A vasárnapra tervezett Büszkeség napi felvonulást a szervezők a szélsőjobboldali szervezetek korábban kilátásba helyezett esetleges támadásai miatt voltak kénytelenek lemondani, mivel a rendőrség nem szavatolta a résztvevők biztonságát. A közelmúltban nem ez az egyetlen eset, amely jogossá teszi az állítást, miszerint a jobboldali csoportosulások egyre nagyobb hatalomra tesznek szert városaink utcáin. A témával kapcsolatban lapunknak Žarko Trebješanin pszichológus, a szakma kiemelkedő képviselője, számos könyv szerzője, és a Belgrádi Egyetem Gyógypedagógia Karának tanára nyilatkozott.
A szélsőséges jobboldali szervezetek még a múlt század zűrzavaros kilencvenes éveiben sem tettek szert ekkora hatalomra. Mi a háttere a most megfigyelhető kiéleződött helyzetnek?
– Korábbi megfigyelések és tanulmányok alapján egyértelműen leszögezhetjük, a szélsőséges jobboldali szervezetek, csoportosulások ereje és hatékonysága különböző válságok idején, bizonytalan időszakokban mindig is kifejezettebbé válik. Szerbia a tranzíció fázisában van, a polgárok életét a gazdasági válság még nehezebbé tette, tehát minden feltétel adott az extremista csoportosulások megerősödéséhez. Nagy az elégedetlenség, nagy a tájékozatlanság, a dezorientáltság, a fiatalok az értékrendek új rendszerét kutatják, ezekben az időszakokban pedig szinte mindig az erőszakot népszerűsítő és alkalmazó csoportosulások jelenléte válik kifejezetté. A régi, hagyományos értékek elveszítik jelentőségüket, az emberélet egyre kevesebbet ér. Ma már azon sem kell csodálkozni, ha valaki azért gyilkolja meg embertársát, mert az számára nem tetsző színű sálban, vagy mezben lépett ki az utcára.
Milyen mértékben vannak jelen a társadalomban a szélsőséges csoportok?
– A szélsőségesek csoportja nem nagy, ez azonban nem jelenti azt, hogy veszélytelenek. Emlékezzünk, a múlt század kilencvenes éveinek folyamán éppen a kevés tagot számláló szervezetek voltak felelősek a legnagyobb zűrzavarért és erőszakért. A fasiszták sem voltak kezdetben sokan, viszont rendkívül agresszív fellépésükkel, sikeres szervezéssel egyre nagyobb hatalomra tettek szert, és azt ma már tudjuk, hogy ideológiájuk végül hová vezetett. A tagok száma és hatékonyságuk, vagyis veszélykeltő képességük között soha nem szabad párhuzamot vonni. Az is gond, hogy a legtöbb polgár fél szembefordulni a jobboldaliakkal, így azok ereje egyre csak növekszik. A szélsőséges jobboldali szervezetekben olyan emberek vesznek részt, akik mentalitásukból eredően hajlanak az erőszak felé, ők azt hiszik, hogy testi erő fitogtatásával mindent elérhetnek. Ha ezek az egyének passzivitással találkoznak, akkor erejük egyre csak nő, hiszen megerősítést találnak valódi ideológiájukban, miszerint ők mindent megtehetnek.
Mit tehet az állam a szélsőséges csoportosulások ellen?
