Az Egészségügyi Minisztérium és a Dr. Milan Jovanović Batut Szerbiai Közegészségügyi Intézet az év elején közösen felmérést végzett Szerbia-szerte mintegy 40 szülészeten, megkérdeztek 1125 érintett szülő nőt, hogy mi a véleményük, milyen állapotok uralkodnak a szülészeteken.
A megkérdezettek átlag életkora 27,4 év volt, 4,8 százalékuk általános iskolát sem végzett, 17,6 százalék általános iskolai végzettséggel rendelkezett , 55,2 százaléknak volt befejezett középiskolája, 22,5 százalék pedig felsőfokú végzettséggel rendelkezett. A felmérésben résztvevők 26,4 százaléka császármetszéssel hozta világra gyermekét, 69 százalékuk természetes úton, 3,2 százalékuk pedig epidurális érzéstelenítést kapott a szülés alkalmával. A felmérést végzők megállapították, hogy Szerbiában évente 65–70 ezer nő szül, s ebből ragadtak ki 1125-öt, hogy kiderítsék, elégedettek-e mindazzal, amit a szülészeten tapasztaltak.
Nos, az eredmény arról tanúskodik, hogy nem túlságosan elégedettek a kismamák. Kifogásolják a viselkedési módot a szülészeten, úgy érzik, hogy az orvosok nem elég kedvesek, nem tájékoztatják őket kellőképpen, a nővérek kimondottan mogorvák, idegesen viszonyulnak hozzájuk, s nem segítőkészek. Különösen sokan panaszkodtak a tisztaságra, a fürdőszoba és a toalett nem felel meg a higiéniai követelményeknek, de a szülőotthonban lévő felszerelés is hiányos, például a szekrényekben nincs vállfa. Az ellátásra is panaszkodtak. Az étel íztelen, kevés, és az alapanyagok, amelyből készítik, sem tetszettek nekik. Különösen sok észrevétel hangzott el a bábasszonyok munkájára. Leginkább azt kifogásolták, hogy a szoptatás során nem világosítják fel őket kellőképpen, és a szülés folyamatánál sem magyaráznak el mindent. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy sok helyen nagyon durván bánnak a szülő anyákkal, nem csak szidják őket, hanem állatnak, kreténnek és tehénnek nevezik a pácienseket. Például a pancsovai kórházban panaszkodtak arra, hogy lemondták őket mindenfélének, ugyanitt kifogásolták az étel minőségét is, viszont a tisztaságot a zombori, a belgrádi, a verseci és az újvidéki szülészeteken kifogásolták. A verseci kórházban még azt is észrevételezték, nincs külön olyan nővér, aki a gyermekkel foglalkozik, és hogy a nővérek nem hajlandóak felvilágosítást adni a szülő nőknek.
Előfordult olyan eset is, hogy szülés után az anya 12 órán át nem láthatta a gyermekét, mert egyszerűen nem vitték oda neki. Gyakran előfordul, hogy a szoptató anyának elapad a teje, mert begyulladnak a tejmirigyei, s mindez csak azért történik, mert a bábasszony nem világosítja fel a szülő nőt, hogy mikor mire számíthat, mit kell tennie, hogyan kell szoptatnia.
A felmérés kitért arra is, hogy van-e korrupció, csúszópénz, ajándékot, szolgáltatást kérnek-e a szülészeten a páciensektől. Talán erre a kérdésre válaszoltak a legvisszafogottabban a megkérdezettek, hiszen mindössze 1,4 százalékuk felelt oly módon, hogy pénzt, ajándékot vagy bármit adott a szülés lebonyolításért az orvosnak vagy a személyzetnek, tehát az 1225 megkérdezett közül 16-an adtak arra a kérdésre igenlő választ, hogy van-e korrupció a szülészeti osztályokon.
Létezik Belgrádban egy polgári kezdeményezés Anyai Bátorság elnevezéssel, amelynek kitűzött célja az, hogy küzdjön a népszaporulat folytonos csökkenése ellen. Ennek a kezdeményezésnek a vezetője, Branka Stamenković úgy döntött, hogy ők is végeznek hasonló jellegű felmérést a szülőotthonokban. 71 kérdőív anyagát összegezték, s ennek alapján megállapították, hogy náluk a csúszópénzre vonatkozóan a megkérdezettek 18 százaléka adott igenlő választ. Ebben az esetben a megkérdezettek 70 százaléka értelmiségi volt, s talán bátrabban fel merték vállalni azt, hogy rámutassanak a korrupció jelenlétére. Egyébként a kifogások szinte azonosak az állami intézmény felmérésével.
Az Anyai Bátorság nevű szervezet petíciót fogalmazott meg, sikerült is 600 aláírót összegyűjteniük, s követeléseiket továbbították az Egészségügyi Minisztériumnak. Kérik, hogy alakuljon egy külön munkacsoport az Egészségügyi Minisztériumon belül, amely arra hivatott majd, hogy felülvizsgálja mindazokat a kifogásokat, amelyek a felmérés során felmerültek. A bábasszonyoknak, a nővéreknek és az egészségügyi dolgozóknak 24 órán át a rendelkezésre kell állniuk. Ezt oldják meg a kórházban úgy, hogy szereljenek jelzőgombot minden ágyhoz, melynek a megnyomásával csöngethessen a beteg, és még véletlenül se hagyatkozzon arra, hogy kiabálva, jajgatva kelljen valakit segítségül hívnia. Az pedig teljesen egyértelmű, hogy a szülő nőket senkinek sem szabad sértegetni, semmibe venni, megszégyeníteni, vagy netalán szitkozódni vele.
Ha mégis megtörténik valamilyen vétség, akkor le kell szögezni, hogy milyen eljárással lehet kifogást emelni. Elsősorban oda kell figyelni arra, hogy mindenki, aki az egészségügyben dolgozik, rendelkezzen kitűzővel, amelyen feltüntetik a nevét, így az érintett könnyen megtudhatja, hogy ki követett el ellene vétséget. Meg kell határozni, hogy kinél lehet kifogást emelni, egy-egy vétségért milyen büntetés jár, és létesíteni kell egy úgynevezett hot line telefonvonalat, amelyen jelenteni lehet a kifogásokat.
A petícióban rámutatnak arra is, hogy sürgősen össze kell ülniük a szerbiai szülészetek igazgatóinak abból a célból, hogy minél előbb egy egységes viselkedési kódexet dolgozzanak ki. Ha ez megtörténik, a kódexet kellő példányszámban ki kell nyomtani, és minden egészségháznak, kórháznak rendelkeznie kell vele, hogy az érintettek tudják, mit várhatnak el az egészségügyi személyzettől. Azt javasolják, hogy minden szülő nő ágya mellett is legyen egy ilyen kódex.
