Szinte mindegyik árusnál található mindenfajta fenyő a legkülönbözőbb méretben, még ha közel feleannyi fenyő is van most, mint az előző években. Mi is tettünk egy sétát a szabadkai piacokon, s bár fenyőt nem szereztünk, információkat annál inkább. Arra voltunk ugyanis kíváncsiak, hogy honnan érkeznek hozzánk a tűlevelűekkel az árusok, mi a véleményük a szabadkai vásárlókról, és egyáltalán: mit is jelent fenyőfaárusnak lenni.
Fenyőfaárusnak lenni azt jelenti, hogy az év másik időszakaiban egyébként más munkát végző férfiak a karácsony közeledtével megpakolják kamionjaikat fenyővel Zlataron, Zlatiboron, Banja Lukán vagy a Tarán, és útnak indulnak északra. Van, aki csak egy hónap múlva tér haza, mert például Szabadkáról a katolikus karácsony után – ugyanis, mint megtudtuk, itt eddig tudják eladni a fákat – Belgrádba megy tovább, hogy az újévi fenyőt igénylőknek is áruljon.
A szabadkai Tejpiacon is sorjáznak a fenyők, az eladók némelyike pedig már ismerős a szabadkaiaknak, mert van, aki már 15-20 éve jár vissza évről évre ebbe a városba. Például az egyik, nevét elhallgató beszélgetőtársam sem először jár Szabadkán, 15 éve foglalkozik fenyőárulással. Ő Zlatiborról érkezett, és saját faiskolájából hozta a fákat.
– Vannak vásárlók, akik direkt rákérdeznek, hogy a hegyekből származnak-e a fenyők, hogy kivágtuk-e a fákat. Pedig ez nem így működik. Törvényellenes az erdőből illegálisan kivágott fákat árusítani. Faiskolából valók, az árusoknak pedig szerződésük van a faiskolával. Legalábbis így kellene lennie. Nekünk saját faiskolánk van, de ebből mégsem lehet megélni, mással is foglalkozunk – hallottuk a beszélgetőtársunktól, aki idén kevesebb fát hozott, mint tavaly, csupán 130 darabot, és reméli, hogy el tudja adni valamennyit. Megcsappant a kereslet, kevesebb fenyőt vásárolnak, mint az előző években, de, mint mondja, ennek ellenére a szabadkaiak igencsak válogatósak. A kisebb ezüstfenyőket veszik leginkább, de eladhatók az ágak is.
Karácsonyig marad, 25-én indul tovább. Amikor rákérdeztem, hogy mennyit érez a karácsonyi hangulatból, hiszen a lakosság jelentős része katolikus, és így az indulásakor itt már javában karácsony lesz, elmondta, érzi a hangulatot, és tudja is, hogy mi, magyarok is 25-én ünnepeljük Jézus születését.
Szó mi szó, a Tejpiacon alig találtunk olyan árust, aki szívesen mesélt volna erről a vállalkozásról, az Ócskapiacon viszont nagyon közvetlenek voltak velünk. Egyikük éppen azért fényképezkedett örömmel, hogy a megjelenő képeket megmutassa majd a faiskola tulajdonosának, akitől beszerzi a fenyőket.
– Zlatibor környékéről, Zlatarról érkeztünk, a 10 ezres lakosú Nova Varoš 500 kilométerre van Szabadkától. Faiskolából hoztuk a fenyőket. Amikor vége az idei szezonnak, máris átadjuk a kérelmet a jövő évre, hogy akkor is onnan hozzuk a fenyőket. A fenyők nem olcsók, darabjáért 7-8 eurót fizetünk. A kivágásnál ott az erdész is, aki megmondja, hogy mit lehet kivágni – mondta Zvezdan Obućina, aki ugyancsak arra panaszkodott, hogy idén kevesebb fát hoztak, mert nincs akkora igény.
– Feleannyit hoztunk, mint tavaly. Idén csak 100 darabot, és lehet, hogy ez is sok, de kevesebbel elindulni már nevetséges. A vásárlók így is főleg a kisebb fenyőket keresik. De a legszebbeket akarják, és persze nagyon olcsón. Nem is lehet ebből a munkából megélni. Eleget szenvedünk vele, de hát valakinek ezt is kell csinálni. Én például az építőiparban dolgozom az év többi részében, építőanyagokat árulok. De ebben az időszakban csak fenyőárulással foglalkozom. Már 10 éve. December 13-án jöttem, és 24-éig maradok. Tudom, akkor van a katolikus karácsony, addig lehet eladni a fenyőket, azután már nem keresik. Azt, hogy Vajdaságba mennyi fenyő érkezik, meg se lehet becsülni, de azt tudom, hogy a mi területünkről, a Zlatiborról, Zlatarról hozott fenyőket egész Vajdaságban árulják, Szabadka mellett Zomborban, Újvidéken is. Szabadkán csökkent a kereslet, nem olyan már, mint régebben. Itt 20 kamionnak kellene állnia, és nézze meg, alig vagyunk 7-en, 8-an. Ahogy most állunk, azt látom, ebben az évben nem is fogja megérni a fenyőárulás.
Az Ócskapiacon a legtöbb fenyőfát a szintén zlatari Mićo Purićnáltaláltuk, aki egyébként kamionsofőrködik, mert a faárulásból nem lehet egész évben megélni. 300 fenyőt hozott. Itt is rákérdezek, mi is lesz azokkal a fákkal, amelyek megmaradnak. Erre a kérdésre bizony nem sokan válaszolnak.
– Eladjuk Belgrádban. December 24-én indulunk oda – felelte.
– Ha mégis megmarad valamennyi? – erősködök én.
– Azt elültetjük – mondta.
– A gyökereset igen, de a kivágottat?
– Hát... Azzal nincs mit tenni. Mit tehetünk? Kidobjuk. (Fotó: Molnár Edvárd)
