A közösségi oldalak, mint amilyen a Facebook, a Myspace, vagy az iWiW, a legdinamikusabban fejlődő internetes közösségi oldalak közé tartoznak. A Nielsen Online legújabb felmérése szerint napjainkban világszerte többen és gyakrabban használják kommunikációra a közösségi oldalakat, mint az online e-mail levelezőalkalmazásokat. Ezeknek az oldalaknak a létrehozásakor az eredeti cél az volt, hogy az ismerősök újra megtalálhassák egymást. Idővel a felhasználók egyre fiatalabbak lettek. Számos szakember szerint a fiatal felhasználók felelőtlenebbek is, ami ezeknek az oldalaknak a felhasználását illeti. Magyarországon az internet-hozzáféréssel rendelkező diákok 95 százaléka használja az internetes közösségi oldalakat, Romániában a diákok 80 százaléka. A szerbiai fiatalokat érintő mutatókat sajnos nem sikerült megtalálnia lapunknak. A szakértők, vagyis szociológusok, pszichológusok, vagy esetleg pszichiáterek véleménye szerint a fiatalok számára több okból kifolyólag is előnytelen a közösségi oldalak gyakori látogatása. Lapunk a témával kapcsolatban Mengyán Pletikosić Ildikót kérdezte, aki a topolyai Dositej Obradović Gimnáziumban ad elő pszichológiát.
Mivel rendszeresen érintkezik fiatalokkal, fel tudná-e mérni, hogy Szerbiában, Vajdaságban a diákok milyen mértékben látogatnak bizonyos internetes közösségi oldalakat?
– Megközelítőleg sem tudnám felbecsülni, hogy a fiatalok milyen arányban használják a közösségi oldalakat Szerbiában. Úgy gondolom, hogy ez nagyon változóan alakul különböző szociális rétegekben, esetleg régiónként változik a mutató. Azokat illetően, akik használják, szintén nem tudnám megmondani, hogy mennyi időt töltenek ezeken az oldalakon. Ehhez kapcsolódóan nyilván érdemes lenne kutatást, felmérést végezni.
Tételezzük fel, hogy a hazai a külföldi mutatókhoz hasonlóan alakul, vagyis hogy a mi fiataljaink többsége is látogatja, sőt gyakran látogatja a Facebookhoz hasonló oldalakat. Milyen kihatással van ez a szokás a fiatalok, diákok lelki egészségére?
– Önmagában nem tartom kóros jelenségnek a közösségi oldalakat, hiszen ott valóban előkerülhetnek a rég nem látott ismerősök. Ezekkel az oldalakkal úgy vagyok, mint a korszerű információs társadalom többi termékével: tudatosan kell használni őket és célszerűen. Ha nem tanuljuk meg használni, kimaradhatunk valamiből, lemaradhatunk valamiről, de ha túlzásba visszük, akkor rabul ejt minket és elveszíthetjük a szabadságunkat. A fiatalokat meg kell tanítani tudatos döntéseket hozni, beosztani az idejüket, és akkor biztos nem veszélyezteti őket a cyber-világ.
Mivel magyarázható egyáltalán az, hogy ennyire népszerűek körükben ezek az oldalak?
– A közösségi oldalakon mindenki megalkothatja magát olyannak, ahogyan önmagát a legjobb fényben képzeli el. Egyfajta ego-ideált alkot, amely megvalósítására legjobb pillanataiban a közösségi oldalakon kívül is képes lenne. A legjobban sikerült képeket tölti fel a közösségi oldalra, esetleg a legkedvesebb emlékeinek megörökített pillanatait. Ilyen módon közölheti ismerőseivel, hogy mit tart fontosnak, milyen értékeket követ. Teheti ezt nyugodt, otthoni körülmények között, jól megfontoltan. Jóval nehezebb „éles helyzetben” a legjobbat mutatni magunkból, mint megalkotni a cyber-térben egy idealizált képet.
Milyen veszélyeket rejtegetnek a fiatalok számára a közösségi oldalak? A fiatalok fel tudják egyáltalán ismerni ezeket a veszélyeket?
– A veszélyét abban látom, ha valaki esetleg csak ebben a világban él, nem tart fenn valós kapcsolatokat. Akkor válhat mindez veszélyessé, ha valaki úgymond „odaláncolja” magát a számítógéphez.
