Ha a közjogi méltóság rossz példával jár elöl, mit várhatunk a néptől?
Az erkölcsi normák tiszteletben tartásával és a személyes felelősségérzettel valami nincs teljesen rendben. Ez volt az első gondolatom, amikor kiderült, hogy Slavica Đukić-Dejanovićot, a Szerbiai Képviselőház elnök asszonyát figyelmeztette az érdek-összeférhetetlenségi bizottság, hogy túl sok tisztséget tölt be, ami összeegyeztethetetlen az ország harmadik közjogi méltóságának a szerepkörével. Az elnök asszony első reakcióként meglepődött, majd tudatlanságra és járatlanságra hivatkozott, ám ellenkezni mégsem mert, hanem nyomban lemondott a kragujevaci Klinikai Központon keresztül vállalt, a Galenika gyógyszergyárban betöltött szakértő csoportbeli tagságáról, amiért havonta 700 euró ütötte a markát.
Igazán értetlenül állt az ügy előtt, hiszen ő áprilisban, amikor elvállalta ezt a kiegészítő tisztséget, eminens ügyvédeket kért fel, járjanak utána, vét-e az érdek-összeférhetetlenség ellen, ha elvállalja a felkínált lehetőséget. Jogi tanácsadói biztatták, legyen nyugodt, nem lesz semmi baj. Ő belement, s most ország-világ előtt szégyenkezhet tettéért.
Ezt csak mi gondoljuk így, neki egy csepp lelkiismeret-furdalása sincs, a kapott pénzt zsebre vágta, mondván, ő azért a szabadidejében, amikor nem elnökölt a parlamentben, megdolgozott, s amúgy is annak tetemes része elment az adóra. Most leginkább az izgatja, ki fog a helyére kerülni a Galenikában. Az meg sem fordul a fejében, hogy a felvett tiszteletdíjat esetleg visszafizesse, vagy valamilyen alapnak adományozza, ha már őt az egyébként sem illeti meg a törvény értelmében.
Valószínűleg azon gondolatmenetet követte, amikor elvállalta a megbízatást, hogy szép csendesen dolgozgat, azok fizetgetnek neki, s ez senkinek sem fog szemet szúrni. Teszi, amíg teheti. Hogy tévedésben van, azt csak a bizottság dörgedelmes értesítése után fogta fel, amikor 15 napos haladékot kapott, döntsön, melyik tisztséget választja. Persze, hogy a parlamenti elnöki szék mellett tette le a voksát.
A járatlanság a törvények és a törvényesség terén senkit sem oldoz fel a felelősség alól, különösen nem azt, aki maga irányítja a jogszabályok vitáját és elfogadását. Ezzel nem lehet mentegetőzni, mert egy közjogi méltóságnak jó példával kell elöl járni, viszont Đukić-Dejanović asszony viselkedése a következő reakciót válthatja ki a népből: Elnök asszony, Önnek ezt is szabad?, vagy Nahát, neki mindent lehet? Vajon ezek után ki milyen tanulságot fog levonni az egészből?
Ráadásul még nem is büntethető a gondatlan és megfontolatlan cselekedetéért, csak nyilvános figyelmeztetésben részesült, és felkérték, hogy mondjon le valamelyik tisztségéről. Igaz, ezért az aktuális törvény a hibás, mert hiányzik a megfelelő eszköz, hogy az ilyen „kilengéseket” szankcionálják. Egyszerűen kimaradt a jogszabályból. Bizonyára okkal, hiszen a többpártrendszer bevezetése óta számos lehetőség adódott volna rá, hogy a sokat emlegetett jogállam, jogi berendezés igazán működőképes és hatékony legyen, felvértezve az ehhez szükséges szankcionálási lehetőségekkel. De így csak egy kedélyes nonot tud mondani az illetékes bizottság, az érintett lelkiismeretére bízva a tanulság levonását. Persze az elnök asszony esete nem egyedi eset, de tisztségéből adódóan meglehetősen látványos közszereplői feladatkört tölt be, akinek a példamutatás is feladata lenne.
