Egy héttel ezelőtt fogadta el a Tartományi Képviselőház a statútumra vonatkozó jogi-technikai kiigazításokat, s azt hittük akkor, hogy most már végkép sínen van a statútum, ám a héten történt egy kis félreértés, úgy hogy a korrigált szöveg újabb módosítására került sor, de ennek ellenére talán úgy tűnik, hogy a jövő héten végre a köztársasági parlamentben is helyére kerülnek a dolgok.
Egeresi Sándor a Tartományi Képviselőház elnökét a 13 hónapos huzavona után a sikeresnek mondható parlamenti ülés lezárultával kérdeztük, hogy hogy éli meg a statútum körül támadt hullámverést, viszálykodást, s mindazt, ami az elmúlt időszakban történt.
– Sikertörténet a statútum vagy sem?
– Semmiképpen sem élem meg sikerként, de megaláztatást sem érzek, ahogy egyesek ezt nyíltan hangoztatják, hogy Vajdaságot megalázták. A jelenlegi szerbiai és vajdasági politikai erőviszonyok realitásaként veszem tudomásul, de ezt nem egy végleges álláspontnak könyvelem el, hiszen itt emlékeztetni szeretnék, hogy a köztársasági elnök is néhány hónappal ezelőtt bejelentette, hogy alkotmánymódosításra kerül sor. Nos ennek én is híve vagyok, Szerbiának egy Európa kompatibilis, barát alkotmányra van szüksége, nem pedig erre a jelenleg érvényben lévőre. Viszont azt is tudomásul kell venni, hogy olyan alkotmányunk van amilyen, de ezt tiszteletben kell tartanunk addig, még nem lesz egy újabb. Ez a mostani nem teszi lehetővé azt, hogy egy valós autonómia alapjait lerakjuk, de ennek ellenére mégis egy lépést jelent afelé, és mindenképpen Vajdaság helyzetét erősíti a szerbiai jogrenden belül. Mi azért álltunk készen arra, hogy jóváhagyjuk a jogi-technikai korrekciót a statútumra vonatkozóan, hogy tiszteljük az alkotmányosságot, de legfőképpen azért, hogy azért hogy választ adjunk arra a kérdésre, hogy hol van most Vajdaság Szerbián belül. Márpedig meggyőződésem, hogy az autonóm Vajdaság jelenti Szerbia demokráciájának a tartóoszlopát és hathatós támasztékot nyújt az Európai Unióba vezető úton.
– Fájdalmas volt az engedményeket megtenni?
– Nem, mert én erre a kérdésre pragmatikusan tekintek, meggyőződésem, hogy nem lehet érzelmi oldalról megközelíteni a dolgokat, csak az észérvek szemszögéből. Egy felelősségteljes politikusnak mindig szembesülnie kell a realitásokkal, én ennek mentén kívánok politizálni, nem vagyok híve annak, hogy álomba kergesse magát az ember, és görcsösen ragaszkodjon a megvalósíthatatlanhoz. Ez a jelenlegi maximum amit el tudtunk érni a statútum kapcsán, de még egyszer aláhúznám, hogy többet szeretnénk, én személy szerint, többet akarok Vajdaságnak, hatáskörök tekintetében, de most ennyire volt mód. Azért azt hangsúlyoznám, hogy megvan az alapja annak, hogy ezen statútum értelmében komolyabb belső önállóságra tegyen szert Vajdaság a szerb jogrendszeren belül.
– Ha a vajdasági hatáskörök valósággá válnak, bizonyára főni fog a fejük, hogy mindezt hogy fogják a gyakorlatban megvalósítani.
– A TVT már készíti a részletes elemzést, arra vonatkozóan, hogy mit hogyan képzelünk el és azt nyomban a statútum és a hatásköri törvény jóváhagyása után napvilágra hozzuk, persze csak utólag tudjuk teljes mértékben felmérni, hogy mennyibe is fog valójában kerülni. Sokan megkérdezték már eddig is tőlem, hogy tovább fogjuk duzzasztani a tartományi adminisztrációt? De ne fogalmazzunk ilyen pezsoratív módon, talán természetes az, hogy az új hatáskörökkel vagy a meglévők bővülésével nagyobb és több feladat vár ránk, hogy ezt mikén oldjuk majd meg, várjuk meg, hogy a statútum megszülessen. Biztos vagyok benne, hogy a lehető legésszerűbb megoldást fogjuk választani.
– Milyen forgatókönyvre számíthatunk a statútum esetében?
– A szerbiai parlament elnökasszonyával, korrekt kapcsolatom van, szinte hetente megbeszéljük a teendőket, ő ígéretet tett, hogy a lehető legrövidebb időn belül napirendre tűzi a statútumot és a hatásköri törvényt, az elmúlt héten ez nem történt meg, de azt hiszem, a legközelebbi jövőben számíthatunk rá. Talán betartják azt az ígéretet, hogy november végéig megtörténik mindaz, amire mi már tavaly október 14-e óta várunk, s szerintem december folyamán majd ünnepélyesen kihirdetjük a vajdasági statútumot és én úgy vélem, hogy 2010 januárjától kezdve érvénybe lép az majd a gyakorlatban. Fokozatosan fogjuk átvenni azokat a hatásköröket amelyeket a statútum jóvoltából megszereztünk, és töltjük fel majd mind a 150 hatáskört tartalommal, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy senki se gondolja azt, hogy ezt követően 2010. január 1-jétől Vajdaságba elérkezik a kánoán, hogy máról holnapra mindaz ami a statútumban van működni fog. Leraktuk az alapokat és még tesszük azt ma is a statútummal, s erre építjük a következő néhány hónapban és évben a felépítményt. Én azt szeretném, hogy a hatáskörök összességét a képviselőházi mandátumom végéig be tudjuk lakni, tehát hogy a tartományi kormány és a parlament átvegye mindazt, ami rá hárul. Ez egy hosszú folyamat, de a hosszútávú stratégia szempontjából nagyon fontos, hogy nyomban beinduljon a komolyabb gazdasági fellendülés és fejlődés és hogy a kisebbségi jogok, amelyeket beépítettünk a statútumba, az élet minden területén megvalósuljanak, s ezen felül természetesen a regionális együttműködés lényegességét is szeretném hangsúlyozni. A statútummal végre megteremtődik a feltétel ahhoz, hogy Vajdaság helye és szerepe az európai intézményrendszerben az európai regionalizmus tekintetében erősödni fog, s ezáltal Szerbia nemzetközi tekintélye is nő.
– Hétfőn lesz a nemzetközi tolerancia nap, Topolyán erre különösen nagyon készülnek.
– Azért, mert már hagyománnyá vált, hogy minden évben november 16-án a nemzetközi tolerancia nap alkalmából Topolyán kiosztjuk a tolerancia elismerést. Nagy örömömre szolgál, hogy az idén ezt az egyedi és nagyra becsült kitüntetést Szili Katalin a Magyar Országgyűlés volt elnöke, dr. Bojan Pajtic a TVT elnöke és a topolyai önkormányzat kapja.
– Önnek mi jut eszébe a tolerancia napról?
– Természetesen Vajdaság. Sokszor eszembe jutnak mindazok a bírálatok is, amelyek elhangzanak Vajdaság számlájára nap mint nap nálam, de ezt ilyen ünnepi alkalmakkor félreteszem, és arra gondolok, hogy nekünk az a feladatunk, hogy óvjuk és védjük a toleráns légkörű Vajdaságot a multietnikumú közösségünket, mert ez ami legnagyobb kincsünk.
