1981-ben Dél-Amerika és a Karib-tenger térségében megtartott első feminista konferencián november 25-ét a nők ellen irányuló erőszak elleni küzdelem világnapjává nyilvánították a résztvevők. Azért választották ezt a dátumot, hogy így emlékezzenek meg a három Mirabal nővérről, akiket 1960-ban ezen a napon gyilkolt meg brutálisan Rafael Trujillo titkosrendőrsége a Dominikai Köztársaságban. 1999-ben az ENSZ hivatalosan is a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapjává nyilvánította november 25-ét. A téma hazai vonatkozásáról lapunknak JelenaKeserović, a Független Női Központ aktivistája és Zoe Gudović, a Ha holtunkból feltámadunk című performance szervezője nyilatkozott.
Jelena Keserović a következőket mondta el:
– A nők elleni erőszak Szerbiában ugyanúgy jelen van, mint a világ bármely másik országában. Bárki erőszak áldozatául eshet, legyen szó egyetemi végzettségű, városi, falusi vagy roma nőről, nem figyelhetők meg jelentős különbségek ezen a téren. Származástól, iskolai végzettségtől, lakhelytől, vagyoni helyzettől függetlenül minden nő egyforma eséllyel eshet erőszak áldozatául. Véleményem szerint a nők elleni erőszak forrása az erő és a hatalom egyenlőtlen eloszlása a családon, vagy egyéb közösségen belül. A család nagyobb hatalommal bíró tagjai felügyelik, kihasználják és bántalmazzák a család gyengébb tagjait, vagyis a nőket, gyerekeket, időseket. Az erőszak formáit illetően különböző felmérések rámutattak, hogy bár a fizikai erőszak legdrasztikusabb formái kerülnek leggyakrabban napvilágra, a pszichikai erőszak sokkal nagyobb mértékben van jelen. Sajnos országunkban még mindig nem működnek olyan intézmények, szervezetek, amelyek munkatársai a pszichikai erőszak felismerésével és kimutatásával foglalkoznának. Az úgynevezett gazdasági erőszakról szintén nem szabad megfeledkezni. Szinte hihetetlen, hogy hány nőnek kell e téren elnyomásban élnie, férjeik a családi bevétel egyedüli kezelői, a nőknek nincs hozzáférése a családi számlához, bevételhez. Ez a jelenség is erőszaknak tekinthető, mivel a nők kiszolgáltatottá válnak. Sokan azt állítják, hogy a nők elleni erőszak Szerbiára és a Balkánra különösen jellemző, ez azonban tévedés. A témát illetően az uniós országok és a Szerbia közötti különbség egyedül a jelenség visszaszorítására irányuló tevékenységeket és a nők védelmét illetően figyelhető meg.
Eleget tesznek az illetékesek Szerbiában az erőszak részletezett formájának megfékezéséért?
– Pozitív irányú előrehaladás csak nagyon lassú ütemben figyelhető meg. Azzal vagyok a legkevésbé elégedett, hogy állami szinten még mindig nem létezik olyan egyértelmű politikai állásfoglalás, amely kimondaná, hogy az országban a nők elleni erőszak nem megengedett. A nők elleni erőszakot illetően senki sem támogatja egyértelműen a zéró tolerancia elvét. Az állam esetleg csak formálisan beszél a témáról. Egyedül Vajdaságban jobb a helyzet, a tartományi hatalom sikeres, hatékony programokkal küzd a nők elleni erőszak megfékezéséért és a nők helyzetének jobbá tételéért. A tartományi munkaügyi, foglalkoztatási és a nemek egyenjogúságáért felelős titkárság egy hároméves stratégiát dolgozott ki és kezdett meg alkalmazni a nemi erőszak megfékezésért. A program keretében a közszolgálatok munkatársai különleges és célirányos képzést kapnak, továbbá megelőző, figyelemfelkeltő megmozdulásokkal igyekeznek felhívni a közvélemény figyelmét a problémára. A köztársasági stratégiának a vajdaságihoz hasonlónak kellene lennie. Egyes körzetek kiemelkednek munkájukkal, úgy a megelőző aktivitásokat, mint az áldozatoknak nyújtott segítséget illetően. Ilyen községek, városok Zombor, Lazarevac és Kragujevac.
Milyen gyakran tesznek bejelentést a nők, az áldozatok az őket ért bántalmazásról?
– Egyesek bejelentik, mások nem, bár többségben vannak azok, akik nem fordulnak a hatóságokhoz. A szerbiai társadalomban még mindig szégyennek számít fizikai, pszichikai, vagy szexuális erőszak áldozatául esni. Az áldozatok még nagyobb szégyennek élik meg a történteket, ha az elkövető családtagjuk, férjük, élettársuk vagy valamikori társuk. Éppen ezért november 25-én szervezetünk különböző akciók keretében a bejelentés fontosságára hívta fel a figyelmet. Erőt kell adni a nőknek, hogy megértsék, az ellenük irányuló erőszak bűncselekmény, és nem a mindennapok tolerálandó velejárója.
Elegendő biztonságos ház működik-e pillanatnyilag Szerbiában?
– Nincs elegendő biztonságos ház, ez tény. És az is tény, hogy a meglévő biztonságos házak nem egységesen oszlanak el az ország területén. Egyes régiókban több is működik, máshol pedig egy sem. Véleményem szerint azonban a biztonságos házakat nem lehet biztos és mindenható megoldásként kezelni ebben a témában. Persze, nélkülözhetetlenek, mivel ide menekülhetnek azok az áldozatok, akik komoly fenyegetésnek vannak kitéve. Szervezetünk azonban azért küzd, hogy az illetékesek minden lehetséges jogszabályozást alkalmazzanak, és ne a nők legyenek azok, akik gyermekeikkel menekülni kényszerülnek a családi házból. Az erőszak elkövetőjének kell elhagynia a család otthonát, erre vonatkozólag már létezik törvény.
Zoe Gudović a témához kapcsolódóan a Ha holtunkból feltámadunk című performance részleteiről szólt.
– November 25-én a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapja alkalmából Belgrádban a Köztársaság téren bemutattuk a Ha holtunkból feltámadunk című performance-ot. Idei, hetedik alkalommal megszervezett kampányunkkal az erőszak következtében elhunyt nőkre szeretnénk felhívni a figyelmet. A performance-ban bemutattuk, hogy a nők milyen brutális erőszakos cselekmények áldozatául eshetnek, amelyek halálos kimenetelűek is lehetnek. Ezzel az előadással az állami intézményeket és a polgárokat arra szerettük volna felszólítani, hogy aktívan vegyék ki részüket a nők elleni erőszak megfékezésében. Már hét éve, hogy ezen a napon, mindig más mottóra, de a nők elleni erőszak témájára építve performance-ot mutatunk be. A művészet, színházi technikák alkalmazásával szeretnénk hatni az emberekre, közterületeken lépünk fel, hogy minél több ember láthasson, hallhasson bennünket. Az embereknek már hét éve azt mutatjuk be, amit egyébként nem akarnak látni, mivel a nők elleni erőszak Szerbiában továbbra is tabu témának számít. Az előadást idén Szerbia öt városában mutatjuk be. Pénteken Újvidéken,17 órakor a Miletić téren, majd Vranjeban, Nišben és Leskovacon. Azért ezt az öt várost választottuk, mivel ezekben a városokban gyilkolták meg a legtöbb nőt.
