Október 14-én lesz egy éve, hogy a Tartományi Képviselőház elfogadta Vajdaság statútumát, betartva az alkotmányban előirányzott határidőt, s abban reménykedtünk, hogy ugyanezt megteszi a köztársasági parlament is, törvényes határidőn belül, azaz tavaly december 31-éig. Nem így történt. A kérdéssel kapcsolatban dr. Korhecz Tamás (VMSZ), Bojan Kostreš (VSZL), dr. Živorad Smiljanić (SZSZP) és dr. Dragoslav Petrović (DP) nyilatkozott lapunknak.
KÉTSZÍNŰ JÁTSZMA
Dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkártól azt kérdeztük, hogy hol tartunk jelenleg a statútum-ügyben?
Tehát megszegték az alkotmányt.
– Az alkotmányosságot és az államiságot nyíltan lábbal tiporták. Vajdaság egy nem létező alkotmánnyal működik, amely már a jogtörténelem szemétdombján van. Ezzel az ország egyértelműen sérti a saját alkotmányát, s ettől kezdve az én számomra tárgytalan az a vita, hogy van-e a statútumjavaslatban olyasmi, ami alkotmányellenes lenne. Már egy évvel ezelőtt javasoltam, hogy kerüljön az alkotmánybíróság elé a statútum, vizsgálják meg minden egyes paragrafusát, amennyiben valamelyiket alkotmányellenesnek találják, semmisítsék meg, vagy helyezzék hatályon kívül.
Ki a felelős azért, hogy a statútumot a mai napig nem fogadta el a szerb parlament?
– Egyértelmű, hogy a belgrádi hatalmi koalíció és annak a legnagyobb politikai partnere a felelős.
De a hatalmi koalícióban is voltak, akik nemtetszésüket fejezték ki?
– Igen, Goran Ješić, a Demokrata Párt tagja mondta ki, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Szerbiában ugyanis van egy nagyon rossz politikai szokás, az alkotmányt és a jogot akkor alkalmazzák és hivatkoznak rá, amikor a hatalomtartóknak az megfelel. Amikor viszont nem, akkor úgy viselkednek, mintha törvény, alkotmány nem is létezne. Ha az alkotmányban Vajdaságnak 26 területen megvan az autonómiája, létezik vagyona, önálló befektetése, akkor ezeket a paragrafusokat legalább olyan fontossággal kell kezelni, mint az alkotmánynak azon rendelkezését, hogy Koszovó Szerbia része. Mindkét kérdést ugyanaz az alkotmány rendezi. Mi Vajdaságban igazán komolyan vesszük az alkotmányt, noha annak idején a vajdaságiak többsége nem támogatta elfogadását. A történtek kapcsán azonban felmerül a kérdés, hogy mire is szolgál az alkotmány, melyik paragrafusa kötelező? Ha jog nincs, akkor mi van tulajdonképpen? Érdek és erőszak? S milyen az a világ, amelyben erőszak van? Ez az egyértelmű kétszínűség sajnos folyamatosan jelen van Szerbiában.
Sajnos mi, vajdaságiak ezt a saját bőrünkön tapasztaljuk. Más vajon látja-e ezt?
– Azt hiszem, igen. Amikor azt mondjuk, hogy a nemzetközi jog védjen meg bennünket amikor Koszovót védelmezzük, elvárjuk a nemzetközi közösségtől a megfelelő viszonyulást, de érdekes módon, amikor Bosznia szuverenitásáról van szó, akkor viszont másféle viszonyulás tapasztalható, ugyanez a nemzetközi jog nem is olyan fontos. Az efféle politizálás nem hiteles, nem lehet az, hogy az egyik dologról lévén szó szentírásként kezelik azt, ha másról van szó, akkor pedig úgy viselkednek, hogy talán nem is olyan fontos. Ezt így nem lehet sokáig csinálni, ugyanis pont ez az, ami legjobban fékezi az európai integrációt. A joghoz való viszonyulásunk. Ha így viselkedik ez az ország a saját legmagasabb szintű jogszabályával, ahogy azt teszik az alkotmánnyal, akkor felmerül a kérdés az Európai Unió részéről, hogy ugyanígy fog viselkedni az Európai Unió alapító okiratával, a szerződésekkel vagy bármilyen kötelezettségvállalással, ami az integrációs folyamat során megköttetik. A jogot nálunk nem mindig azonos mércével mérik, nos, ennek a szakítópróbája lesz most igazán a statútum elfogadása.
