Kincsvadászat. Izgalmat és gazdagságot sugall. Az arany mindig is lázba hozta az embereket. Most sincs ez másként. Az 1990-es évek közepén felénk is elterjedt egy könnyű kereseti lehetőség híre. Egyesek fémdetektorokat szereztek be, és azzal vizsgálták a földfelszínt. Így akadhattak rá elsősorban római kori, sőt középkori pénzekre is – mesélte Ricz Péter, a szabadkai Városi Múzeum régésze.
Az agyagedények nemrégiben Verušić és Csantavér környékéről kerültek elő. Szeptemberben láthatjuk majd őket egy alkalmi kiállításon
A műemlékvédelmi törvény szerint mindazok a tárgyak, amelyek a föld felszíne alatt találhatók, illetve a föld felszíne alól kerülnek elő, az állam tulajdonát képezik.
– Ez nem csak nálunk, hanem az egész világon így van. Az állam rendelkezik a földben található mindennemű vagyonnal. Ez lehet ásványi jellegű, mint a kőolaj és gáz, de lehet régészeti vagy kulturális hagyaték is: fémtárgyak, agyagtárgyak, edények maradványai és az emberi maradványok – magyarázta Ricz Péter, majd hozzátette: – Ha ásás közben valaki csontra bukkan, be kell jelentenie a rendőrségen. A tárgyakat is be lehet jelenteni a rendőrségen, de a múzeumban, illetve a műemlékvédelmi intézetben is. A polgárok a törvény értelmében nem tarthatják meg maguknak ezeket a tárgyakat, ugyanis ez büntetéssel jár. Mégis vannak olyan esetek, amikor az emberek megtartják a talált tárgyakat, főként a pénzérmékre gondolok – mondta. Elmesélte, hogy az 1990-es években nagy kincsvadászati lázban éltek az emberek Szabadkán és környékén is, de a legkirívóbb példa Kostolacon történt.
– Kostolac a római korban Viminacium néven egy római nagy település volt, egy dunai átkelőhely. Az itt található drmnói hőerőmű több száz hektáron terül el, ahol rendkívüli mértékben elszaporodott a kincsvadászat. Ugyanis pont ezen a területen találhatók az egykori Viminacium maradványai. Elképzelhetetlen mennyiségű, több tízezer római kori pénzleletet, illetve más fémtárgyat, szobrocskákat, fibulákat szedtek össze. A pontos számot nem tudhatjuk, mert nem tudjuk, mennyi tárgyat juttattak ki Nyugatra, ahol több tízszeresét fizették ennek. Akkor a rendőrség több tucatnyi kincsvadászt vett jegyzőkönyvbe. Kitudódott, és egész magas szinteket is érintett az ügy. Bizonyos politikai körök is bekapcsolódtak a kincsvadászatba, így botrányba fulladt az egész. Annyit viszont sikerült elérni, hogy azon a területen megszűnt a kincsvadászat. Viszont más területen még mindig folyik, például Szabadka területén van egy-két ember, aki folytatja a kincsvadászatot a szántóföldeken. Nálunk kisebb mennyiséget lehet találni. A rendőrség viszont bejelentések alapján igyekszik megfékezni az ilyesmit – mondta a régész.
Kiemelte, a hatályos törvény 10-12 évvel ezelőtt készült, nyugati mintára. A törvény a műemlékvédelmet és a muzeológiát egy kalap alá veszi. Ennek értelmében az illetékes műemlékvédelmi hivatalok azok, amelyek a polgárok által bejelentett tárgyakkal foglalkoznak.
– Ha a polgár a rendőrségen jelenti be, hogy talált valamit, a rendőrség kapcsolatba lép a műemlékvédelmi intézettel, a mi esetünkben a Szabadkai Községközi Műemlékvédő Intézettel, amely Észak-Bácska és Észak-Bánát területét fedi. A műemlékvédő intézet szakmunkatársa mond véleményt a talált tárgyról, vagy emberi maradványról. Azokban az időkben, amikor dúltak a háborúk, a csontok bejelentése nem volt gyakori, ugyanis mindenki rettegett attól, nehogy valamilyen bűntényhez, vagy a háborúshoz kapcsolódjon az ügy – hallottuk Ricz Pétertől.
