Dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkár a tartományi hivatalnokok számának leépítése kapcsán a napokban kijelentette, hogy csak a statútum és a hatásköri törvény köztársasági szintű elfogadása után tudják majd felmérni, hogy a jelenlegi hivatalnoki létszámot szűkíteni vagy bővíteni kell-e. Ebből adódik a kérdés, hogy a mostanában annyira aktuális káderleépítés a tartományi adminisztrációra vonatkozóan esedékes-e?
– Természetesen ezt tartományi szinten is csakúgy kellene alkalmazni, mint a közfogyasztásnak minden szintjén, a helyi szinttől a köztársaságiig. Más kérdés az, hogy van-e lehetőség arra, hogy a közfogyasztást csökkentsük a tartomány szintjén, azaz a fejlesztések és a beruházások arányát növeljük az úgynevezett statikus költségek kárára, amilyen például a hivatalnokok fizetése.Demagógnak tartom azokat a megnyilvánulásokat, melyek szerint a tartományi hivatalnokok létszámának ésszerűsítése által olyan pénzforrások szabadulnának fel, amelyek segítségével élénkíteni lehetne a gazdaságot.
Miért gondolja ezt így?
– Azért, mert a tartománynak ezer hivatalnoka van. Ha ezekhez hozzáadjuk még a különböző fejlesztési alapjainkban foglalkoztatottakat, a főállású képviselőket, a tartományi titkárokat és titkárhelyetteseket, akkor is csak néhány száz emberrel növekszik ez az ezres hivatalnokállomány, akiknek a bére a tartományi költségvetésben is egy számjegyű százalékot tesz ki. Ezzel szemben a köztársaságban 30 ezer állami hivatalnok dolgozik, még ennél is jóval több rendőr, akik ugyanúgy állami hivatalnokok, valószínűleg a rendőrökkel és a katonákkal együtt ez a szám meghaladja a százezret, és még több tízezren dolgoznak különböző állami költségvetésből közvetlenül vagy közvetetten finanszírozott alapokban, intézetekben, ügynökségeknél és egyéb hasonló szervezeteknél. Ahogy láthatjuk, az egyik oldalon egy százezres nagyságrendű, államilag eltartott hivatalnok-hadsereg áll, a másikon pedig ezerpárszáz ember. Ha a tartományban elbocsátanánk tíz százaléknyi hivatalnokot, a polgárok azt gyakorlatilag semmilyen módon nem éreznék meg.
Milyen érdemi oka lenne a leépítésnek tartományi szinten?
– Immáron tíz hónapja tart az alkotmányellenes állapot, hogy a tartomány nem végzi azokat a hatásköröket, amelyet az új alkotmány az előző alkotmányhoz képest a tartományra ruházott a statútum és a hatásköri törvény elfogadása esetében, aminek az elfogadási határidejéről inkább most ne is beszéljünk. Ha a statútum elfogadása megtörténne, gyakorlatilag nekünk nagy valószínűséggel újabb hivatalnokokat kellene átvennünk a köztársaságtól, vagy a köztársaságban feleslegessé váló egyes hivatalnokok helyére kellene újakat alkalmazni. Egy ilyen helyzetben teljesen értelmetlen dolog lenne a jelenlegi régi alkotmány szerint végzett hatáskörök alapján a hivatalnokok 10 százalékát, vagy akár 5 vagy 15 százalékot elbocsátani, és utána rá két hónapra esetleg felvenni kétszer annyit. Ez teljesen ésszerűtlen leépítés lenne, és nem mellékesen nagyon nagy költségekkel járna, hiszen az elbocsátott hivatalnokok után nagy végkielégítést kellene fizetni, s utána, amikor végül is aláhúzzuk a számítást, kiderülne, hogy a polgárok szempontjából jóval nagyobbak lennének a költségek, mint ahogy azt hittük. Ezen okok miatt valójában meggyőződésem, hogy semmi szükség sincs arra, és egyetlen érv sem szól amellett, hogy elindítsuk a hivatalnokok elbocsátási hullámát.
Pedig talán sokan azt hiszik, hogy ez lenne a helyes megoldás.
– Azért van ez így, mert az emberek úgy ítélik meg az állami hivatalnokokat és tisztviselőket, hogy ők teljesen feleslegesek, úgymond haszonélvezői, parazitái ennek a társadalomnak. Ez egy téves felfogás és elgondolás, hiszen minden állam csak úgy tudja ellátni a sokféle feladatkörét, amelynek jó része nem hatalmi jellegű, hanem az emberek szükségleteinek az ellátását biztosítja, hogy egy megfelelő és képzett hivatalnokállománnyal rendelkezik, amely arra hivatott, hogy a törvényeket végrehajtsa. Az állami szervek működése elképzelhetetlen egy ilyen felkészült hivatalnokállomány nélkül, sőt ennek hiánya az ország összeomlásához vezetne. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a mi hivatalnokállományunk nem lehetne felkészültebb, sem azt, hogy nincsenek üres járatok ebben a rendszerben, meg hogy nincsenek pártpolitikai vagy „sógorkomajóbarát” alapon elhelyezett emberek nálunk, de merőben téves az az elképzelés, hogy felesleges emberekből áll össze az állami hivatalnoki állomány.
Akkor viszont mi a fő gond?
– Azt tartom a valódi problémának, hogy a minisztériumok, az államigazgatás működése nem elég hatékony. Tehát nem az a fő gond, hogy túl nagy az államapparátus, hanem az, hogy nem dolgozik kellő hatékonysággal, mert ha így lenne, zökkenőmentesen mehetnének a dolgok. A másik kifogásom, ami az ésszerűsítés kapcsán felmerül, hogy ha ezt most az IMF miatt improvizatív úton lépi meg az állam, akárhogyan és mekkora mértékben fogja azt végrehajtani, akkor itt ismételten felmerül a kérdés, hogy több kárt okoz-e, mint hasznot. Azért mondom ezt, mert nem mértük fel, hogy ki a jó hivatalnok, nincsenek meg a kritériumok, a rendszerek, a minisztériumok nem végzik a szabályzást a törvényben előírtakkal összhangban, nem követik a munka teljesítményét, egyszerűen nincs meg az az anyag, ami alapján objektíven fel lehetne mérni, hogy mennyi emberre van szükség, és kiktől kellene megszabadulni. Ilyenkor általában a fűnyíróelv szokott érvényesülni. Azoktól szabadulnak meg, akik maguktól el akarnak menni, s gyakran előfordul, hogy ezek éppen a legjobb munkaerők. De az is szokványos, hogy azok mennek el, akiknek a legkevesebb politikai hátterük van, így ezzel több kárt okoznak az állam működése szempontjából. Az efféle leépítésnek az lesz a vége, hogy a következő kanyarban kiderül, hogy nincs elég hivatalnok, és újabbakat fognak felvenni. A reformnak és a racionalizálásnak efféle hullámzása már évtizedek óta tart Szerbiában, s mivel nincs egy átgondolt koncepció, ami alapján ezt végrehajthatnák, ezért folyamatosan improvizálgatnak a pénzügyi mérleg, a szociális szempontok, a politikai demagógia és a politikai népszerűség okán és motivációjától függően, s ennek az a következménye, hogy folyton kárt okoznak az állami adminisztrációs apparátuson belül.
