A napokban hozták nyilvánosságra a hírt, hogy a Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai szerint a szeptemberi fogyasztói kosár 35 986 dinárba került, 192 dinárral kevesebbe, mint egy hónappal korábban. Ugyanakkor a minimálbér is csökkent, igaz, csak 77 dinárral.
A kereskedelmi minisztérium kutatásai pedig kiderítették, hogy a vásárlóerő szeptemberben megmaradt az előző havi szinten, és az átlagfizetés elegendő volt a minimális fogyasztói kosárra, viszont nem fedezte az átlagos fogyasztói kosár árát.
Sok fogyasztónak meg semmiféle kosár árát nem fedi a jövedelme – főként akinek jövedelme sincs. Azt egyetlen statisztikai kimutatásban sem találtam meg, miféle kosarat vásárolhatnak a szociális vagy munkanélküli segélyből élők, a földműves-nyugdíjasok, a bejelentetlenül és kiszolgáltatottan, bérükért könyörgő idénymunkások.
Mindig kíváncsi voltam arra, hogy mit rejt magában a titokzatos fogyasztói kosár, ami lehet szerény és átlagos (de bizonyára van szerénytelen is, ami persze duzzasztja az átlagot).
A friss jelentésekből annyit sikerült kihámozni, hogy szeptemberben megváltozott a tartalma, az idényhez idomulva: mindkettőből hiányzott a cékla és az őszibarack, az átlagosból eltűnt a kajszi is. Ugyanakkor az átlagos szőlővel és almával gazdagodott, a minimális pedig szilvával. Mindkettőben csökkent viszont a tök és a sör mennyisége.
A statisztikusok szerint a korábbi hónaphoz képest 0,2 százalékkal, az egy évvel korábbi időarányoshoz mérten viszont 7,1 százalékkal lett drágább az életünk szeptemberben. Vidékenként azért változóan. Belgrádban és Újvidéken az átlagos személyi jövedelem nemcsak a minimális fogyasztói kosárra volt elegendő, hanem az átlagos kosár árát is meghaladta. Másutt viszont olyannyira elmarad a bevétel a kiadástól, hogy a melós munka után rohan a következő műszakra – magánvállalkozóhoz feketén dolgozni, taxizni, maltert keverni vagy a földet túrni.
A kereskedelmi minisztérium kritériumai szerint – és a fogyasztói kosár tartalma alapján – az átlagos szerbiai polgár havonta egy pohár sört és hetente egy pohár ásványvizet iszik, naponta nyolc levélke toalettpapírt használ el. Elegendő számára napi egyetlen krumpli, újságot háromnaponta vásárol, és hetente egyszer veszi igénybe a városi tömegközlekedést. Mivel sokat ad a higiéniára, ezért naponta 3 gramm sampont és 4 gramm szappant mosakszik el.
Szerb nyelvű lapokban kutakodva rájöttem: nem csak én nem értem, hogy minek alapján állítják össze a mindenféle kosarak tartalmát. Mert ha csak egyetlen pohár sör a havi fejadagunk, akkor nem világos, hogyan szívunk el átlagosan 30 szál cigarettát havonta. Az sem derül ki, miért éppen fél liter mosogatószerrel tudjuk elmosni a havi csetrest, és elegendő-e mindenkinek a statisztikailag előirányzott napi 150 gramm kenyér. A ruházkodás nem szerepel a minimális fogyasztói kosárban – eszerint a minimálbérből élő család soha nem vásárol ruhát, cipőt.
Valami nem reális ebben a kosárban, hiszen napi fél deci joghurtnál kevesebbet saccol egy négytagú családra. Arról meg végképp fogalma sincs senkinek, hogy valójában mit is eszik-iszik egy átlagos család egy hónap alatt, de a fogyasztóvédők szerint a fogyasztói kosár valódi értéke 60 ezer dinár. Ugyanakkor azt is felmérték, hogy ennek a kosárnak a tartalmából körülbelül a hónap közepéig lehet eléldegélni.
Aligha tud mifelénk egy átlagos család havi 60 ezret, avagy kétszer ennyit kiadni a fogyasztói kosárra (aminek pontos tartalmát Sherlock Holmes se tudná kinyomozni), de az biztos, hogy nagy életművészek vagyunk.