ÁLLAMISÁGI ELEMEKRŐL SZÓ SINCS
Dr. Živorad Smiljanić, Apatin polgármestere és az SZSZP tartományi képviselője a statútum körüli huzavonáról így nyilatkozott lapunknak:
Ön szerint mégis milyen módosítás változtatható a statútumra vonatkozólag?
– Hangsúlyozom, hogy nem látok itt semmiféle okot komolyabb módosításra és kiegészítésre, mert az államiság kérdése fel sem merül a statútum kapcsán. Mivel az állam decentralizációját végre kell hajtani – hiszen ez már szinte minden országban megtörtént –, így mielőbb erre kellene törekedni nálunk is, ugyanis a legnagyobb gondot az jelenti, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek saját vagyonnal. Arra számítok, hogy amint a statútum elfogadásra kerül, abban a pillanatban a tartomány sürgősségi eljárással a vagyont átruházza a községekre, s mi végre-valahára normális keretek között tudunk majd működni. Jelenleg nagy gondot jelent számunkra, hogy a Köztársasági Vagyonjogi Ügynökségtől kell folyton engedélyt kérnünk ha valamilyen határozott lépésre szánjuk el magunkat, s mivel mindenki ezt teszi, az összes község Szerbiában, így az ügynökségnél felhalmozódnak a kérvények és kérelmek, úgyhogy egy döntésre vagy válaszra két évet kell várni. Ez a helyzet tarthatatlan, s ezen mielőbb változtatni kell.
Annak idején, tavaly október 14-én a Tartományi Képviselőházban a Szerb Szocialista Párt képviselői egyhangúlag a statútum mellett foglaltak állást, vajon azóta változott-e a véleményük, vagy inkább köztársasági szinten történt valami, hogy módosult a párt hozzáállása a kérdéshez.
– Nekem az a meggyőződésem, hogy létezik egy kényszerképzet arra vonatkozólag, hogy a statútum nem más, mint visszatérés az 1974-es alkotmányhoz. Én viszont tudom és meggyőződésem az, hogy a statútum még csak nem is hasonlít a 74-es alkotmányra, és semmi ok nincs arra, hogy ilyen nagy port verjen fel annak elfogadása, valamint hogy ilyen huzavona előzze azt meg.
NEM AKARUNK PÓTVIZSGÁZNI
Bojan Kostreš, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga alelnöke pártja nevében határozottan tiltakozik az ellen, hogy bármiféle módosítást eszközöljenek a statútumon, és elképzelésüknek így adott hangot:
Ön szerint miért halogatták a statútumot ilyen sokáig, miért nem tudtak előbb megegyezni, mire vártak?
– Nézze, a napnál is világosabb, hogy a Demokrata Párton belül alakult ki az ellentét, igaz az is, hogy a többi párt, amelyeknek a központja Belgrádban van, némiképp módosítottak a korábbi hozzáállásukon, és bizonyos szakadás volt tapasztalható a párt központi része és a vajdasági szárny között.
Vajon konkrétan meg tudja-e nevezni, hogy a Demokrata Párton belül kik a statútum ellenlábasai?
– Sajnos nem tudom, hiszen ez párton belüli kérdés, amiről eddig a Demokrata Pártból nem szűrődtek ki hírek, de egyértelmű, hogy az ellentét a létező két áramlat között alakult ki, ezért azt kell üzennem Vajdaság polgárainak, hogy a jövőben jól gondolják meg, kit fognak támogatni, mert bizony számolni kell azzal, hogy sokan hajlamosak arra, hogy a belgrádi központú pártból jövő utasítások hatására megváltoztassák a véleményüket.
