Mi a helyzet a kisebbségi tájékoztatás terén, javulás várható-e a nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadását követően, kérdeztük Szerencsés Zsuzsanná t, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének médiakutatóját.
– Alapvető probléma, amikor a kisebbségi tájékoztatásról beszélünk, és amire sok évre visszamenőleg rá kell mutatni, hogy hiányzik egy átfogó, átgondolt és hosszú távú stratégia az állami szervek részéről a kisebbségi tájékoztatás területén. Ennek magába kellene foglalnia az intézményesen működő mechanizmusokat, amelyek lehetővé tennék a kisebbségi média fennmaradását és továbbfejlesztését. Ezen stratégia hiánya annak függvénye, hogy az államnak nincs egy jól kidolgozott, részletesen elemzett és megfontolt stratégiaterve még a kisebbségi jogok általános megvalósítására vonatkozólag sem. Ennek a hiánynak a pótlása a kisebbségi média jövőjére nézve mielőbb rendezhető lenne, ha az állam vagy az állami szervek ezt felvállalnák. Az állam felelősségét a kisebbségi tájékoztatás fenntartására tehát tisztáztuk, ám a nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadását követően egyértelműen komoly felelősség hárul majd a kisebbségi nemzeti tanácsokra is.
Vajdaságban a kisebbségi nemzeti tanácsok már gyakorolják a jogaikat a kisebbségi média területén, vajon felelősséggel rendelkeznek-e?
– Vajdaságban immáron öt éve a nemzeti tanácsoknak komoly szerepük van, átvették az alapítói jogot a Tartományi Képviselőháztól a kisebbségi lapok esetében, s magukra vállalták azt is, hogy kidolgozzák az adott nyelvterületen a tájékoztatási stratégiát, ami sajnos, nem történt meg. Részben ezért az állam okolható, de másrészt a kisebbségi nemzeti tanácsoknál is komoly hiányosság tapasztalható. A magyar kisebbségi közösség esetében a Magyar Nemzeti Tanács még mindig nem dolgozta ki a magyar nyelvű tájékoztatás stratégiáját, noha ez feladata lett volna. Igaz, az idevágó felelősségét beírta az alapokmányba, a statútumukba, de mégsem történt semmi. Egy megdöbbentő adatra is szeretnék emlékeztetni, a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottsága az évi jelentésébe, amely 2004-re vonatkozott, belefoglalta azt is, hogy 2005-re megszabta azt a feladatot, amelyet a kisebbségi tájékoztatási stratégia terén el kell végezni. Ma 2009-et írunk és a stratégiát még senki sem látta. Még egyszer visszatérek rá, hogy joggal beszélhetünk az állam felelősségéről, de mindennek tudatában, komoly okunk van arra, hogy feltegyük a kérdést, vajon mi van a kisebbségi nemzeti tanácsok felelősségével, még konkrétabban fogalmazva: mi az, amit megtettek, és mi az, amit nem.
A kívülálló szemszögéből vizsgálva a kérdést, milyennek látszik a kisebbségi média helyzete?
– Kívülről szemlélve számomra teljesen megdöbbentő a helyzet, mivel öt évvel ezelőtt a nemzeti tanácsok átvették az alapítói jogot, az MNT konkrétan a Magyar Szó és a Hét Nap esetében, és azóta semmit sem hallottunk arról, hogy mi történt valójában a médiaház portáján. Például ez a lépés a napilapnál komoly átszervezési következményekkel járt, s véleményem szerint komoly hatással volt a napilap szervezésére, szerkesztésére és tartalmára is. Megdöbbentő tény, hogy ilyen nagy átalakuláson, átváltozáson esett át négy-öt évvel ezelőtt a média, s erről a nyilvánosság mit sem tud. Nem tartották fontosnak azt, hogy leüljünk, megbeszéljük a kérdéseket, rámutassunk a problémákra, rávilágítsunk a bajokra vagy egyszerűen beszéljünk arról, hogy mi történt és mit lehetne tenni annak érdekében, hogy jobb eredményt érhessünk el. Egyszerű tapasztalatcserére lett volna szükség, egy elemzésre, komoly feltárásra, mert a szakmát is, a nyilvánosságot is, de a társadalmat is érdekli az, hogy mi történik a kisebbségi tájékoztatás berkein belül. Még valamire szeretném felhívni a figyelmet, megalakult a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete, amelyről valójában évek óta nem hallunk semmit. Azon csodálkozom, hogy az adott egyesület nem készített kimutatást vagy elemzést és nem figyelmeztette a nemzeti tanácsot a felelősségére és kötelességére. Egyébként a nemzeti tanácsokról szóló törvényt már hét éve várjuk, s nagyon helyes, hogy végre megszületett, egyedül az a gond vele, hogy részletekbe menően ez a jogszabály sem taglalja a nemzeti tanácsok felelősségét és kötelességét, s attól tartok, hogy a nemzeti tanácsok is inkább saját jogaikként élik majd azt meg.
