A kisebbségpolitikának új irányt és esélyt adhatnak a szakpolitikák. Ezalatt érthetjük például a vízügyet, a vidékfejlesztést, vagy a határon átnyúló közös programok megvalósítását. Az európai vidékfejlesztési politika nemzeti vidékfejlesztési hálózatokat hoz létre, amelyek az Európai Unió támogatásának és a jó gyakorlat példájának hatására mozgósítják a helyi közösségeket. Magyarországon ez a szervezet a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat, amelynek elnöke, Glatz Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke következetesen hangsúlyozza, hogy a Kárpát-medencei magyar kisebbségpolitika számára nagy ígéretet jelent, hogy az EU jelentős összegekkel támogatja a vidékfejlesztést és a határon átnyúló együttműködést. Glatz Ferenc lapunknak a következőket mondta el a vidékfejlesztés témájának fontosságával kapcsolatban:
– A gazdasági világválság hívta fel legerőteljesebben a figyelmet arra, hogy a lokális közösségeknek sokkal nagyobb szerepe lesz, mint azt korábban gondolták volna egyesek. Még15–20 évvel ezelőtt is azt hittük, hogy a világot néhány nagy nemzetközi cég uralja. Továbbá azt hittük, hogy a világ összes lakója egy nagy üzembe szerveződik majd, amelyek tervezői, üzemeltetői határozzák meg a lokális közösségek életét is. A mostani helyzetben kiderült, hogy ez nem így van. Ha egyes államok nem támogatták volna pénzeszközökkel a világ bankrendszerét, akkor valószínűleg egy soha nem látott gazdasági világválság bontakozott volna ki. Többek között az én és mindannyiunk adófizetői pénzéből küszöbölték ki a nagy nemzetközi cégek szamárságait. A lokális közösségek szerepe tehát felértékelődött, a lokális közösségek 80 százaléka pedig vidéken él. Amennyiben továbbra is jellemző marad a vidék elhagyása, a munkahelyek megszűnése ezekben a térségekben, abban az esetben 20–30 év múlva az emberiség java része nagy világvárosokban lakik majd. A vidéki térségek sorsa ebben az esetben az elvadulás lenne. Ezt a jövőképet nem szabad megvalósulni hagyni. Ezért az EU tervszerű, vidékfejlesztési projektumaival igyekszik befolyásolni a gazdasági és társadalmi fejlődéseket. Elsősorban az államnak kell lépéseket tennie annak érdekében, hogy a tőke ne csak a városokba kerüljön. Természetgazdaságilag, emberközösségileg jó vidékeket kell kialakítani.
Mikor és miért fogalmazódott meg a stratégia, amelynek értelmében a vidékfejlesztésnek nem szabad egy-egy ország határain belül megrekednie?
– A térségi fejlesztés 150 évig szenvedett nemzetállami szempontok miatt. A térségfejlesztés korábban az államok közigazgatásától, a fővárosok érdekeitől függött, és nagyon gyakran a helyi gazdasági-természeti adottságokkal ellenben valósult meg. Az európai fejlődési rendszert regionális alapokra kell helyezni, olyan közösségekre támaszkodva, amelyek a határokon átlépő fejlődést kívánják erősíteni. Ezért az EU már 2000-ben megpróbált az interregionális alapokkal pénzt biztosítani azon vállalkozások számára, amelyek a régiók vagy államok közötti beruházásokra alapoztak. Az EU azonban megállapította, hogy a 2000–2007 közötti interregionális projektumok nem töltötték be a hozzájuk fűzött reményeket. Azért nem voltak teljes mértékben sikeresek ezek a projektumok, mivel túl erősek voltak a nemzetállami adminisztrációk, valamint túl erősek voltak a többpárti demokrácia politikai választási mechanizmusai. Egyes államokban szavazatvadászathoz kötötték a fejlesztéseket, nem pedig a regionális adottságokhoz. Ezért az EU kijelentette, hogy sokkal határozottabb, sokkal inkább bilaterális fejlesztési rendszert kell kidolgozni. Így jött létre az európai területi egységek közötti együttműködés 2007–2013-as periódusa. Ebben az új szakaszban államokra és államok közötti együttműködésekre bontották le a rendelkezésre bocsátott összegeket. Elsősorban természetesen az unió tagállamai közötti együttműködésről volt szó, másodsorban viszont a szomszédos, nem EU-tagállamokkal való együttműködésre is nagy súlyt fektettek. Így jött létre Szerbia és Magyarország között is a határokon átívelő, vidékfejlesztési együttműködés. Erre az unió mintegy 4,7 milliárd forintot hagyott jóvá. Ez az összeg a közös projektek 80 százalékát fedezi, a maradékot az államoknak kell előteremteniük. Ennek az együttműködésnek és a határokon átlépő érdekeknek a függvényében a természetgazdálkodás, az infrastruktúra, illetve gazdaság is fejlődhet, új munkahelyek jönnek majd létre, és a magyarság megmaradását is támogatja a szóban forgó együttműködés.
Milyen értelemben jelenti a vajdasági magyarság számára a vidékfejlesztés a nemzeti öntudat, a magyarság megőrzését?
– A magyarság megtartásának kétségtelenül egyik legfontosabb eszköze az emberi és nemzeti jogok gyakorlásának biztosítása. Ez magában foglalja a nyelvhasználatot az oktatásban, a közigazgatásban, a felsőoktatásban. A környező magyarlakta országokban ennek csak egy része valósult meg. Határkiigazítások nem lesznek, ennek ellenkezőjét csak azok állítják, akik nagyon jól megélnek ebből a hazugságból. Tehát mi marad megoldásként? Vajdaságot illetően vagy elszerbesítik a magyarságot, vagy a többségi nemzet megadja az anyanyelven való tanulás és szakmagyakorlás lehetőségét. Nincs több megoldás. Most válik érthetővé, hogy miként kap ebben szerepet a vidékfejlesztés. A magyarság megőrzése szempontjából ugyanis végtelenül fontos, hogy a magyar kisebbség problémáit, életlehetőségeit a szomszédos országokban gazdasági és anyanyelvi szempontból is biztosítsuk. Nagyon fontos, hogy megmaradjanak a magyar települések, ehhez viszont munkahelyeket kell teremteni a magyarság településein. A munkahelyteremtés egyik legjobb módja pedig a vidékfejlesztés. A magyarságpolitika a Kárpát-medencében napjainkban elsősorban vidékpolitika.
