A Szerbiai Képviselőház előtt kedden kezdődött a vita a fogyatékkal élők rehabilitációjáról és foglakoztatásáról szóló törvény módosításáról. A cél, hogy minél több fogyatékkal élő ember jusson munkához. Jovan Krkobabić munkaügyi és szociálpolitikai miniszter beterjesztőként elmondta, hogy a törvénymódosítás elfogadása után a fogyatékkal élő személyt alkalmazó munkaadók támogatásra és nem az érintett alkalmazottak fizetésének a megtérítésére lesznek jogosultak. Az állam a fogyatékkal élő dolgozó kapcsán fellépő költségek 75 százalékát veszi át, mondta Krkobabić.
Az előzetes bejelentések szerint a törvénymódosítást az összes parlamenti párt megszavazza majd.
A szóban forgó jogszabály értelmében a 20 és 49 alkalmazottat foglalkoztató vállalatok egy fogyatékkal élő személyt kötelesek felvenni. Azoknak a munkaadóknak, akik több mint 50 személyt alkalmaznak, két fogyatékkal élőt kell munkába állítaniuk, majd minden következő 50 foglalkoztatott után újabb egy fogyatékkal élő alkalmazottnak kell munkát adniuk. Az előírások betartását az adóhivatalnak kellene ellenőriznie. Ezeket a rendelkezéseket nem módosítják.
A téma kapcsán Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség szociális kérdésekkel megbízott köztársasági parlamenti képviselője, a szabadkai Suzana Skenderović, az Autista Személyek Megsegítésével Foglalkozó Városi Egyesület elnöke, egy autista gyermek édesanyja, és Vesna Gavrić defektológus, a szabadkai Žarko Zrenjanin Gyógypedagógiai Általános és Középiskola munkatársa nyilatkoztak lapunknak.
A MUNKÁRA VALÓ JOG
Kovács Elvira szerint a törvénymódosítás egyik legjelentősebb mozzanata az, hogy a munkaadó, amelyik nem alkalmaz törvényes kötelezettségével összhangban fogyatékkal élő személyt, a szerbiai átlagbér ötven százalékát köteles büntetésként befizetni egy külön alapba minden egyes nem alkalmazott fogyatékkal élő személy után. Az így összegyűlt pénzt a fogyatékkal élők alkalmazásának serkentésére, professzionális rehabilitációjukra, valamint a fogyatékkal élő alkalmazottak bérének a fedezésére fordítja majd az állam, magyarázta Kovács. A másik fontos módosítás értelmében a jogszabályt összehangolják a fogyatékkal élők alkalmazásából fellépő többletköltségek tekintetében meghatározott állami támogatásról szóló előírással, valamint az egyéb állami támogatásokról szóló előírásokkal.
– A törvénymódosítás jó és a VMSZ mindenféleképpen megszavazza azt. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a végrehajtás felügyeletéről. A lényeg az, hogy a munkaadók ne kerüljék ki törvényes kötelezettségeiket. Ha nem teremtődik egyensúly a fogyatékkal élők valós alkalmazása és a munkaadók számára nyújtott alternatív lehetőségek között, akkor nem érvényesül a jogszabály alapelve. A 2009-ben elfogadott törvény és a mostani módosítás lényege az, hogy a fogyatékkal élők valóban helyet kapjanak a munka világában, hiszen mindenkinek joga van a munkára. A törvény eddigi alkalmazása során sajnos a következetlenség ténye nyert bizonyítást. A munkaadók egy része nem örül neki, hogy fogyatékkal élőt köteles alkalmazni. Az is megtörténik, hogy egyes munkaadók már meglévő alkalmazottaikat küldik el szakorvosi vizsgálatra és bizonylatot szereznek azok ilyen, vagy olyan fogyatékáról. Mi a VMSZ-ben hisszük, hogy ha a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálat valamelyest komolyabban foglalkozna ezzel a kérdéssel, ha körültekintőbben egyeztetné össze a munkakeresletet és a kínálatot, valamint rendszeresen szervezne a fogyatékkal élők számára különböző képzéseket, illetve átképzéseket, akkor valóban több érintett juthatna munkához – fogalmazott Kovács.
A fogyatékkal élők társadalmi és szociális integrálása egyike az alapvető emberi jogoknak, hangsúlyozta a VMSZ képviselője, mondván, hogy a fogyatékkal élők helyzete egyrészt a családjuk részéről érkező támogatástól, másrészt pedig a szociális, az egészségügyi és az oktatási rendszer nyújtotta lehetőségektől függ.
