A nemzeti és vallási indíttatású támadások egy közösségben számos érzést és kérdést ébresztenek. Az áldozatok, valamint a polgárok értetlenül és megbántva keresik a támadások okát, továbbá felmerül bennük a kérdés, vajon hányszor kell még hasonló esetekről értesülniük, vagy esetleg nekik maguknak áldozattá válniuk. A hétvégi szabadkai történtek függvényében, amikor a város központjában szerb nemzetiségű fiatalok magyar fiatalokra támadtak, illetve ismeretlen tettesek ledöntötték Luther Márton szobrát, lapunknak Vladimir Ilić , a nagybecskereki Civil Társadalom-fejlesztési Központ igazgatói bizottságának elnöke nyilatkozott:
– Olyan emberként nyilatkozok, mondok véleményt, aki már évek óta figyelemmel kíséri a Vajdaságban etnikai alapon történő incidenseket. Az aktuális szabadkai eseményeket két korábbi időszak függvényében érdemes megvizsgálni. Kezdeném a közelmúlttal. Folyó év márciusában tudtommal négy alkalommal is a nemzeti kisebbségek képviselőire támadtak a tartomány különböző településein. Viszont nem szabad megfeledkezni a 2003 decembere és 2005 októbere közötti időszakról sem, amikor rendkívül elfajultak a nemzeti indíttatású támadások. Ebben az időszakban először a horvát nemzetiségűeket támadták meg Tavankúton, majd ugyanitt a Horvát Művelődési Ház előtt kétszer is ledöntötték Matija Gubec mellszobrát. Ezután már más nemzeti közösségek képviselői váltak a támadások áldozatává. 2003 decembere és 2004 januárja között a vajdasági horvátok voltak az áldozatok, 2004 februárja és márciusa között a magyarok, ezután a Vajdaságban élő dél-szerbiaiak számoltak be atrocitásokról, majd ismét a magyar közösség képviselői közül kerültek ki az áldozatok. Az akkori esetekkel az Európai Parlament is foglalkozott, az atrocitások kivizsgálásával megbízott tényfeltáró bizottságot küldött Szerbiába. Ami közös az akkori és a mostani eseményekben, az a bűntettek mintája. Akkor is verekedéssel kezdődött minden, majd következett a szoborrongálás. Egyedül a támadások száma csökkent, és az egyik nemzetről a másikra irányuló agresszió mintája sem ismétlődik. Ha szeretnénk választ kapni a jövőben várható történésekre, akkor Temerin községet kell figyelemmel kísérni. Ez a vajdasági község igazi kísérleti laboratórium a szerbek és a magyarok közötti együttélést illetően. Amíg ott nem történnek incidensek, addig a tartomány más régióiban is békés időszakra lehet számítani, amikor azonban Temerinben fokozódik az agresszió, akkor az gyorsan átterjed Vajdaság egyéb területeire is. Minden bántalmazott polgárt külön sajnálok, és sajnálom, hogy egy civilizáltként emlegetett városban ledöntöttek egy szobrot. Mégis remélem, hogy a támadások nem ismétlődnek meg.
Hogyan lehetne fokozni Vajdaságban a nemzetek közötti békés együttélést, hogyan lehetne gátat szabni az etnikai indíttatású támadásoknak?
– A megoldások már adva vannak, méghozzá a Tartományi Végrehajtó Tanács és a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Kisebbségügyi Titkárság különböző programjaiban, ezeket kellene végrehajtani. Szerintem ma már arról is kevesen tudnak, hogy a szerb kormány még 2005. november 2-án megalakította a nemzeti kisebbséget érintő kérdésekkel és problémákkal foglalkozó Nemzeti Tanácsot. Ez a szerv már 2 éve nem ült össze, pedig ennek a tanácsnak kellene legelőször lépnie támadások esetén.
Vasárnap Belgrádban a szerbiai homoszexuális közösség szervezésében megrendezésre kerül a Büszkeség-napi Felvonulás. A szerb állam megtett mindent a rendezvény békés lebonyolításának érdekében?
– A Politika napilap keddi számában Mladan Obradović, az Obraz főtitkára nyíltan megfenyegette a felvonulás résztvevőit. Ezzel nyíltan megszegte a diszkrimináció-ellenes törvény 10. és 13. szakaszát. Ugyanezen törvény 16. szakaszának 1. és 2. bekezdése alapján a belgrádi kerületi ügyészségnek hivatalból azonnal reagálnia kellene.
Nem aggasztó, hogy Szerbiában bárki bárkit nyíltan fenyegethet?
– Fenyegetni bárkinek jogában áll. Az államnak azonban reagálnia kell. Ezért vannak a törvények, amiket alkalmazni kellene. Ha egyesek büntetlenül fenyegethetnek, támadhatnak másokra, akkor nem ők a hibásak, hanem az állam. Ugyanez érvényes a Vajdaságban történtekre. A vandál, a huligán személyes indíttatása alapján cselekszik, a vandálnak és a huligánnak ugyanakkor felelnie kell tetteiért. A polgároknak azt kell szem előtt tartaniuk, hogy az állam, amelyet adófizetőként pénzelnek, miként lép fel. A felvonulást illetően egyébként kivételesen a rendőrség munkájával, eddigi kijelentéseivel is elégedett vagyok, továbbá az emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium, a köztársasági és a tartományi ombudsman fellépésével kapcsolatban is kedvező a véleményem.
