A tradicionális egyházak és vallási közösségek többsége szélsőséges véleményt fogalmazott meg az abortusszal kapcsolatban. Valamennyi világvallás tiltja a magzati élet mesterséges megszakítását. A buddhizmus és a hinduizmus az abortuszt az újjászületések végtelen körforgásába való illetéktelen beavatkozásnak minősíti. Az iszlám az élet elpazarlásaként fogja fel, a kereszténység pedig az emberi élet szentsége elleni merényletnek tartja. A keresztény teológusok és morálfilozófusok többsége szerint a megtermékenyített petesejt élő személynek vagy legalábbis potenciális személynek tekinthető, akit nem szabad meggyilkolni. A hívők ezt az alapelvet időt és kultúrákat átívelő egyetemes tételnek tekintik. A valóság azonban más képet mutat. Még a katolikus hívők is gyakran megszegik az előbbi szabályt, a nők lakhelyüktől, bőrszínüktől, vallási hovatartozásuktól függetlenül esetenként az abortusz mellett döntenek.
Szerbia e téren nemhogy kivételt nem képez, hanem még vezető pozíciót is tölt be. A legújabb kimutatások szerint országunkban évente 150 ezer és 200 ezer között mozog a nem vállalt, vagyis a megszakított terhességek száma, ezzel a mutatóval európai viszonylatban Oroszország után a másodikok vagyunk. Tavaly megközelítőleg 75 ezer csecsemő született, vagyis 30 ezerrel kevesebb, mint ahány kisbaba a népesség számának fenntartásához szükséges. A számok önmagukért beszélnek.
Míg a nyugat-európai országokban általában kiskorú, szexuális téren tapasztalatlan lányok döntenek a terhességmegszakítás mellett, addig Szerbiában az abortuszon átesett nők 80–90 százaléka 20 év feletti, párkapcsolatban él, és már 2-3 gyermek édesanyja. Legalábbis erről a tényről számolt be nemrégen a Köztársasági Családtervezési Központ vezetője. A legaktuálisabb felmérésből az is kiderült, hogy minden negyedik abortuszt olyan nő esetében hajtják végre, aki eddigi élete során legalább már 4, vagy annál is több terhességmegszakításon esett át. A családtervezési központ vezetője szerint mindez a hiányos szexuális felvilágosítás folyománya. A párok gyakran hiányos ismereteik miatt nem alkalmaznak fogamzásgátló szereket, eszközöket. Ebben az esetben ide kívánkozik egy nemzetközi felmérés eredménye, amelyből kiderül, a kelet-európai országokban a nők, a párok az abortuszt tekintik a legbiztosabb fogamzásgátlási módszernek. Az előbb említett családtervezési központ vezetője szerint az országban hosszú ideje uralkodó rossz gazdasági helyzet, az életszínvonal és a foglalkoztatottság csökkenése nem befolyásolja lényegesen a végrehajtott abortuszok számát, bár a szakértő elismerte, nagyobb szociális biztonság esetén valószínűleg Szerbiában is több nő döntene úgy, hogy megszüli előre nem tervezett gyermekét.
Ezekkel a kimutatásokkal, számokkal, száraz tényekkel az illetékesek egy elgondolkodtató jelenségre szerették volna felhívni a figyelmet. Viszont ez is egy olyan téma, ahol emberek állnak a történet hátterében. Hús-vér emberek, nők, akik Szerbiában 16 éves kor felettszülői beleegyezés nélkül dönthetnek az abortusz mellett. Mikor a nő orvosával közli, hogy nem kívánja kihordani és megszülni gyermekét, a nőgyógyásznak kötelessége elbeszélgetnie páciensével, felvázolni a lehetséges következményeket, mivel a beavatkozás – főleg fiatal lányok esetében – komoly következményekkel is járhat. Fertőzések, a méh súlyos sérülése, elhúzódó vérzések, meddőség. Ezekről a következményekről felvilágosítják a pácienst. A lelki következményekről azonban senki sem szól. Nem az én feladatom megállapítani, hogy a terhességmegszakítás milyen lelki következményekkel jár, ítélkeznem pedig nem szabad, és nem is akarok. Volt alkalmam megismerkedni olyan nőkkel, akik életük során egyszer vagy többször is a terhességmegszakítás mellett döntöttek. És ezek közül volt olyan, aki a fogamzásgátló szer, vagy eszköz használata ellenére esett teherbe. Ezeknek a beszélgetéseknek a függvényében megengedem magamnak a kijelentést, hogy nem mindig a felvilágosulatlanság a nem kívánt terhesség oka. Ok annyi van, ahányféle ember, nő, élet, történet, sors. Annak alapján, amit az abortuszon átesett nőktől hallottam, csak annyit mondanék, ne ítélkezzünk és ne vessük meg ezeket a nőket. Mert elég nagy teher számukra elviselni azokat a lelki megrázkódtatásokat, amikről senki sem beszélt nekik. De hogy is szólhatott volna bárki ezekről az érzésekről? Senki sem tudhatja, mit érez az a másik.
A felvilágosulatlanság miatti nem kívánt terhességek, illetve abortuszok számának csökkentése szempontjából az államhatalomnak talán érdemes lenne figyelembe vennie egy egészségügyi szakember kezdeményezését, aki szerint a szerbiai iskolákban külön tantárgy keretében kellene oktatni a szexualitással kapcsolatos ismereteket. Dániában a kormány néhány évvel ezelőtt ugyanis pont ezzel a módszerrel igyekezett csökkenteni az abortuszok számát. Tervüket siker koronázta, a skandináv országban azóta több nő szed fogamzásgátló tablettát, csökkent az abortuszok száma és növekedett a natalitás. Példa, hogy cselekedni kell, és nem számokkal, kimutatásokkal dobálózni.
Végezetül pedig visszakanyarodnék írásom kezdetéhez. Ha már a kereszténység az emberi élet szentsége elleni merényletnek tartja a terhességmegszakítást, akkor számomra érthetetlen, hogy a római katolikus egyház miért tiltja a fogamzásgátlás bármilyen formáját. Nem emberibb a megelőzés, mint a végső megoldás? Mert a végrehajtott abortuszok száma magukért beszél, tiltás ide, vagy oda, a világnak nincs olyan pontja, ahol nem fordulna elő terhességmegszakítás.
Míg a nyugat-európai országokban általában kiskorú, szexuális téren tapasztalatlan lányok döntenek a terhességmegszakítás mellett, addig Szerbiában az abortuszon átesett nők 80–90 százaléka 20 év feletti, párkapcsolatban él, és már 2-3 gyermek édesanyja |
