„Azoknak a nemzeteknek, amelyeknek korpiramisa széles alapokra épül: jövője van. A szűk alapokra épült korfák társadalmának történelme van. Dicső múltja. Akár a falra is akaszthatják, vigasztalásul, mint koldusházban a nemesi kutyabőrt, vagy tükrük elé helyezhetik, mert a valós, az életes élet törvényei szerint mennek ki a divatból. A lefelé szűkülés fokmérője szerint válnak múlttá, történelmi adattá, mint szép, erős épületek hajdani lakói meg a kihalt nemzetek. Lassúbb vagy sebesebb kihalásra ítélték magukat. Ezt a jelenséget hívják úgy, hogy fehér pestis. Fehér halál.”
Igaz, hogy dr. Burány Béla alábbi idézetében a vajdasági magyarság létszámcsökkenésére hívja fel a figyelmet, szavait azonban egy téma egészét illetően is találónak vélem.
Különböző felmérésekből kiderül, Szerbiában 2050-ig 20 százalékkal fog csökkenni a lélekszám, a lakosság még jobban elöregszik, pedig már ma is Európa egyik legöregebb országaként tartanak bennünket számon. Az országban páronként 0,81 gyermek születik, tavaly pedig 30 ezerrel kevesebb kisbaba született, mint ahány újszülött az eddigi lélekszám megtartásához szükséges lenne. Hideg statisztikai adatok, amelyek annál hevesebb nyilatkozatokra, beszédekre ösztönzik az államhatalom képviselőit. Függetlenül az aktuális kormány összetételétől, az állam élén állók évek óta igyekeznek szép szavakkal növelni a családot alapító polgárok számát.
Hogy a szavaknak papíron is nyoma legyen, tavaly februárban a kormány elfogadta a szülésserkentő stratégiát, amely a párok gyermekvállalási kedvét volt hivatott serkenteni. A témában nem jártas olvasóink kedvéért felsorolnék néhányat a stratégiában felvázolt, hangzatos tervek közül: a második, a harmadik és a negyedik gyermek után az állam egy összegben fizetné ki a juttatásokat, és nem 24 havi részletekre elosztva, veszélyeztetett terhesség esetén a betegszabadság idején az állam a munkaviszonyban lévő nő teljes fizetését térítené meg, és nem csak annak 65 százalékát, a munkanélküli anyákat három évig támogatná az állam, növekedne a családi pótlék, valamint a kormány a gyermekruházatra- és ételre vonatkozólag az áfa eltörlését helyezte kilátásba. Természetesen a dokumentum a gyermekvállalás anyagi részleteitől hideglelést kapó párok megnyugtatása céljából egyéb terveket is tartalmaz, ezeket azonban nem sorolnám fel, hiszen mint oly gyakran Szerbiában, ezek csak elméletileg léteznek. A gyakorlatban a tervek közül szinte semmi sem valósult meg. Azt meg kell említenem, hogy a stratégia egyik tervének megfelelően az állam néhány hónapja anyagilag támogatja a terméketlen szülők gyógyítását, viszont szeretném tudni, mi történik mondjuk akkor, ha a gyógykezelésnek köszönhetően a nő teherbe esik, esetleg elveszíti munkahelyét és mint minden negyedik nőnél Szerbiában, nála is veszélyeztetett terhességet állapítanak meg az orvosok. Azt a múlt héten láthattuk, hogy egy törvény módosulása miatt 23 munkanélküli, veszélyeztetett terhes nő milyen gyorsan maradt az állam támogatása nélkül. A kormány tagjai valószínűleg nem sokáig szomorkodnak, ők a kamerák előtt továbbra is legszebb reklám-mosolyukkal hangoztatják a szülés fontosságát, aláírják a hangzatos terveket, tervezeteket, stratégiákat, és ki tudja még milyen dokumentumot, a megvalósítás azonban már más téma. Néhány hónappal ezelőtti megállapításomat ebben az esetben is találónak tartom, elmélet és gyakorlat Szerbiában valamiért már hosszabb ideje hadilábon áll egymással.
Végezetül pedig álljon itt egyik kormányalelnökünk témához kapcsolódó kijelentése: „Gondoskodni kell a natalitás növekedéséről, hiszen valakinek a jövőben is fizetnie kell az adót.” Hát igen, Szerbiában inkább helyénvalónak találom a terhes kifejezést, mint anyanyelvünk oly szép kifejezését: áldott állapot.