Úgy gondolja, hogy a statútum elfogadásában akadályt jelent a szocialisták állásfoglalása?
– Némi akadályról lehet szó ugyan, de azt hiszem, hogy ez nem leküzdhetetlen, itt semmi másról nincs szó, mint arról, hogy a Demokrata Párt újvidéki bizottsága és a központi belgrádi szervezetek között nincs meg az egyetértés. Mivel a demokraták a legtömegesebbek, szám szerint akár egyedül is dönthetnének a vajdasági parlamentben, más pártokra tulajdonképpen nem is lenne szükségük, így kimondottan az ő kezükben van a döntés befolyásolása, és azt kell mondanom, hogy a központi pártirányításnak némi gondja támadt a tartományi pártbizottsággal.
Az Önök pártjának a véleményét kikérték-e az elmúlt időszakban, amíg a statútum elfogadására vártunk?
– Mi egyértelműen és világosan megmondtuk, hogy nem kívánunk sem pótoktatáson, sem pótvizsgán részt venni, s ezen kijelentésünk után többé senki sem keresett meg bennünket, nem kérdezték meg, hogy mi a véleményünk.
NOVEMBER VÉGÉIG MEG LESZ
Dr. Dragoslav Petrović az Együtt Vajdaságért Koalíció tartományi parlamenti frakcióvezetője és a Demokrata Párt tartományi bizottságának tisztségviselője a következőképpen emlékezik vissza a tavaly október 14-e óta eltelt időszakra:
– Hogy haladnak a tárgyalások a köztársaság és a tartomány között?
– A tartományi kormány eleget tett minden feladatnak, ami rá hárult. A statútumot és a hatásköri törvényt már régen meghozta, majd amikor bizonyos észrevételek merültek fel köztársasági részről, mintegy két és fél hónappal ezelőtt foglalkoztunk a 14 észrevétellel, amelyek közül 11-et szinte nyomban tudtunk egyeztetni és elintézni. A fennmaradó három kapcsán is megszületett az egyezség, újabb nézeteltérés már nem támadt. Az alapján amit a kérdéskörben dolgozó munkacsoporttal egyeztettünk, azt mondhatom, hogy minden remény megvan arra, hogy most már újabb gondok nem merülhetnek fel. Csak terminológiai és jogi-technikai változtatásokról van szó, amivel egyértelműbbé tesszük a statútumot, s amint ezt a szerb kormány elfogadja, nekünk mindössze hét napra van szükségünk, hogy tartományi szinten összehangoljuk a kérdést és elvégezzük a felmerülő korrekciót, sőt a képviselőház elé terjesszük és döntsünk róla. Amint ez meglesz, mi nyomban sürgősségi eljárással ülést hívunk össze, erre akár október 15-én is sor kerülhet, csak a köztársasági kormányon áll, hogy mikor hozza meg a végső döntést.
– Az eltelt egy év alatt volt-e olyan pillanat, amikor elveszítette a reményt arra vonatkozólag, hogy sikerül elfogadni a statútumot?
– Én a reményt soha sem veszítettem el, a késedelem teljesen felesleges volt, ebből senkinek semmilyen haszna nem származott, mesterségesen alakították ezt így ki. Más kérdés az, hogy a köztársasági kormány tudott volna-e hatékonyabban és gyorsabban reagálni. Ezt csak azok tudják megmondani, akik kellő információval rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a köztársasági kormányban mi élvezett elsőbbséget és mi nem. Mi folytonosan sürgettük a statútum elfogadását, s kezdettől fogva úgy viszonyultunk a dologhoz, hogy csak napok, hetek kérdése, hogy megszülessen. Most már úgy vagyok vele, hogy ha november végéig mindez megtörténik, akkor ha keserű szájízzel is, de sikeresen lezárulhat a statútum kérdése és január 1-jétől már alkalmazzuk is a számunkra fontos dokumentumot.
