EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben: Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta:
„Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.”
Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?”
Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: »Én vagyok.« És: »Elérkezett az idő.« Ne kövessétek őket.
Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!”
Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.
De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek.
Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.
Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.” (21, 5–19)
Napjainkban mind több ijesztő, félelmet keltő hír áraszt el bennünket. Háborúk vannak, mind közelebb hozzánk, és egyre nagyobb pusztítással fenyegetnek. Azután járványok és mind több olyan diagnózis, hogy nem igazán tudjuk, mi is az illető ember betegsége. Ha meg tudnánk mondani, hogy ez a baja, akkor gyógyíthatjuk, de ha nem, akkor félelmetes. Összeomlani látszik – Európában biztosan, de nem csak itt – az erkölcsi, a társadalmi, politikai, gazdasági rend. Legalábbis mi azt látjuk, hogy érthetetlenül emelkednek az árak, hol cukor nincs, hol tej nincs. Egyszóval kevés olyan hír van, ami elégedettséggel, békével és biztos jövőbe látással tölt el minket. Nyugtalanná, elbizonytalanodottá és reménytelenné válunk.
Nekem nagy békét ad a lelkemben, amikor olvasom a mostani vasárnapra előírt szentírási részleteket és elgondolkodom a mondanivalójukon. Teljesen, száznyolcvan fokban megfordítja a nézőpontomat az egész világra, az életemre és a jövőmre való tekintettel. Teljesen más hangulatban, életfelfogásban tudom élni a napjaimat, végezni a munkámat, tekinteni a jövőmet vagy Egyházunk, népünk jövőjét.
Mire gondolok?
Először is arra, hogy semmi rendkívüli nem történik velünk, mert Isten a próféta által már évszázadokkal időszámításunk előtt pontosan előre látta és fölvázolta nekünk, hívőknek, mi fog történni, mit várhatunk a földi élettől, az egyéni életünkben is és a nagy közösségben is. Legyenek biztosak benne, hogy a próféta üzenete Isten üzenete, és ez nem csak egy nemzedékhez szólt, különben nem is lenne benne a Bibliában! A próféta üzenete nekünk is szól. Isten minket is vigasztalni, erősíteni akar általa, mert pontosan előre látta a mai napok helyzetét, hangulatát és minden zűrzavarát. Nekem azt üzeni: „Semmi pánik. Ott vagyok veletek, mint ahogy az egész történelem idején ott voltam veletek.” Ha pedig Isten velünk, akkor ki ellenünk? Ő tudja, hogy minek mikor, hogyan és miért kell történni, és Ő mindet a helyére és jó végre tud tenni és vezetni. Csak maradjuk hozzá hűségesek!
A másik üzenet az evangélium üzenete. Jézus pontosan leírta azokat a szörnyű pusztításokat, amelyek alig néhány évtizeddel az Ő halála és feltámadása után történtek Jeruzsálemben, Jeruzsálemmel és lakóival. Arra is világosan rámutatott, hogy mi a reménység ezekben a napokban, és ez vonatkozik a mai időkre is. Minden megvan, amit ott Jézus előre látott: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.” (Lk 21, 10–11) Azt hiszem, minden magyarázat nélkül egyértelmű, hogy pontosan ennek vagyunk szem- és fültanúi nap mint nap a mai időkben is.
Ami azonban nagyon fontos, az, hogy mélyen a szívünkbe véssük Jézus üzenetét: „De nem vész el egy hajszál sem a fejetekről. Ha kitartotok, megmentitek lelketeket.” (Lk 21, 18–19) Ezt Jézus több helyen is mondja az evangéliumokban. Azt akarja velünk megértetni, hogy minden az Atya kezében van, minden az Ő terve és akarata szerint történik. Csak nekünk látszik úgy, hogy káosz van a világban. Minden félelmetes vagy örvendetes, tragikusnak látszó vagy épületesnek tűnő eseménnyel és történéssel Isten az egész emberiség javát és a mi javunkat szolgáló tervét valósítja meg. Ebben a hitben, Isten mindenható, végtelen szeretetébe vetett hitben kell kitartanunk. Akkor egy hajszál sem vész el a fejünkről. Érhetnek bennünket bajok, meg is halhatunk, akár tragikusan is, de a feltámadás és az örök élet mindenért bőségesen kárpótol minket. Lehet, hogy erre valakik, akiknek nem elég erős ez a hitük és Istenbe vetett bizalmuk, rázzák a fejüket, és üres vigasztaló szavaknak tartják, amit írtam. Nekem ezek életerőt, békés derűt és tettrekészséget adnak abban és ott, ahova Isten akarata helyezett engem.
A vasárnapi szentmise üzenettel teli Szentírás-összetételt ajándékoz nekünk. Az Oltáriszentség mellett, vagyis Jézusnak és az Ő áldozatának kegyelmi jelenléte mellett éppen ez a Szentlélekkel telített szentírási üzenet a vasárnapi szentmisék fontossága.
Ha engedjük, hogy a hírek, a félelmetes események, az életünkben minket érintő fordulatok félelemmel, szomorúsággal, feszültséggel, elveszettséggel töltsék meg a lelkünket, attól még az égvilágon semmi sem váltózik meg. Mi zúgolódhatunk Isten ellen, panaszkodhatunk, hogy Ő elhagyott minket, kérdezhetjük, hogy miért engedi meg ezeket a rossznak látszó dolgokat, nem változik semmi, csak mi leszünk üresek, tehetetlenek, elveszettek.
Ha úgy, ahogy Jézus mondta és ajánlotta (és az imént szóltunk róla) mindvégig és mindennek ellenére hűségesen kitartunk a hitben és az Isten szeretetébe vetett feltétlen bizalomban, akkor cselekvőképesek maradunk, higgadt nyugalommal tudjuk tenni az Atya akaratát mindennap és minden körülményben. Isten pedig mindent a javunkra tud fordítani, földi életünk és örök életünk javára, mert Isten művei csak így értékelhetők és így is valósulnak meg.
