Szabadka központjában ismeretlen tettesek egy lakóház falán a fényképen olvasható becsmérlő, sértő kijelentéssel örökítették meg a magyar nemzetről kialakított véleményüket. Az épület lakóinak megfigyelése alapján szinte teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a firkálók fiatalkorúak. Természetesen nem a képen látható apróságokra gondolok, nekik csak annyi közük van az ügyhöz, hogy az írásokkal, és a rólunk, magyarokról szóló kijelentéssel díszitett lakóház határos óvodájuk udvarával.
A gyerekek először észre sem vették e sorok íróját, aki teljesen véletlenül figyelt fel a falfirkára, a sokadik fotó elkészítése után azonban felhagytak a játékkal és beszélgetést kezdeményeztek. A 4-5 évesek számára is érthető módon kellett elmagyarázni, hogy a falon látható írások egyike nagyon csúnya, ilyent csak a buta emberek csinálnak. A gyerekek csodálkozástól tágra nyílt szemekkel meredtek ránk, egymásra néztek, majd végül elkezdték vizsgálni a falat. Az egyik kisfiú, akadozva ugyan, de kibetűzte a szóban forgó falfirkát.
– Mađari govna. De hát Dávid is magyar. És én szoktam Dáviddal játszani – közölte a kisfiú azzal a csodálkozó és ártatlan tekintettel, ahogyan csak a gyerekek tudnak nézni. Azok a gyerekek, akik szerencsére még nem értik, miért is írnak egyesek ilyesmit a falra. Nem tart sokáig ez az ártatlanság. Nem állítható, hogy ez a kisfiú vagy bármelyik gyermek ebből az óvodából, vagy egy másik szerbiai, vajdasági óvodából, illetve iskolából egyszer maga is ilyen jellegű falfirkák szerzője lesz. De ha elég gyakran olvasnak, hallanak ehhez hasonló kijelentéseket, s ha szüleik, nevelőik nem magyarázzák el, hogy ilyesmit tenni szégyen és elvetendő, akkor esetleg ha tinédzserként szélsőséges társaságba keverednek, már nem egyértelmű számukra, hogy nemzeti, vallási, faji vagy egyéb hovatartozása miatt senkit sem szabad gyűlölni. S jó lenne választ kapni, mikor jön el az a pillanat, amikor a Milošok , Zoranok és a Dávidok, Balázsok már nem játszanak együtt. Egyáltalán, miért jön el az a pillanat?
Ebben az óvodában szláv és magyar nemzetiségű gyerekek még a lehető legnagyobb természeteséggel játszanak egymással, és hiszem azt, hogy hasonlóképpen van ez minden vegyes óvodában, ugyanakkor ahogy idősödnek, annál inkább eltávolodnak egymástól. Ki ezért a felelős, a hibás, nem egyszerű megválaszolni, de hogy nem jó az eltávolodás, az biztos, hiszen mindig az ismeretlentől félünk a legjobban. Ha pedig félünk, akkor védekezünk, a támadás pedig a legjobb védekezés.
Visszatérve a konkrét esetre, az óvónőtől lapunk megtudta, hogy a huligánok évek óta gondot okoznak: éjszaka átmásznak a kerítésen, telefirkálják a falat, megrongálják a játékokat, a gyerekek gyakran használt injekciós tűkkel és óvszerekkel szaladnak a nevelőkhöz. Az éjszakai látogatók oly mértékben tönkretették a játszótéri elemeket, hogy másfél hónapja sérülés veszélye miatt mindet le kellett szerelni, és újakat rendelni, ezek még mindig nem érkeztek meg tudtuk meg a nevelőnőtől, valamint azt is, hogy az új játszótéri elemek több mint 400 ezer dinárba kerültek.
– Nincs megoldás, évek óta küzdünk ezekkel a gondokkal. Számtalanszor kértük már a rendőrség segítségét, végül ígéretet kaptunk, hogy az ügyelets rendőr minden éjszaka ellenőrzi az óvodát. Tudtunkkal ez egyszer sem történt meg. Nekünk nincs pénzünk éjjeliőrt fizetni, egyedül a rendőrség segítségére számíthatnánk. Mit érnek az új játékok, ha a huligánok ismét tönkreteszik, a gyerekeknek pedig megint nem lesz hol játszania. És akkor nézegethetik ezeket az ízléstelen falfirkákat. Senki sem segít nekünk, legkevésbé a rendőrség – hallhattuk a nevelőnőtől.
