Vince Rómeó és Nagy Mihály komposok
Ada és Padé között a Tiszán közlekedő komp nem az egyetlen, de talán a legforgalmasabb a folyó vajdasági szakaszán, hiszen napi 20 órát dolgozik télen- nyáron, munka- és ünnepnapon, egyedül az árvíz és a jég bírhatja megállásra. Az adai híd megépülésével azonban megpecsételődhet a 150 éve működő komp sorsa, és vele együtt egy ősi mesterségé is, a komposé. A padéi helyi közösségben azonban ragaszkodnak a komphoz, amelyet meg kívánnak őrizni az utókornak, akár turisztikai látványosságként is.
A helytörténeti írások és a falubeliek szerint 1842-ben kapta meg Diván György, helybeli nemes a komp működtetésének jogát. A padéi komp tehát már legalább 150 éve jár, és 1903 óta a jelenlegi helyén. Helytörténeti jelentősége azonban eltörpül mindennapi hasznossága mellett, összeköti Bácskát és Bánátot, munkalehetőséget biztosít sok padéinak a túlparton, illetve a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó adaiaknak lerövidíti az utat, hiszen a zentai hídon keresztül 46 kilométerre van Padé, így pedig mindössze 5-re. Stana Gyömbér, a padéi helyi közösség tanácselnöke elmondta, hogy a falubeli foglalkoztatottak több mint fele Adán dolgozik, emiatt létfontosságú a helybeliek és a régió számára a rendszeres kompjárat. A kompot egyébként a padéi helyi közösség működteti, és így még hét embernek ad munkát, akik a vízen járók ősi mesterségét űzik a munkanélküliséggel küszködő faluban. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a komp sorsa az adai híd megépülése és forgalomba helyezés után, a tanácselnök sem tudta a választ. Egyelőre nem tudni mikor épülnek meg a hídhoz vezető bekötőutak, a csókai önkormányzattól erre vonatkozóan nem kaptak semmilyen tájékoztatást. A helyi közösség tanácsa egyelőre nem hozott semmilyen határozatot a komp jövőbeli sorsát illetően. Stana Gyömbér szerint, ha ennek eljön az ideje, akkor a helyi közösség kidolgoz egy erre vonatkozó programot, mindenesetre helytörténeti emlékként tekintenek a tiszai kompra, amelyet meg kívánnak őrizni az utókornak. A komp sorsát illetően több lehetőség is számításban jöhet a tanácselnök szerint, és ez mind attól függ, hogy milyen lesz a komp kihasználtsága a híd forgalomba helyezése után. Az sem kizárható, hogy kisebb kapacitással, de a jövőben is működni fog, vagy egyszerűen turisztikai látványosság lesz, vagy vendéglővé alakítják, de erre vonatkozólag csak elképzelések vannak. Megjegyezte, hogy a híd távol esik a falutól, ha Ada és Padé között nem lesz rendszeres buszjárat, illetve a Bácskában dolgozóknak nem térítik meg az útiköltséget, akkor az embereknek olcsóbb és rövidebb lesz az út biciklivel a kompon keresztül, különösen a téli hidegekben. Azt én is tanúsíthatom, hogy Ada és Padé központja között kerékpárral az út 10 perc, persze nem számítva a vízi utat és a várakozást. A helybeliek szerint a két település központja közötti távolság nem több mint 5 kilométer, ez a hídon keresztül akár 8 kilométerre is növekedhet.
Stana Gyömbér megjegyezte, hogy sokan azt hiszik, hogy a komp egy aranybánya, amely jól jövedelmez a helyi közösségnek, az igazság valójában az, hogy a kompjárat üzemeltetése nem vesztességes, de nem is hoz profitot, azonban a falunak és a régiónak szüksége van rá, ezért működnie kell. Mint mondta, költséges a kompjárat fenntartása, az elmúlt három évben csak az amortizációra ( a komp és a tolóhajó javítására, drótkötél vásárlásra) mintegy 2 millió dinárt költöttek. Emellett a jobb közlekedés végett évente 2-3 alkalommal elvégzik kompjárás karbantartását a bácskai és a bánáti oldalon is. Az elmúlt évben nagy méretű partrendezésért 300 000 dinárt fizettek. Az árak pedig szociális kategóriát képeznek, a tanácselnök szerint már két éve nem emeltek jegyárat, de a közeljövőben kénytelenek lesznek bizonyos árkorrekcióra a magas üzemanyagárak miatt. Egyébként a bicikliseknek egy irányba 40 dinár a jegy, az autósoknak pedig 200.
A padéi komp folyamatosan jár, vagyis minden nap, a nyári időszakban 4.15 és 21.30 óra között, a téli időszakban pedig 5.15 és 19.30 között. Egyedül a vastag jég, illetve a magas vízállás bírhatja megállásra, mint két évvel ezelőtt, amikor az áradás miatt másfél hónapig szünetelt a kompjárat. A komposok heten vannak, és két műszakban dolgoznak. Ottjártunkkor Vince Rómeó és Nagy Mihály volt szolgálatban, akik szerint szép és élvezetes munka az övék. Télen a jég feltörése okoz némi gondot, áradáskor pedig a folyón úszó rönkök, amelyeket el kell távolítani a drótkötélről, de ez is része a komposok felelősségteljes mindennapjainak. Nagy Mihály, aki már 15 éve kompos, és az apja is ezt a foglalkozást űzte, már inkább tartja életformának mint munkának a vízi életet. Tőle tudjuk, hogy a jelenlegi, 35 tonna teherbírású, fémszerkezetes komp 1970 óta üzemel, előtte egy kisebb, 20 tonnás szállította az utasokat, azt megelőzően pedig egy fakomp. A jelenlegi komp drótkötélpályán közlekedik a két part között. Kezdetben emberi erővel, kuka segítségével hajtották meg, 1984 óta azonban dízelüzemű hajó „tologatja” a két part között. A vízállástól függ, hogy egyszerre hány járművet engedhetnek fel a kompra. Ha túl nagy a teher vagy egyenetlenül oszlik meg, akkor az a veszély fenyegeti a járművet, hogy a part előtt megfeneklik. Nagy Mihály szerint 10-11 autó is elfér a kompon, ezenkívül szállít gyalogost, kerékpárost, mezőgazdasági gépeket, tehergépkocsikat, minibuszokat és lábas jószágot is.