– A csontok esetében meg kell állapítani, hogy azok régészeti szempontból értékesek-e. Sok esetben, abban az időben, amikor a tanyavilágon éltek az emberek, helyben eltemettek egy kisgyermeket, vagy az időseket, nem vitték el a 10-15 kilométerre található temetőbe. Két-háromszáz évvel ezelőtt, amikor ideiglenes „táborhelyeken” laktak az emberek, például a török időket követő újratelepítések időszakában, sok olyan hely volt, amelyekből később nem lett település, hanem csak rövid ideig éltek ott. Ezeknek a településeknek a temetőiről nincsenek adatok. Ilyen esetekben a szakember nagyjából a lelőhely alapján meg tudja állapítani, hogy a csont régészeti szempontból érdekes, vagy sem. A csontokat a műemlékvédő intézet szakemberei begyűjtik, dokumentálják, írnak egy jegyzőkönyvet, amit eljuttatnak a rendőrségre, ha a rendőrség igényt tart rá. A csontok pedig bekerülnek a múzeumba. Ez az eljárás más tárgyak esetében is – mondta.
Megtudtuk, hogy más tárgyak begyűjtését illetően nagyon kevés bejelentés érkezik.
– 25-30 évvel ezelőtt még léteztek múzeumbarátok, akik figyelmeztették a polgárokat, hogy amit találtak, hozzák be a múzeumba. Volt, hogy a múzeum fizetett ezekért tárgyakért. Erre ma már nincs lehetőség. Ha ajándékba hoznak valamit, el tudjuk fogadni. Az emberek a számukra értéktelennek tűnő tárgyakat sem hajlandóak kiadni a kezükből. Még pénzért sem. Telefonon érdeklődnek, hogy a talált római kori pénznek mennyi az ára, mennyit lehet érte kapni. Ezt telefonon nem lehet megítélni, meg hát mi régészek vagyunk, a numizmatika egy külön ágazat. A 18-19. századi pénzérmék tulajdonképpen szinte értéktelenek, de vannak közöttük olyanok is, amelyek értékesek. Itt be szoktuk kapcsolni a szakembereket, akik ezt meg tudják állapítani – tudtuk meg a régésztől. Elmondta, évtizedekre visszamenőleg nem volt egy nagyobb értékű leletegyüttesről jelentés, mint például egy edény egy rakás pénzzel.
– A 19. század olyan időszak volt, amikor nagy becsben tartották a régiségeket, és egy népi mozgalom alakult ki. Arra törekedtek, hogy minél több régészeti anyagot összegyűjtsenek. A szabadkai Városi Múzeum régészeti gyűjteménye az egykori szabadkai főgimnázium gyűjteményéből alakult ki. Ma már 15-20 ezernyi tárgyból áll, plusz a numizmatikai értékek, vagyis azt mondhatom, hogy 30 ezer darabból álló gyűjteményünk van. Ezek begyűjtése javarészt a 19. századra vezethetők vissza – tudtuk meg a szakembertől. Elmondta továbbá, hogy a talált tárgyak begyűjtése csupán néhány napot vesz igénybe, így nem kell attól tartani a polgároknak, hogy huzamosabb időre leállítják majd az építkezést.
– A törvény pontosan meghatározza, hogy építőhelyen talált leletek miatt leállíthatják az építkezést. Ilyenkor a műemlékvédő intézet köteles a legrövidebb időn belül elvégezni a munkálatokat. Ezeknek a munkálatoknak a költségeit viszont a beruházónak kell fizetni. Ezért van az, hogy a beruházók ódzkodnak, és megtesznek mindent, nehogy kiderüljön, hogy rábukkantak egy-egy ilyen tárgyra. Attól félnek, hogy sok pénzbe és időbe is kerül – mutatott rá Ricz Péter, majd folytatta: – A törvény előreirányozza azt is, hogy egy-egy beruházás esetében a beruházónak előzetes engedélyt kell beszerezni a műemlékvédő hivataltól, akik arról adnak ki igazolást, hogy azon a területen nincs muzeológiai jelentőségű lelőhely, és az építkezést meg lehet indítani. De ilyenkor is van egy olyan kitétel, hogy abban az esetben, ha mégis valamilyen lelet előkerül, akkor a kivitelező köteles azt jelenteni a műemlékvédelmi intézeteknek – tette hozzá.