A TÖRVÉNY MÉG NEM ELÉG
A jogszabályok szépek és jók, de ha nem alkalmazzák azokat, akkor mit sem érnek, véli Suzana Skenderović, aki szerint a fogyatékkal élő embereket a szerbiai társadalom nem hajlandó észrevenni.
– Kedden volt a fogyatékkal élők világnapja, és az ez alkalomból szervezett ünnepségen több középkorú fogyatékkal élő személyt is láttam. Egyiküknek sincsen munkája, pedig bizonyos munkafeladatok elvégzésére igenis alkalmasak lennének. Nem tűnik úgy, hogy bárki is tartaná magát a törvényes előírásokhoz. A fogyatékkal élők szempontjából nem csak a munkavállalás gond, hanem minden egyéb más. Jelenleg az ápolási támogatás kapcsán vívunk harcokat: rossz a betegségek besorolása, hatalmas a bürokrácia, kevesebb pénzt kapunk, mint kellene. A Szociális Munkaügyi Központ szabadkai kirendeltségében valamikor egy személyt csak azért alkalmaztak, hogy nyilvántartást vezessen a Szabadka hatáskörébe tartozó fogyatékkal élőkről. Ehhez képest a munkaügyi központ alkalmazottai ma azt sem tudják, hogy melyik kérdésben ki az illetékes. A legtöbb szülő nem ismeri a törvényes lehetőségeket, vagy egyszerűen elveszítették erejüket, miután száz ajtón bekopogtattak és százszor küldték el őket elutasító válasszal. Ha örökbe fogadnék egy autista gyermeket, akkor pénzt kapnék az államtól, valamint elismernék munkaévként az ápolással eltöltött időszakot. Így, egy autista gyermek édesanyjaként, erre nincsen lehetőségem. Arra kényszerítenek bennünket, hogy valamilyen intézetbe küldjük gyermekeinket, hiszen munka mellett nagyon nehéz ellátni az ápolással kapcsolatos feladatokat – nyilatkozta Skenderović, összehasonlításképpen hozzátéve, hogy Horvátországban hivatalos státusként tartják nyilván a szülői ápolást.
Az egyesület elnöke figyelmeztetett, hogy a nem kielégítő állami támogatás és a folyamatos szélmalomharc miatt egyre feszültebbé válik a hangulat az érintett családokban, ez pedig szintén hátrányos a beteg gyermekek, vagy felnőttek számára.
POZITÍV PÉLDA IS VAN
Vesna Gavrić elmondta, hogy a szabadkai gyógypedagógiai iskola diákjait tanulmányaik befejeztével a munkaerőpiacra irányítják. Az intézmény egyik munkatársa csak a védencek szakmai jövőjének alakulásával foglakozik, hangsúlyozta Gavrić, mondván, hogy az egyik helyi benzinkúton öt fiatalnak sikerült elhelyezkednie, a palicsi Állatkertben pedig fél évre negyven volt diákjukat alkalmazták.
– A szakképzést elvégző diákjaink közül nagyon sokan közmunkát vállalhattak. A hegesztőnek tanuló diákoknak még tanulmányaik befejezte előtt munkát ajánlanak, ők nagyon népszerűek. Ugyanakkor tény, hogy a munkaadók sokkal szívesebben alkalmaznak valamilyen testi fogyatékkal élő személyt, mint a Žarko Zrenjanin diákjait. Sajnos a tanulásban akadályozott emberekkel kapcsolatban még mindig számos előítélet áll fenn. A fogyatékkal élők számára mindenféle munkatapasztalat fontos, legyen szó akár átmeneti munkáról, akár meghatározatlan időre szóló alkalmazásról – magyarázta Gavrić.
A fogyatékkal élők társadalmi bekapcsolódását illetően a szakember jónak minősíti a meglévő törvényes keretet, az alkalmazást azonban ő is hiányosnak tartja. Az államnak és a társadalomnak is sokat kell még tanulnia, véli Gavrić, aki még elmondta, hogy egy nemrégiben megszervezett aláírás-gyűjtési akciónak köszönhetően jó esélyek vannak arra, hogy Szerbiában is bevezessék hivatalos státusként a szülői ápolást.
