A héten a Tartományi Képviselőház elfogadta a Vajdasági Nagyberuházási Alap hároméves tevékenységéről szóló jelentését. A hatalmi többség dicsérte az alap tevékenységét, míg az ellenzék több minden miatt bírálta azt, többek között azért, hogy a hatalmon lévő párt politikai kampányként használta fel a beruházásokat, a községek nem fejlődtek egyenletesen, de talán a legkomolyabb észrevétel az átláthatóság hiánya volt. Kern Imré vel, a Vajdasági Nagyberuházási Alap igazgatóhelyettesével arról beszéltük, elégedett-e az alap eddigi tevékenységével.
– Az egyik szemem sír, a másik meg nevet, ugyanis szó nem érheti a ház elejét, mert az alap egy komoly teljesítményt tud felmutatni, majdnem 1700 határozatot hoztunk meg, készítettünk elő és az igazgatói bizottság döntése alapján összesen 50,8 milliárd dinárt ruháztunk be. A feladat e részének eleget tettünk, ezért örülök. A probléma az adott összeg kifizetésével adódott. Csak egy részét, körülbelül 28,3 milliárd dinárt tudtunk kifizetni az idén, de az alapra rákényszerítettek olyan programok megvalósítását is, mint például a batajnicai repülőtér rendezése vagy katonai helikopterek és szállítórepülők rendbehozása, amelyek egyértelműen nem vajdasági projektumok voltak. Egy megegyezés értelmében 2007-ben és 2008-ban az alap fizette egy részét ezeknek a költségeknek, Vajdaság terhére. Ha azt vesszük, hogy az alkotmány értelmében Vajdaságot minden évben a költségvetés 7 százaléka illeti meg, s ebből megadott arányban kell az eszközöket az alapból eredő fejlesztésre fordítani, akkor azt mondhatjuk, hogy egyetlenegy évben sem teljesült az alkotmányos kötelezettség a szerb költségvetés részéről, hiszen eddig mindössze 28 milliárd dinárt tudtunk megvalósítani a kivitelezők irányába. Ez azt jelenti, hogy hatalmas lemaradásunk van. Ezért mondom, hogy a másik szemem sír, úgyhogy elégedett is vagyok, meg nem is. Ha tudjuk, hogy jövőre a költségvetés Szerbiában a kiadások tekintetében 750 milliárd dinár lesz, ennek 3 százaléka 22,5 milliárd dinárt jelent, nos ez kellene hogy megillesse az alapot, márpedig ha nekünk ennyi pénzünk lenne, akkor az eddig meghozott projektumokat be tudnánk fejezni és 2011-től egy új beruházási ciklushoz tudnánk nyúlni.
Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy amit felvállaltak, azt önök megvalósították, de Szerbia nem fizette ki mindazt a pénzt, ami járt volna önöknek, ezért nem tudták megvalósítani a kifizetéseket.
– Ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgokat, akkor ez az igazság. De van ennek egy másik része is, sokszor a beruházók nem készítették el időben a szükséges dokumentációt, s ezért nem lehetett a kivitelezéshez hozzálátni. Nagyon sok projektumunk tenderezésre vár, s mi nem tudjuk elvégezni, mert nincs megfelelő pénzügyi keretünk hozzá. Nyilvánvalóan az a legfontosabb, hogy gyakorlatilag nincs olyan település Vajdaságban, ahol legalább egy projektumot nem valósítottunk meg, s nincs olyan magyar település sem, ahol mi ne tudtuk volna a projektumainkat véghezvinni.
Elégedett azzal, ahogyan a magyarlakta vidékeken beruháztak?