A közösségi oldalak nagy népszerűségének folyományaként háttérbe szorulnak-e a fiatalok életében a valósnak nevezhető szociális, társadalmi érintkezések, kapcsolatok? Mennyire jellemzőek még nagy baráti összejövetelek, probléma-kibeszélések egy kávé, vagy esetleg sör mellett? Kijelenthetjük-e, hogy a közösségi oldalak függvényében a fiatalok nehezebben alakítanak ki személyes, nem a cyber-térben megvalósított barátságokat?
– Erről az jut eszembe, hogy amikor mi középiskolások voltunk, akkor azt hallottuk az idősebbektől, hogy nem értik, hogyan beszélgetünk mi a diszkóban, amikor ott olyan nagy a ricsaj. Nem gondolom, hogy a közösségi oldalak szorítják háttérbe a valós társadalmi érintkezéseket, ekkora jelentőséget nem tulajdonítanék ezeknek. Némi aggodalmam azért nekem is van azzal kapcsolatban, hogyan is alakul a fiatalok, a jövő nemzedékek közösségi élete. Egyre kevesebb gyereket, fiatalt látok önfeledten focizni, kosarazni, görkorizni, bringázni, csak úgy, mert jó dolog. Gyakran látok fiatalokat együtt ücsörögni, miközben mindenki a saját mobilját nyomkodja. Hát ilyenkor tudok aggódni értük, de bizakodó típus vagyok, ezért azt is látom, hogy sok fiatal pontosan tudja, mit szeretne tenni a jövőben. A gimnazisták például elég céltudatosan készülnek a jövőjükre, s azt látjuk, hogy a generációk összetartanak, s a középiskola befejezése után is tartják a kapcsolatot. Hát éppen ebben segíti őket az információs technológia. Ezeket a kapcsolati tőkéket jól tudják kamatozni a későbbiekben, úgy a magánéletben, mint a szakmai előrejutásban. Azért ne feledkezzünk meg a harmincasakról sem, akik nehezen tudnak párkapcsolatot létesíteni, hiszen köztudott, hogy ebben az életkorban már nem olyan könnyű kapcsolatokat létesíteni. Nagyon sok emberről tudok, aki a közösségi oldalakon talált párt magának. Óriási előnyt jelent, hogy az első találkozás előtt már tudnak egymásról dolgokat. Ha valaki füllent, az gyorsan kiderül, úgyhogy nem érdemes. Korábban a rokonok, az ismerősök kötötték össze az embereket, akik lekéstek a párválasztás „első köréről”, most a világháló, a közösségi oldalak. Vagy ez legalább is egy lehetőség.
Egy szakember véleménye szerint a gyerekek olyan dolgok kimondására is hajlandók a neten, amit személyesen egyébként nem mondanának ki, ez gyakran fenyegetés, kötekedés is lehet. Ezt az állítást véleményem szerint alátámasztja egy aktuális eset, amikor a B92 RTV egyik műsorvezetőnőjét a Facebook oldalon fenyegették meg. A rendőrség letartóztatta a fenyegetőket, akik mindannyian fiatalok, hárman közülük pedig kiskorúak. Valóban hajlamosak a fiatalok a közösségi oldalakon, vagy általában az interneten, olyan agresszív hajlamaikat kiélni, amit egyébként a valós életben nem tennének? Mire mutat ez rá? Fokozódott az agresszió a fiatalokban?
– Ezzel egyetértek. A virtuális világ egy újabb felülete lehet az agressziónak. Természetesen könnyebb úgy virtuskodni, hogy közben nem adjuk hozzá személyi adatainkat. Fontosnak tartom a társadalmi reakciókat, és nem csak akkor, amikor egy ismert újságírót fenyegetnek meg. Azt gondolom, hogy agresszió mindig is volt, napjainkban semmivel sem agresszívebbek az emberek, mint korábban. Talán csak a megnyilvánulási forma változik állandóan. Elég csak a háborúkra gondolni, vagyis arra, hogy milyen rémesen változatos módon tudták az emberek kinyilvánítani agresszivitásukat a történelem folyamán. Az agresszió részben tanulható, de ugyanakkor talán több millió éves genetikai örökség is, és mindig feltör, amikor a tudatos cselekvés, az emberi racionalitás valami miatt háttérbe szorul. Visszatérve a közösségi oldalakra, szerintem nem annyira okozója az agressziónak, mint talán még egy eszköze. Ha valaki ütni akar, a nyújtófát is felkapja, pedig azt sem arra találták fel.
