Az áldozatok exhumálását „az anyagi lehetőségek függvényében végzik el, és csak ott, ahol arra adottak lesznek a feltételek”. A felvétel Csókán készült, ahol 1944. október 23-án a falu határában végezték ki a magyarokat. (Gergely József felvétele)
Múlt héten az Igazságügyi Minisztériumon belül megalakult az 1944. szeptember után kivégzett személyek titkos sírhelyeinek feltárásával megbízott állami bizottság, amelynek elnöke Slobodan Marković, a belgrádi egyetem Politikai Tudományok Karának docense. Hétfőn a szerb kormány épületében megtartott első sajtótájékoztatón a bizottság célkitűzéseinek ismertetése mellett Slobodan Homen államtitkár annak a lehetőségét is felvetette, hogy a kivégzésekhez kapcsolódó feljegyzéseket feloldják a titkosítás alól.
Az állami bizottság egyelőre nem teszi közé a német megszállás után kivégzett személyek számára utaló becsléseket, jelentette be tegnap Slobodan Marković, a bizottság elnöke.
– A bizottság célja, hogy felkutassa az 1944 szeptembere után kivégzett személyek titkos sírjait és megjelölje az áldozatok nyughelyét – nyilatkozta Marković, valamint közölte, hogy a bizottság megkezdte az archívumokban őrzött dokumentumok összegyűjtését. A bizottság elnöke szerint a kutatómunkához igencsak fontosak az akkori biztonsági szolgálatok munkájáról készült feljegyzések.
Slobodan Homen, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára szerint az 1944 szeptembere utáni kivégzésekhez kapcsolódó dokumentumokról fel kell oldani a titkosítást. Indítványát a szerb kormány elé fogja tárni, hangsúlyozta tegnap Homen, valamint leszögezte, a bizottság nem politikával akar foglalkozni, és nem is akarja megváltoztatni a történelmet.
Matuska Márton publicista, az 1944-es vérengzések kutatója egyezik azzal, hogy az újonnan alakult tényfeltáró bizottság nem az áldozatok száma körüli becslésekre alapozza munkáját.
– A bizottságnak mindent elölről kell kezdenie, hogy alapos kutatómunka után tényeket, és ne becsléseket tárjon a világ elé – szögezte le lapunknak Matuska Márton.
A bizottság munkájáról szóló első sajtótájékoztatón tegnap kiderült, hogy az áldozatok exhumálását az anyagi lehetőségek függvényében végzik el, és csak ott, ahol arra adottak lesznek a feltételek. A bizottság a tervek szerint a kutatómunka után nyilvánosságra hozza a kivégzettek névsorát és sírhelyüket.
A tegnapi sajtótájékoztatón részt vettek a német megszállás után kivégzett személyek sírhelyeinek feltárásával megbízott szlovéniai bizottság tagjai is. Szlovéniában a bizottságot 19 éve hozták létre, és eddig 600 olyan sírhelyet tártak fel, ahol az 1945 után kivégzetteket temették el.
Az Igazságügyi Minisztérium öt napja alakult bizottságával kapcsolatban Matuska Márton publicista lapunknak elmondta, hogy a vajdasági magyarok elképzelése szerint a tömegsírokat fel kell tárni, majd a törvényben előírt módon, törvényszéki orvos jelenlétében kell elvégezni az exhumálást. Az 1944 szeptembere utáni kivégzésekhez kapcsolódó dokumentáció titkosításának feloldásával kapcsolatban Matuska Márton kijelentette, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga.
– A titkosítás feloldására mindig is vártunk. Hogy mi derülhet ki? Maguk a tények. Korabeli dokumentumok léteznek a levéltárakban, ezeket mindenféleképpen kézbe kell venniük a bizottság tagjainak – nyilatkozta a publicista, majd hozzátette, az állami bizottságtól sokkal többet vár, mint a Tartományi Képviselőház hasonló céllal alakult bizottságától, amelynek munkájával Matuska Márton nem elégedett. Szerinte a tartományi bizottság nem végzett teljes munkát, nem használta fel az összes lehetséges forrást.
– Tulajdonképpen nem is lehetett sokat elvárni a tartományi bizottságtól. Alakulásakor azt a következtetést lehetett levonni, hogy Belgrád ezt a terhes örökséget Újvidékre szerette volna hárítani. Ugyanakkor tudjuk, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban Belgrádban kell elhangzania a döntő szónak. Az új bizottságtól az összes tény feltárását és ezek nyilvánosságra hozatalát várom el. Ez az, ami egy államközi bizottságtól elvárható – hangsúlyozta Matuska Márton.
Pál Tibor történész, az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történelem Tanszékének munkatársa, a Tartomány Képviselőház az 1941 és 1945 között lezajló események feltárásával megbízott tényfeltáró bizottságának egykori tagja szerint az új bizottság nem tanult a történelemből. Nem volt helyes döntés egy politológust a bizottság élére állítani, mivel ezeknek az eseményeknek a felkutatása történészekre tartozik, vélekedik Pál Tibor.
– Az új bizottságnak abból a munkából kellene kiindulnia, amit a tartományi bizottság már elvégzett. De úgy tűnik, Belgrád–Újvidék harca e téren is folytatódik. Amit Újvidéken csinálnak, az Belgrádnak sohasem jó. Ezzel a tartományi bizottság nyolcéves kutatómunkáját dobják el. A nem egész 300 ezer lelket számláló vajdasági magyar közösség előrébb van, mint a szerb többségi nemzet. Mi már 20 éve tudjuk, hogy hol vannak a tömegsírok – hangsúlyozta lapunknak a történész, majd hozzátette, ha jó munkát akarnak végezni, az állami bizottságnak mindenféleképpen segítséget kellene kérnie a tartománytól, enélkül nem juthatnak lényeges adatokhoz. Slobodan Homennek a titkosítás feloldására vonatkozó javaslatával kapcsolatban Pál Tibor elmondta, elég nagy baj, hogy még mindig csak a titkosítás feloldásának javaslatánál tart az ország.
– A levéltárak ismerőjeként kijelenthetem, hogy a titkosítás feloldásával nagyon érdekes dolgok derülhetnek ki. Olyanokról is, akikről nem is gondolnánk, hogy valaha valamihez közük volt – szögezte le Pál Tibor.
