Immáron egy hónapja folyik a huzavona és a találgatás, hogy mi lesz a tájékoztatási törvénnyel, ki fog szavazni a módosítására és ki nem. A szakma egyértelműen károsnak minősítette a jogszabályt, amelyet a hírhedt Šešelj-féle médiatörvénnyel hoz párhuzamba, de a törvényalkotók kitartóak, ragaszkodnak az elképzelésükhöz és augusztus 31-én mindenáron el akarják fogadtatni a Szerbiai Képviselőházzal a média szempontjából cseppet sem kedvező törvényjavaslatot. A Liberális Demokrata Párt képviselőinek szavazataira is szükség van ahhoz, hogy meglegyen a kellő számú voks, ám akadnak olyanok, akik fittyet hányva a pártfegyelemre, saját véleményüket kívánják kinyilvánítani. Vesna Pešić nyíltan kijelentette, hogy ő a törvénymódosítás ellen fog szavazni. Arra kértük, mondja el a Magyar Szónak: miért?
– Nekem az a meggyőződésem, hogy a Liberális Demokrata Pártnak nem kellene támogatni ezt a törvénymódosítást, azon egyszerű oknál fogva, mert liberális párt vagyunk. Ebből adódóan nekünk az a kötelességünk, hogy elsődlegesen felvállaljuk azt, hogy a szabadságról és a jogok érvényesítéséről gondot viselünk, azaz felügyeljük azt, hogy ez miként valósul meg, s ha valamilyen rendellenes dolgot tapasztalunk, arra nyomban figyelmeztetjük a politikusokat, a nyilvánosságot, a közvéleményt. A tájékoztatási törvény körüli egy hónapos vita, amennyi eltelt a törvényjavaslat parlamenti értékelésének lezárása után, bebizonyította azt, hogy a szakma, a nyilvánosság és mindazok, akik ezzel a kérdéskörrel foglalkoznak, egyértelműen elégedetlenek a törvénnyel, tehát elfogadhatatlannak tartják. Még csak nyilvános vita sem volt a kérdésről, amiért a Demokrata Pártot teszem felelőssé, és egyébként azért is, mert mindenáron az a céljuk, hogy elfogadtassák velünk ezt a törvényt. A Liberális Demokrata Párt még csak hallatja valamelyest a hangját, próbál elérni egy-két dolgot a jogszabály jobbítása érdekében, de a DP csak hallgat, és ezzel nagyon sokat árt a demokratikus alapelvek érvényesítésének. Azt tapasztalom, hogy még a kisebbségi pártok parlamenti képviselői is úgy nyilatkoztak, hogy támogatni fogják a médiatörvényt. Ezt is nagyon helytelennek tartom, szerintem azt kellett volna tenniük, hogy kiálljanak a nyilvánosság elé, és elmondják, hogy valamennyiünkre nézve miért kedvezőtlen ez a jogszabály. Ezt megtették nagyon sokan az elmúlt egy hónap alatt. Mégis úgy látom, hogy nem sok eredménnyel járt, így meggyőződésem szerint nem marad más hátra, minthogy a Demokrata Pártnak kellene lépnie és megakadályoznia a törvény elfogadását.
Úgy tűnik, hogy ha augusztus 31-én a parlamentben megszavazzák a tájékoztatási törvényt, akkor kútba esik mindaz, amiért önök a kilencvenes évek folyamán utcai és egyéb tüntetésekkel harcoltak?
– Azt nem állíthatjuk, hogy éppen minden vívmány kútba esik, de a demokratikus legitimitásnak egy része csorbát szenved Szerbiában. A tájékoztatási törvény efféle módosításával veszítünk demokratikus legitimitásunkból, mert egyértelmű, hogy a média a demokratikus társadalom egyik oszlopa. A médiára mért valamennyi támadást nekünk komolyan mérlegelnünk kell, és az a kötelességünk, hogy megakadályozzuk a független és szabad tájékoztatás szárnyalásának gátat vető törekvéseket. Képletesen szólva, ezzel egy függönyt eresztenek le a nyilvánosság elé, és komoly akadályt gördítenek az információ szabad áramlásának folyamata elé. Sajnos, minden jel arra mutat, hogy ezt a törvényt meg fogják szavazni.
Hogyan fog reagálni az ön pártja és miként kezelik azt, hogy ön nem hajlandó azt tenni, amit az LDP többi képviselője tesz?
– Én nem tudom, hogy a többiek hogyan fognak szavazni. Különböző találgatások keltek szárnyra. Most már azt hangoztatják, arra számítanak, hogy majd valami módon javítani fognak a törvényjavaslaton, figyelembe vesznek majd bizonyos módosítási javaslatokat, amelyek már korábban a képviselőházi procedúrában voltak, és történhet még változás. Őszintén szólva, én ebben nem hiszek. Én felmértem a helyzetet, hallgattam a nyilvánosság józan véleményére, megszívleltem mindazt, ami az utóbbi egy hónapban elhangzott, és saját belátásom szerint fogok cselekedni: a törvény ellen szavazok majd. Az elmúlt egy hónapban nem múlt el olyan nap, hogy valamilyen érvelő cikk ne jelent volna meg arra vonatkozóan, hogy miért nem jó ez a törvény. Az újságírók, a szakma, az érintettek mind-mind megszólaltak, s érdekes módon ez a politikai pártok részéről süket fülekre talált. Az a meggyőződésem, hogy nekünk, a parlamentben ülő képviselőknek az a kötelességünk, hogy hallgassunk a nyilvánosság szavára, a józan ész diktálta érvelésekre, és tegyünk úgy, hogy minden cselekedetünk azt tükrözze, hogy a nyilvánosságot képviseljük a tisztelt házban. Én így fogok tenni.
Van-e mód még arra, hogy esetleg javítani lehessen hétfőig?
– Lehet, hogy lenne, de ha eddig nem választották ezt az utat, miért tennék ezután. Nem tapasztaltam se jó szándékot, se jó akaratot az eltökélten igennel szavazók részéről. Azt hiszem, jóval korábban meg kellett volna kezdeni a párbeszédet a kormánnyal, oda kellett volna hatni, hogy a kedvező módosítási javaslatok mégis csak terítékre kerüljenek. Ezt elmulasztották. Azt hiszem, itt pótvizsgára nincs alkalom, de majd meglátjuk augusztus 31-én.
