A legtöbb emberi jogi szervezet és aktivista üdvözlendőnek tartja a Szerbiai Alkotmánybíróság közelmúltban meghozott döntését, hogy 2011-ben a büszkeségnapi felvonulás betiltásával a szerb állam megsértette az alkotmányban garantált szabad gyülekezési jogot. Egyesek azonban ennek ellenére is kételkednek, hogy a döntés mentén az LGBT közösség az elkövetkezendőkben biztosan megszervezheti majd a büszkeségnapi felvonulást, hiszen a 2009-ben betiltott felvonulással kapcsolatban az alkotmánybíróság korábban ugyanígy megállapította az alkotmányellenesség tényét. A téma kapcsán Goran Miletić emberi jogi aktivistát, a Belgrade Pride szervezőbizottságának tagját kérdeztük.
Elégtételként éli-e meg az alkotmánybírósági döntést, vagy biztosítékként, hogy ennek mentén a jövőben egyszerűbb lesz megszervezni a büszkeségnapi felvonulást?
– Az alkotmánybíróság döntése reményt ébreszt, hogy a végrehajtó hatalom az elkövetkezendőkben tiszteletben tartja az alkotmányban garantált jogokat, és azok nem csak papírra vetett szavak lesznek, hanem valóban érvényesülhetnek. A bíróság egyébként nem határozott a keresetünk minden egyes pontjával kapcsolatban. A 2011-es büszkeségnapi felvonulás betiltásával az állam megsértette az LGBT közösségnek a megfelelő jogorvoslatra, a bírósági védelemre és a szabad gyülekezésre való jogát – állapította meg az alkotmánybíróság. Az ügyben eljáró bírói tanács arról azonban már nem mondott véleményt, hogy az LGBT közösség a rendezvény betiltása miatt diszkrimináció áldozatául esett-e. Maga az alkotmánybírósági döntés nem elegendő ahhoz, hogy a végrehajtó hatalom megváltozzék és másképpen járjon el hasonló esetekben.
Vannak már terveik az idei büszkeségnapi felvonulás megszervezésével kapcsolatban?
– Egyelőre várjuk a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának döntését a 2009-es, a 2011-es és a 2012-es felvonulás betiltásával kapcsolatban. A strasbourgi eljárás várhatóan egy ideig még eltart, hiszen ez előtt a bíróság előtt Szerbia vezető pozíciót tölt be a beadott kereseteket illetően. Ami az idei felvonulás szervezését illeti, az előkészületek megkezdődtek. Úgy tűnik, hogy a végrehajtó hatalom idén sokkal nagyobb energiával kezeli a kérdést és megalapozott reményeink vannak, hogy az idei együttműködés sikeresebb lesz.
Általánosságban véve történt-e bármiféle előrelépés az utóbbi néhány évben a különböző kisebbségi közösségek és csoportok diszkriminációjának visszaszorítását illetően?
– Egyrészről valóban történt előrelépés. A média sokkal nyitottabban és gyakrabban foglalkozik ezzel a témával, ma már egyszerűbben értesülünk a különböző incidensekről. Másrészről viszont nézzük csak meg, hogy mi történt az elmúlt két napban: tegnapelőtt Pancsován brutálisan összevertek egy roma fiatalembert, tegnap Belgrádban pedig a dzsámi utcájában rátámadtak egy HALAL élelmiszert árusító kiskereskedésre. Utóbbi incidens során a kiskereskedésben egy személy súlyosan megsérült. Az elkövetőket még nem azonosították és a rendőrség nem szolgált részletes információkkal, hogy pontosan mi is történt. Gyakrabban értesülünk az incidensekről, azt azonban nem állíthatjuk, hogy a kisebbségi közösségek és csoportok nagyobb védelmet élveznének, mint mondjuk öt évvel ezelőtt.
Az Ön által említett incidensekhez hasonló kilengések elkövetői leggyakrabban fiatalok. Mivel magyarázza a fiataljainkban rejlő erőszakot és gyűlöletet?
– Szerintem az a gond, hogy fiataljainknak senki nem magyarázza el, hogy az erőszak elfogadhatatlan. Szerbiában szinte bátorítják az erőszakot, mint viselkedési formát. Az iskolákban is teljesen normális tényként kezelik, hogy a gyerekek összeverekednek. A tanári kar esetleg akkor reagál, amikor már kitört egy nagyobb verekedés, a megelőzés tekintetében azonban átlagban semmit nem tesznek. Azután itt van a családon belüli erőszak, ami szintén rossz példával szolgál a gyerekeknek. Végül a fiatalok kikerülnek az utcára és keresik az áldozatot, akin kiélhetnék a családban és az iskolában eltanult erőszakmodellt. A legjobb áldozat pedig az, aki valamilyen szempontból más: más nemzeti közösség tagja, másmilyen vallású vagy másmilyen a szexuális irányultsága. Miután az incidensek megtörténnek, sem a rendőrség, sem az ügyészség nem reagál megfelelően. Minden ki nem vizsgált incidens újabbhoz vezet.
A szocialisták és a haladók vezette új kormány a koszovói kérdés tekintetében megtette azt, amihez a Demokrata Pártnak nem volt bátorsága. Az emberi jogok tiszteletben tartását illetően is számíthatunk hasonlóan lényegre törő lépésekre?
– Ez az egyik leglényegibb kérdés. Mindannyian, akik az emberi jogok védelmével foglalkozunk, reménykedünk, hogy az aktuális összetételű kormánykoalíció ebben a témában is jelentős lépéseket tesz meg. Ugyanakkor tudjuk, hogy a tavalyi általános választások óta már eltelt egy év, és azóta csupán három emberi jogokhoz kapcsolódó témában történt előrelépés: módosították a nemperes eljárásokról szóló törvényt és ennek köszönhetően jelentős számú roma juthat végre személyes dokumentumhoz; a büntető törvénykönyv módosításával ma már nyilvántartják a gyűlöletből elkövetett bűncselekményt is; szintén a büntető törvénykönyv módosításának köszönhetően a rágalmazás ma már nem számít bűncselekménynek; utóbbi törlésére már évek óta vártunk. Ezeket a lépéseket megtették, ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy ezek lényegre törőek lennének.
