Az utóbbi időben komoly bírálat érte a zentai községi közigazgatás bizonyos tevékenységét. A polgárok, de igen gyakran még a bizonyos témákkal foglalkozó tömegtájékoztatási dolgozók sem látták tisztán a helyzetet. Éppen ezért kértük meg Jankovics Rolandot, a szolgálat vezetőjét, hogy vázolja fel a zentai közigazgatási hivatal elmúlt években végzett munkáját.
Az utóbbi időben komoly bírálat érte a zentai községi közigazgatás bizonyos tevékenységét. A polgárok, de igen gyakran még a bizonyos témákkal foglalkozó tömegtájékoztatási dolgozók sem látták tisztán a helyzetet. Éppen ezért kértük meg Jankovics Rolandot, a szolgálat vezetőjét, hogy vázolja fel a zentai közigazgatási hivatal elmúlt években végzett munkáját.
nMég mielőtt rátérnénk a lényegre, hogyan működik a zentai közigazgatás?
– A zentai községi közigazgatás működésének mechanizmusát nehéz dióhéjban összefoglalni, ugyanis fejlődése állandó, és soha nem mondhatjuk el magunkról, hogy immár befejeztük a munkát. Mégis a jelen állapotok szemléltetése igényel egy kis múlt felidézést.
A hatéves munka alatt, 2002- től felépítettünk egy olyan szervezési formát, ami a jelen pillanatban megfelel a polgárok igényeinek. Külön gazdasági, jogi és pályázatíró részleget hoztunk létre, a felvételi iroda szerepe pedig a polgárok ügyintézésének a leegyszerűsítése, és a belső kommunikációs folyamatok lebonyolítása – magyarázta Jankovics Roland.
nA felvételi irodának miért van kiemelt jelentősége?
– Azért hangsúlyozom az ügyfélfogadó részleg fontosságát, mert ez az a pont, ahol eldől az egyes beadványok hivatali kezelőútja, rajta keresztül értekezünk az ügyfelekkel. Akadnak kritikusai is a rendszernek, de ez biztosan azért van, mert nem az ő ötletük volt ez a szervezési forma, és nem is dolgoztak azért, hogy mindez megvalósuljon. Egy napon azonban ezek a dolgok hirtelen tökéletessé válnak, amikor is az említett kritikusok a saját munkájuk eredményeként mutatják majd fel azt, amit már mások létrehoztak. Egyébként meg kell nézni az észrevételek naplóját, és reális képet kaphatunk a polgárok véleményéről.
nCsupán a szolgálat megszervezése nem szavatolja a sikert...
– A szervezési forma önmagában még nem elég a jó működéshez. Az évek során kiépítettünk egy olyan elektronikus kommunikációs rendszert, amellyel 2007-ben országos szinten elnyertük az első helyet ebben a kategóriában. Ezzel az elismeréssel együtt járt franciaországi, angliai és nem utolsósorban magyarországi, pontosabban a hódmezővásárhelyi önkormányzati tapasztalatcsere is. Ezeken a tanulmányi utakon a közigazgatás dolgozói vettek részt. Az összegyűjtött tapasztalatokat beépítettük a rendszerbe, növelve ezzel a funkcionalitást.
Hogy mire képes a rendszer? Mivel oldalakat töltene be a felsorolás, ezért csak néhány dolgot említenék: elektronikus úton intézhetők a születési, házassági és halotti anyakönyvi kérelmek, valamint az állampolgárság igazolása iránti kérelmek,a választói névjegyzékben való szereplés ellenőrzése. A közigazgatás térinformatikai rendszerén belüli alkalmazásoknál megemlíteném a térképes megjelenítést, a cégeket és az intézményeket érintő fontosabb információk megjelenítését,a föld alatti közművek megjelenítését – ilyen például a víz-, a csatorna- és a gázhálózat –, valamint a saját adóegyenlegbe való betekintést.
– Meg kell említeni, hogy az idei évtől átvettük az adóhivataltól a vagyonadó megfizettetését, így kibővítettük a felvételi irodát olyan eszközökből, amelyeket pályázat útján a Közigazgatási és Önkormányzati Minisztérium ítélt meg a közigazgatásnak. A bővítés tovább folytatódik, mert újabb 1 500 000,00 dinárt kaptunk erre a célra. Hogy összesen mennyi köztársasági és tartományi pénzt kaptunk a közigazgatás fejlesztésére pályázat útján, azt parára nem tudom megmondani, de az utolsó négy évben a beruházott eszközök elérték a 4-5 millió dinárt.
nÖn szerint egy jól működő közigazgatásról van szó. Ebbe a képbe nem illik bele a Mercator-ügy.
– Önmagában a jól felépített rendszer és elektronikus kommunikáció még nem elegendő a hivatal színvonalas működéséhez. Minden komolyabb kérdésben munkacsoportokat kell alakítani a közigazgatáson belül, megbízva ezzel a közigazgatás vezetőjét, ami biztosíthatná a mindenkori szakma részvételét a megoldási javaslatokban. Amennyiben ezt a folyamatot a célok kitűzésekor az illetékesek nem tartják be, mert úgy gondolják, hogy mindez felesleges időpocsékolás, akkor születhetnek olyan döntések, melyek helyénvalósága némi kívánni valót hagy maga után. Itt az a veszély is fennáll, hogy az ilyen döntésekért a felelősséget hajlamosak egyesek esetleg más felelősségeként beállítani, és még azt is elvárják tőlünk, hogy mint az ókori Kínában a „szolga elvigye a balhét a döntéshozó és a döntést támogatók helyett”. Ez az ügy valóban felborzolta a kedélyeket, és egy ideig első számú köztéma volt Zentán. A helyi közigazgatás vezetőjeként és jogászként egyaránt azt kell mondjam, joggal. Az eljárás és az elbírálás folyamata során ugyanis valóban történtek olyan furcsaságok, amelyekre a közvélemény joggal figyelt fel. A magam részéről – akit a kezdetektől kihagytak az eljárás levezetése és az érdemi határozathozatalok mechanizmusából – csak azt tudom őszintén remélni, hogy ez ügyben már minden a törvényes rendnek és szokásjognak megfelelően történik. A csapatmunkának megvannak a feltételei, amikor a probléma megoldásához szükséges összes szakkádert be kell vonni, ez viszont gyakorlatot és felismerési képességet követel. Nem elég magunkról állítani, hogy csapatmunkát végzünk. Azt tudni is kell csinálni, de szükség van még ehhez hosszútávú elhivatottságra a közösség, a közigazgatás, és az ott dolgozók iránt. Akiben ez nincs meg, az ne próbálkozzon vele, s jobb, ha mentesíti ettől saját magát is, de főleg a közösséget.