– Az állam sokat tehet, és sokat is kell tennie a részletezett jelenség ellen. Az államnak kötelessége megvédenie polgárait a betegség módjára fertőző és romboló jobboldali szervezetektől. A csoportosulások törvénybe ütköző módon, erőszak alkalmazásával igyekeznek vélt jogaikat érvényesíteni. Ha ezt az állam megengedi, akkor azt az igazságügy és a rendőrség csődjének tekinthetjük. Az államnak nem szabad tűrnie, hogy az államhatalom hivatalos gyakorlói mellett mások, ebben az esetben a szélsőségesek, tartsák kezükben a hatalmat. Azt viszont egy polgárnak sem szabad hinnie, hogy a csoportosulások megszüntetéséhez elegendő vezetőik és tagjaik letartóztatása. Az extremizmus, a szervezetek gyökere mélyen van, egyesek hátterében jól szervezett, esetleg külföldi szervezetek állnak. Tehát a felszámolás hosszú, és jól szervezett munkát, akciókat igényel. Az állami szervek határozott fellépése mellett Szerbiában mindenféleképpen meg kell kezdeni a valódi értékek népszerűsítését, azokét, amelyek szemben állnak az erőszakkal, a rombolással. Az államnak a toleranciát, egymás és a különbözőségek elfogadását, a másik személyének és emberi jogainak tiszteletét kell népszerűsítenie. Ezeknek az eszméknek a felélesztése nagyobb biztonságot jelent, mint bármelyik rendőr.
Az államhatalom egyes képviselői szerint a különösen agresszív szélsőjobboldali szervezetek működését be kellene tiltani. Helyesnek és hatékonynak tartja-e ezt az ötletet?
– Azok az elkövetők, akiknek tetteiről mi, polgárok értesülünk, azok egyszerű huligánok, szurkolók. Szerintem ennél fontosabb lenne a valós értékrendek fontosságát felismertetni a fiatalokkal, hiszen ezeknek a csoportoknak főleg fiatalok a tagjai. Ők azok, akiknek erőszakos tetteiről mi, polgárok értesülünk, ezek a gyerekek egyszerű huligánok, esetleg magukat szurkolóknak nevező egyének. Igen, talán jó megoldás betiltani a huligánokat összefogó csoportosulásokat, abban azonban nem vagyok biztos, hogy ez lenne a legjobb megoldás. Kell a tiltás, kell a büntetés, ez azonban még véletlenül sem elegendő.
Lehet-e bármilyen párhuzamot vonni a szélsőjobboldali csoportosulások és a szurkolók igen agresszív közössége között?
– Véleményem szerint a magukat szurkolóknak nevező szélsőséges egyének csoportjának egyáltalán nem fontos sem a sport, sem az a csapat, amely szurkolójának szerepe mögött megbújva randalíroznak. Ezeknek a személyeknek legfontosabb az agresszió, a káosz, erejük fitogtatása. A szóban forgó idézőjeles szurkolóknak nincs ideológiája, ha kell akkor a szélsőjobboldalhoz csatlakoznak, de ha kell, akkor a szélsőbaloldalt támogatják, számukra egyedül az erőszak a fontos.
Hogyan értékeli a Büszkeség napi felvonulás lemondását?
– Egyértelműen támogattam a felvonulást, nagyon szerettem volna, ha sikerül megtartani, mivel véleményem szerint az úgynevezett normálistól eltérő szexuális irányultságú egyéneknek lehetőséget kell adni jogaik népszerűsítésére. A társadalom kiközösíti a homoszexuálisokat, emellett még folyamatos erőszakkal, elítéléssel is szembesülniük kell. Az emberi méltóság tisztelete azt követeli, hogy a homoszexuálisok közösségét végre egyenjogúnak tekintse a társadalom. Nem az a demokrácia lényege, hogy mindenki ugyanazon a véleményen legyen. A demokráciában mindenkinek egyforma joga van a létre, függetlenül bőrszínétől, ideológiájától, illetve hovatartozásától. Ez adja a társadalom tarkaságát, és ez a tarkaság szép. Ha viszont figyelembe veszem, hogy a felvonulással kapcsolatban milyen komoly fenyegetések hangzottak el, akkor azt kell mondanom, helyes volt az elnapolás mellett dönteni. Az emberélettől semmi sem ér többet, bármit el lehet halasztani, bármi várhat. Az én szememben a szervezők nem vesztesek, én őket tekintem igazi győztesnek, mivel döntésükkel igazi toleranciáról tettek tanúbizonyosságot.
