Egyes becslések szerint Szerbiában évente harmincmillió doboz idegcsillapító fogy el. Ez a szám rémisztő, még akkor is, ha ez csupán a tranzíció következménye, és csak átmenti állapot ugyanúgy, ahogy más, tranzícióban lévő országokban is ez volt a tapasztalat, ahol a krízis idején drasztikusan megnövekedett, majd annak elmúltával lecsökkent a nyugtatók használata.
Az adatok világosan rámutatnak, az emberek feszültek, félnek a jövőtől, és sokan önerőből nem tudják leküzdeni a szorongást. Csak az állami gyógyszertárak mintegy tízmillió doboz nyugtatót adtak ki vényre, a magángyógyszertárak adatai viszont nem ismertek, de feltételezhető, hogy legalább ugyanennyit adtak el. Habár a magángyógyszertárakban az orvosságok kiadását törvény szabályozza, számos visszaélési lehetőségre van mód, ha a páciens nyugtatóhoz akar jutni. Sokan az állandó stressz, a konfliktusok, vagy a munkahely elvesztésének félelme miatt idegcsillapítóhoz nyúlnak, melynek hatására nyugodtság, kellemes közérzet, biztonságérzet tölti el őket. Habár a gyógyszer a problémákat nem oldja meg, átmenetileg mégis segít, és (sajnos) ez teszi olyan népszerűvé.
– A nyugtatóknak kémiai hatásuk van, és az agyban lévő neurotranszmitterek, vagyis az ingerületátvivő anyagok mennyiségére hatnak. A mai nyugtatók csak a szorongásérzetet csökkentik, de semmilyen egyéb hatással nincsenek a szervezetre. Valóban beszélhetünk arról, hogy trendivé vált a nyugtatók szedése, és megnövekedett rá az igény, de szerintem nincs szó ugrásszerű növekedésről, ahogy az évi harmincmillió doboz nyugtatót sem tartom reális számnak. Inkább arról van szó, hogy az embereknek egyre nagyobb igényük van a belső kiegyensúlyozottságra, az egészséges lelki életre. Ahogy például a fejfájásra beveszünk egy gyógyszert, hogy jobban érezzük magunkat, úgy a feszültséget is csökkenteni szeretnénk, ezért nyugtatóhoz nyúlunk. Ebből a szempontból én nem látok problémát, de ki kell emelni, ahogy minden gyógyszer, úgy a nyugtatók is kialakíthatnak függőséget, ezért mindennél fontosabb a mértékletesség. Ugyanakkor fontosnak tartom figyelmeztetni az embereket, hogy saját felelősségére senki se kezdjen el nyugtatókat szedni – mondja dr. Sági Zoltán neuropszichiáter.
A gyógyszerek, így a nyugtatók használatánál is felmerül a gyógyszeripar és az orvosok felelőssége. Mivel a gyógyszeripar profitorientált, egyetlen célja, hogy minél több gyógyszert eladjon, de hogy ennek milyen következményei lesznek, azzal a gyártók nem törődnek. Az elmúlt években megnövekedett a gyógyszerek száma a piacon, újabb és újabb nevek alatt adták ki ugyanazon hatású gyógyszereket, és számos másikat vissza is vontak, mert nem bizonyultak megfelelőnek. Az orvos az egyetlen, aki meg tudja védeni a betegeket a gyógyszeripar támadásától, és neki kell felmérnie, mikor és milyen gyógyszert kell felírnia. A doktor szerint nagyon nehéz nemet mondani a betegnek, aki orvosolhatatlan problémáira nyugtatót követel. Az orvos kizárólag a beteg panaszait alapul véve tud dönteni, és legfeljebb javasolni tud más megoldást a gondjaira, azonban nem utasíthatja vissza a kifejezett kívánságot. Így történhet meg az, hogy annyi vény kerül ki az orvosi rendelőkből, és a lakosság egy része nyugtatók által csillapítja szorongását. Felmerül a kérdés, mikor indokolt felírni nyugtatót a páciensnek. Ha az orvos úgy látja, a szorongás következtében a mindennapi normális működés válik zavarttá, amit a páciens egymaga nem tud leküzdeni, akkor felírja a gyógyszert.
– A feszültségoldásnak persze vannak más formái is. Talán az lenne a normális, hogy például gyógyteákkal, sporttal vagy egyéb módon oldjuk fel a bennünk levő szorongást, és itt a pszichoterápia is, ami bár nálunk nem elterjedt módszer és hosszadalmas, mégis sokkal jobb eredményeket lehet elérni vele, mint a gyorsan ható nyugtatóval, ami hosszútávon nem oldja meg a problémákat. Sokszor azonban erre nincs idő, sőt esetenként nem is szabad rögtön pszichoterápiával kezdeni a kezelést, hanem először gyógyszert kell felírni, és csak azután lehet belekezdeni a páciens kezelésébe. Bár valóban vannak alternatív megoldások a szorongás enyhítésére, az orvos nem intézheti el annyival, hogy futni küldi a pácienst. Én személy szerint nem vagyok a nyugtatók híve, de nem is ellenzem őket. Minden az adott esettől függ, és személyiségtől személyiségig változik, hogy ki hogyan tudja kezelni a gondjait – jelenti ki dr. Sági.
A felgyorsult életvitel szorongást idéz elő. Míg a fiatalabb generációk sokkal gyorsabban tudnak alkalmazkodni a kihívásokhoz, az újdonságokhoz, addig az időseknek ez már problémát okoz, így többségében a nyugtatókat a középkorú és idős emberek használják.
Bár a pszichoterápiás módszer hosszadalmas, mindenképpen eredményes. A páciens sokkal kiegyensúlyozottabbá válik, jobban megismeri önmagát, és a terápia után egyedül is képes lesz megbirkózni a felmerülő gondokkal. Az sem elhanyagolható, hogy a terápia során ő maga is képes elsajátítani olyan módszereket, melyekkel később oldani tudja a feszültséget, és lélekben megerősödik. Önmagunk terapeutájaként tudunk a legtöbbet tenni, hiszen a bennünk végbemenő folyamatokat mi tudjuk legjobban megérteni és orvosolni. Nagyon fontos, hogy elegendő időt szánjunk lelki egészségünk megőrzésére, odafigyeljünk belső egyensúlyunkra, mert életminőségünk csak így lehet megfelelő.
