A közvélemény egyöntetűen kíméletlen leszámolást követel az alvilággal, a korrupcióval, a huliganizmussal, a bűnözés minden formájával. Betelt a pohár, mert az átlagember nem érzi magát biztonságban még saját lakásában sem, még kevésbé az utcán, a városi autóbuszban, a villamoson, szinte sehol.
A hatalmat gyakorló és az ellenzéki pártok, az illetékes szakminisztériumok vezetői, közjogi méltóságok, közéletünk jeles személyiségei már huzamosabb ideje ismételgetik, hogy szavatolják a közbiztonságot, s sikereikre is hivatkoztak. Az előbbiek alátámasztásában azt emlegetik, hogy rács mögé került a maffia több tábornoka, számos közlegénye, korrumpált bíró, ügyész, a bűnözők hada.
Ésszerű a kérdés, ha ez így van, akkor a kisember miért érzi úgy, hogy kiszolgáltatott, védtelen. Politológusnak, szociológusnak, történésznek, a kriminalisztika avatott szakértőjének kellene egy személyben lennie annak, aki vaskos könyvében feltárná az áldatlan helyzet előzményeit, okait, továbbá a legfontosabbat: a legsürgősebb teendőket.
Mi, aggódó laikusok, azt tapasztaljuk, hogy a rendőrség befejezett vizsgálata ellenére az ügyészség nem mindig emel vádat, s ha ezt meg is teszi, a perek évekig elhúzódnak. Az utóbbi időben mindezt tetézte, hogy a bírósági tárgyaláson a tanúk visszavonják a rendőrségen, a vizsgálóbírónak adott vallomásukat, a szakemberek véleménye egymásnak ellentmondó.
Nem tanúként, áldozatként jelent meg az igazságszolgáltatás színe előtt Andrija Čogurić belgrádi lakos. A vádirat azzal terhelte Velibor Dunjićot és Uroš Avramovićot, a Crvena zvezda névleges szurkolóinak két vezéralakját, hogy 2008 áprilisában egy vendéglőben olyan kegyetlenül bántalmazták Čogurićot, hogy megsérült a koponyája, pisztolyból kilőtt golyó találta el, az életét az orvosok mentették meg. A bírósági tárgyaláson – korábbi vallomását megcáfolva – a sértett nem ismerte fel a vádlottakban támadóit. Kihagyott az emlékezete a koronatanúnak is, a kávéházi zenekar tagjának. Eskü alatt azt vallotta, nem látta, kik verték félholtra Čogurićot.
Smail Tarić esete vérfagyasztó. Mivel nem mellőzhetőek a hátborzongató részletek, minél tömörebben fogalmazva, levágott fejére egy Belgrád központjában levő parkban tavaly augusztusban bukkantak rá, miután ismeretlen telefonáló felhívta erre több szennylap szerkesztőségének figyelmét. Alapos rendőrségi vizsgálat kiderítette az áldozat kilétét, majd letartóztatták a brutális gyilkossággal megalapozottan gyanúsítható két személyt. A rendőrségen, majd a vizsgálóbíró előtt öt tanú azt vallotta, hogy Tarićot azért likvidálták ilyen kegyetlenül, mert a rendőrség besúgói közé tartozott.
Mind az öt tanú a törvényszéken azt állította, hogy a rendőrségen megfenyegették, zsarolták őket, nyomást gyakoroltak rájuk, ezért mondták tollba azt, aminek hitelességét nem ismerhetik el. Nem hallották azt sem, hogy az egyik vádlott jelenlétükben azt mondta volna, hogy a besúgóknak repül a fejük.
Nem a tanúk vallomásának megváltoztatása, hanem egy bírósági szakember kartársainak korábban elhangzott véleményével ellentétes nézete miatt késik az igazságtétel Nebojša Trajković csendőr ügyében. A vádirat azzal terheli Uroš Mišićet és több bűntársát, hogy a Crvena zvezda lelátóján szidalmazták, majd bántalmazták a szolgálatot teljesítő csendőrt. Mišić fáklyát nyomott a hivatalos személy nyakára, majd egy másikat megkísérelt a szájába dugni.
Ha így történt volna, akkor Trajković a helyszínen, vagy a kórházba szállítás közben belehal égési sebeibe, véli a szakember.
Akárhogy is történt: egyhamar nem derül ki.
Egy kortárs iszlám hitoktató azt hirdeti, hogy Allah három dolgot feleslegesen teremtett meg: a bűnözőket, a legyeket és a... A harmadikat nem jegyzem le, mert attól tartok, hogy elkövetném a rasszizmus bűnét.
Nincs véleményem a legyek hasznos vagy káros voltáról. Az már szilárd meggyőződésem, hogy a világ a bűnözők nélkül is meglenne.
