség Egyesült Ágazati Szakszervezet elnöke lapunknak megerősítette, valóban tömeges elbocsátásokra kell számítani, ez a szám a 100 ezret is elérheti. A szakszervezeti vezető szerint azonban nem ez a legfontosabb kérdés. Senki sem foglalkozik az eddig elbocsátott munkásokkal, sem azokkal, akik egész életükben feketén dolgoztak, nyilatkozta Čanak.
– Jogilag ezek a személyek nem léteznek. Persze bevételük van, de senki sem törődik rendezetlen beteg- és nyugdíjbiztosításukkal, vagy azzal, hogy mi lesz ezeknek az embereknek a sorsa. Becslésem szerint feketén megközelítőleg ugyanannyian dolgoznak, mint amennyien az elkövetkezendő időszakban elveszítik munkahelyüket. Az új munkanélküliek a „ nemlétező” munkások táborát fogják gyarapítani. Hogy fog akkor az állam fennmaradni? A feketegazdaságból az államnak nincs bevétele – vélekedett a Függetlenség szakszervezet vezetője, aki szerint Szerbia azért nem igyekszik felszámolni a feketegazdaságot, mert amíg a polgárok a túlélésért küzdenek, addig nem sokat törődnek a politikával, a kormány munkájával.
Čanak szerint a jelenlegi helyzetet csakis az állam átfogó reformjával lehetne kedvezőbbé tenni.
– Szerbia szocializmus nélküli szocialista ország, ez minden gond forrása. Nem a munkások csiholják a problémák lángját, ők csak egy folyamat végén álló áldozatok. Nem arról kell beszélni, hogy a munkások kivonultak az utcára, hanem az okokat kellene felkutatni. Az esetek többségében az állam a bűnös. Mint például annak a csődbe jutott 63 ezer vállalatnak az esetében, amelyek az állam tartozásai miatt mentek tönkre – jelentette ki lapunknak Čanak, majd felvázolta az általa elfogadhatónak vélt megoldás képletét: „Államreformra van szükség, az országnak demokratikus lábakra kell állnia, a piacgazdaságnak valóban piacgazdasággá kell válnia, 1+1-nek végre Szerbiában is 2-nek kell lenni”.