– Annak kell lennünk, mivel a beruházási összértéknek körülbelül 16–17 százalékát teszik ki a magyar érdekeltségű projektumok, s ez annyi mint a magyar lakosság aránya Vajdaságban. Ha ebből a szemszögből nézzük, jó az arány, s hiszem azt, hogy az embereink, akik a falvakban, városokban, önkormányzatokban, helyi közösségekben, intézményekben vannak, elégedettek lehetnek, s mondhatom azt is, hogy felkészülten várták a beruházásokat. Köszönhető ez részben annak is, hogy két és fél évvel ezelőtt többszörösen felhívtuk a figyelmet és beszélgetéseket szerveztünk arra vonatkozóan, hogy miként kell előkészíteni a projektumokat. Sokszor az a vád ért bennünket, hogy a szórványmagyarságról megfeledkeztünk, nos ez mára teljesen megváltozott, mivel az alap programjában a szórványmagyarság kiemelkedő helyen szerepel. Rengeteg projektum már megvalósult ezeken a területeken, de még számos vár a következő évben arra, hogy befejeződhessen. Akik ezeken a vidékeken élnek, Tóbán, Székelykevén, Tordán, Magyarcsernyén, láthatták és tapasztalhatták, hogy gondjukat viseljük. Én bízom abban, hogy a jövőben még többet tudunk majd beruházni, mondom ezt azért, mert olyan helyekre is eljutottunk projektumainkkal, ahol még soha nem volt szervezett magyarság. Verbászra gondolok. Amikor elkezdődött az önszerveződés, mindjárt a segítségükre siettünk legalább egy kisebb projektummal közösségi házat és hittantermet építettünk fel a katolikus plébánia keretén belül, s ez a közösségi ház nem csak a hittanórákra szolgál, hanem minden egyéb közösségi programok megszervezésére is, azt hiszem, hogy ez példaértékű projektum lehet.
A statútum elfogadása jelent-e önöknek valamiféle előrelépést?
– Nagyon remélem, viszont azt kell mondanom, hogy automatikusan nem hoz nagy fellendülést. Fontos, hogy sok hatáskör visszakerül Belgrádból Újvidékre, számunkra talán az a leglényegesebb, hogy az építkezési engedély és az építkezések tenderének ellenőrzése itt történik majd. Az a lényeg, hogy minél jobban és gyorsabban decentralizálódjon az egész rendszer, mert ha ez megtörténik, jóval könnyebben tudunk majd a beruházókkal szót érteni és a projektumokat megvalósítani. Ha rendet kívánunk teremteni, akkor mielőbb meg kell valósítani a decentralizációt és a hatalom dekoncentrációját.
Eddig ezen a téren nem történt semmi?
– Nemigen. Az elmúlt kilenc évben, a miloševići rendszer megbuktatása óta, mind a mai napig nem voltak képesek visszaadni az önkormányzatok vagyonát. Nem elég a decentralizációról beszélni, hanem nagyon fontos azt a gyakorlatban is megvalósítani. A mi projektumainkra vonatkozólag bizony komoly megszorítások lesznek az elkövetkező időszakban, hiszen eddig nem kimondottan pályázati rendszerben működtünk, hanem mindenki minden pillanatban átadhatta a kérelmet, ez a jövőben többé nem lesz lehetséges, új leosztási rendszerben fogunk pályáztatni, ami nem csak azért fontos, mert átláthatóbbá válik a működésünk, hanem azért is, mert előre meg lesznek határozva a feltételek, hogy ha valaki átad egy kérelmet, neki mit kell biztosítani ahhoz, mi az úgynevezett ráeső rész. Márpedig ehhez a vagyonról szóló bizonylat szükségeltetik, vagy azért is szükséges a tulajdonjog, hogy esetleg pénzt tudjanak igényelni a pályázók, az meg mondjuk az ingatlanra bejegyzett jelzáloggal lehetséges. Ebben nagy szerepet játszik az, hogy az önkormányzatoknak vagyonuk legyen. Azt is szeretném kiemelni, hogy azok a közvállalatok, amelyek a szolgáltatásaikért pénzt szereznek be, nem kaphatnak száz százalékos támogatást, mindenképpen önrésszel kell rendelkezniük egy-egy pályázat során, s ehhez is természetesen fontos a vagyon, hogy az önkormányzat tudjon a vagyonon keresztül gazdálkodni, kölcsönhöz jutni, az önrészt biztosítani a költségvetésből vagy valamilyen más módon. Amíg nem történik meg a hatalom dekoncentrációja, addig sem önkormányzatiságról, sem vajdasági autonómiáról nem beszélhetünk.
