Az oktatással foglakozó szakembereknek nemrégiben feltűnt, hogy Kishegyesen aránytalanul magas a speciális tagozatok száma, vagyis minden tizedik gyerek ezekbe a tagozatokra jár. Molnár Márta igazgatónő kérdésünkre kertelés nélkül azt válaszolja, hogy valóban ez a helyzet.
-- A jelenlegi 499 gyerekből valóban 40-en, vagyis hozzávetőlegesen a tíz százalék jár speciális, más szóval gyógypedagógiai tagozatra. Ez szerintem is nagyon nagy arányszám, de még nagyobb gond, hogy az úgynevezett „normál” tagozatokon is számos gyerek van, akiknek a speciális tagozatokba kellene járniuk, és mindenáron ott is tartjuk őket, mert az oktatási rendszernek is az az elsődleges célja, hogy ezek a gyerekek a többiekkel együtt tanuljanak. A speciális tagozatokba járók között nagyon sok (körülbelül fele) a roma származású gyerek, akikkel a legnagyobb gond mégis az, hogy nagyon rendszertelenül járnak az iskolába. Nagy segítséget jelent, hogy a község újabban megvásárolja számukra a tankönyveket, és negyven gyereknek az étkeztetést is fizeti — mondja Molnár Márta, a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskola igazgatónője.
Természetesen nehezen viseli el az ember, ha egy közösségben mértéken felüli a gyenge képességű gyerekek száma; társadalmi, jóléti és egyéb problémákat próbál felfedezni a jelenség mögött, s nem egy esetben ez is a helyzet.
-- Nehéz megmondani, milyen mértékben és mi befolyásolja ezeket a folyamatokat. Biztos, hogy benne vannak a körülmények is, meg az adottságok is, de tény, hogy próbáltuk a rekategorizációt, megmértük az intelligenciaszintet, és egyszerűen nem felelnek meg a normális szintnek. Ugyanilyen gond, hogy azok is, akik esetleg megfelelnének a normál szintnek, a szülők kérik a speciális tagozatot. Magyarán, nagyon nagy társadalmi összefogás, rengeteg társadalmi reakció kell majd ahhoz, hogy egy kicsit is változzon a helyzet. Nagyon jó lenne, ha meg tudnánk oldani az egész napos foglalkozást, elsősorban a roma gyerekekkel, és jó lenne, ha lenne egy romaasszisztens is, aki behatóbban foglalkozna e népcsoport gyerekeinek problémáival. Tény, hogy a normál tagozatokon is vannak roma gyerekek, a legidősebb közülük most hatodikos, és egészen biztos, hogy a legjobb megoldás, ha a szerényebb képességűek is a normál tagozatokra járnak — mondja az igazgatónő.
A gyógypedagógiai tagozatokban olyan szinten folyik az oktatás, hogy azt azután nagyon nehéz folytatni.
-- Elsőben például ötig tanulnak számolni, és az olvasásban is alacsony szinten vannak, de nem is ez a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy nincsenek magyar nyelvű tankönyvek, szakkönyvek a pedagógusok és a gyerekek számára sem. Az isaszegiektől kaptunk szerencsére szakkönyveket és tankönyveket is, és úgy próbáljuk megoldani a helyzetet, hogy ezeket a könyveket fénymásoljuk. A legnagyobb gond, hogy a gyerekek nagy száma ellenére sincs gyógypedagógusunk, sőt a minisztérium évek óta nem hajlandó jóváhagyni egy pszichológus alkalmazását. Szakember nélkül pedig nagyon nehéz bármit is lépni ezen a téren — mondja az igazgatónő rámutatva, hogy volt egy olyan megoldási változat is, hogy a gyerekek utazzanak a szabadkai speciális iskolába, de erre még kevésbé van esély, mint arra, hogy helyben járjanak rendszeresen iskolába.
-- A számok sajnos növekvő tendenciát mutatnak, de úgy látjuk, hogy hosszú távon talán némi javulás tapasztalható. Ahhoz azonban, hogy a problémamegoldás elmozduljon a holtpontról, szükség lenne egy egészségügyi nővérre is, mert igencsak gyakoriak a bőrbetegségek ebben a kategóriában, és állítólagos személyiségi jogokra hivatkozva nekem nincs jogom kérni az orvosi kivizsgálást, a nővér viszont minden további nélkül kérheti. Igaz, hogy a gyógypedagógiai tagozatokra járók esetében nehéz megteremteni a társadalmi elfogadottságot, a legnagyobb probléma, hogy a normál tagozatokon is hihetetlenül nehéz a tanítás — mondja Molnár Márta kiemelve, hogy igazából az a gond, hogy a normál tagozatosok túlnyomó többsége is csonka családokból származik, vagy mostohaapja illetve -anyja van, a szülők nem törődnek gyerekükkel, amíg viselkedésük törvénybe nem ütközik. A megélhetés megteremtésének örve alatt gyakorlatilag magukra hagyják a gyerekeket, akik legjobb esetben naphosszat a számítógép előtt ülnek, és nem a legközelebbi vendéglátóhelyen iszogatnak, interneteznek.
Amikor azt próbáljuk kielemezni, milyen mértékben oka ezeknek a jelenségeknek a pillanatnyi szociális helyzet, arra a következtetésre jutunk, hogy támogatni kell a felzárkózást, és azt, ha csak lehet, a diákok kerüljenek normál tagozatokba. A kérdésnek egyébként egészen biztosan nagyon mély társadalmi gyökerei is vannak, s a gondok várhatóan csak fokozódnak, ha tudjuk, hogy a gyerekek többsége mostohaszülővel él, ami önmagában még nem lenne baj, az viszont már igen, hogy a mostoha nem hajlandó foglalkozni élettársa gyerekének gondjaival. Ilyen körülmények között a normál tagozatosok is elkallódhatnak, és nem csak a gyöngébb képességűek.
Talán meg kell említeni, hogy a községben csak Kishegyesen ilyen nagymértékű a gyógypedagógiai oktatásra szoruló gyermekek aránya, a jelek szerint Bácsfeketehegyen már más a helyzet, mivel két magyar és két szerb tagozatuk van, és „legjobb” a helyzet Szeghegyen, ahol viszont egyetlen speciális tagozat sem működik.
