Az autóút kiépítése rendkívül nagy gondokat okozott a ludasiaknak, különösen azoknak, akiket az autóút elvágott a falu központjától. Az újsoriaknak majdnem húsz évig okozott gondot a sár. A probléma mintegy 10 családnak nehezítette meg az életét. A gyerekek gumicsizmában jártak iskolában, cipőjükkel a vállukon, hiszen a sár miatt gyakran autóval sem lehetett kimenni az útig, nemhogy gyalog.
A probléma azonban, úgy tűnik, megoldódott. Augusztusban lerakták annak az összekötő útnak az alapját, ami az Újsort összeköti a Kosztolányi Árpád utcával, Ludas főutcájával. Törmelékkővel szórták le az összekötőutat és az Újsort, lakott területen, mint egy két kilométer hosszan.
Hosszú évek könyörgésének köszönhető ez a megoldás. A polgárok a politikától, a helyi és Szabadka város vezetőségétől várták a segítséget. Ugyanis amikor az autóutat megépítették, azt az ígértet kapták az autóút közelében lakók, hogy aszfaltozott utat kapnak, telefont, kábeltévét... Ebből azonban semmi nem valósult meg ezidáig. A legegyszerűbb megoldásnak az tűnt, hogy az Újsort összekötik a Kosztolányi Árpád utcával, ám ehhez fel kellett vásárolni a mezőgazdasági földterületeket, amelyeken az út áthaladt Erre pedig a város nem tudott elég pénzt biztosítani. Az egyik újsori lakos, Katona Nándor saját földterületét kínálta fel végül, hogy járható úton közlekedhessenek. Már csak a megmaradt szakaszon lévő terület megvásárlása maradt hátra. Erre 2007 novemberében gyűjtötték össze a pénzt a ludasiak. Saját költségvetésükből különítettek el 100-200 dinárt, ki mennyit tudott.
‒ Hogy mit jelent a számunkra ez a kövesút, szóban nem lehet kifejezni. Még mindig nem fogtuk fel a történteket. Amikor indulunk valahova, előbb végigfut az agyunkon, hogy össze fogjuk sározni a járművet, illetve elgondolkodunk azon, hogyan, mivel menjünk. És pár pillanat múlva bevillan: hát lehet menni, jó az út! – emelte ki Katona Nándor mosolyogva. – Sárba születtünk. Én, mondjuk, negyven évig tapostam a sarat. Éppen ezért furcsa, hogy biztos utunk van. Korábban, amikor jött hozzánk valaki, először mindig azt kérdezte, hogy itthon vagyunk-e, és járható-e az út. Megkérdezték be lehet-e jönni az utcába, és merről lehet bejönni – mondta. Elmondta, a lakók tartottak attól, hogy lekövezik az utat, és majd ezzel eleget tesznek a lakók kérésének, de bíznak abban, amit Maglai Jenő, a szabadkai városi képviselő-testületének elnöke megígért, hogy az út aszfaltburkolatot is kap.
‒ Persze áldozatot is hoztunk, mi adtuk a földterületet. Ez volt az első föld, amit a feleségemmel közösen megvásároltunk. És egy kicsi fáj is volt, amikor egy holdat oda kellett adni, de más kiutat nem láttunk. Ha nem adjuk oda ezt a földet, nem lett volna utunk – tudtuk meg Katona Nándortól. Elmondta, hogy az Újsoron többen tejtermeléssel foglalkoznak, és az összekötőút megkönnyíti a tej elszállítását a falu központjába.
A hét méter széles földterületet ugyan a Katona család odaadta, ám a Kosztolányi Árpád mellett levő 200 méter hosszú szakaszt meg kellett vásárolni. Ez a földterület jelentős összegbe került a városnak és a lakosoknak is, hiszen a városi költségvetésből erre a területre szánt összeget ki kellett pótolni az összegyűjtött pénzzel, illetve azzal az összeggel is, amit a Katona család kapott a felajánlott területért. Ugyanis, mint megtudtuk, két kapa területért a korábbi tulajdonos 6000 eurót kért.
Az újsoriaknak nagyon sokat jelent már az is, hogy köves az utca.
‒ Ilyenkor korábban már olyan sár volt, hogy kerékpárral kellett közlekednünk. De fagy után, amikor megengedett az idő, még gyalog is nehezen tudtunk kimenni az utcából. Gyerekeimet, unokáimat úgy kellett elvinni az iskolába. Télen szabadságon voltam, és én vezetettem a gyerekeket iskolába. De most már maguk is el tudnak menni. Nincs sár, felpattanhatnak a biciklire – tudtuk meg Piszanics Gézától. Unokája, Tót Takács Natália a ludasi általános iskola elsős tanulója. Mint megtudtuk tőle, busszal jár iskolába.
‒ Néha biciklivel megyünk a buszmegállóig, néha pedig Szilviával, a barátnőmmel megyünk együtt – mondta a kislány.
Ma már elveszítette jelentőségét a gumicsizma. Bár még most is, mint azt a lakók elbeszéléseiből megtudtuk, a szülők gyakran előveszik az esős időre előkészített felszerelést, amikor a gyerekeket iskolába indítják el. A kövesút még mindig szokatlan a számukra, de mint azt Natália elmondta, nincs már szükség gumicsizmára iskolába menet.
A kövesút pedig, úgy tűnik, csábítóbbá tette ezt az utcát. Új lakók költöztek az Újsorra.
‒ Korábban nem tudtuk kimenni autóval az utcából esős időkben. Meg kellett várni, hogy felszáradjon az út. Most már sokkal szebb a környék is, és jelentős mértékben megkönnyítette a közlekedést a lekövezett út. Elégedettek vagyunk – hallottuk Dragana Stanojevićtől, aki nyolc hónappal ezelőtt vásárolta tanyáját az Újsoron. Ausztriából költözött Ludasra, ugyanis megtetszett neki Ludas nyugalma, és a barátságos emberek viszonyulása.
‒ Negyven évet éltünk Ausztriában, de lakásban lakni olyan, mintha kalitkában lenne az ember. Amíg dolgoztam, megfelelt az az élet, de most, hogy nyugdíjba mentem, sokkal jobban érzem magam falun. Jóban vagyunk a szomszédokkal, és most már az útviszonyok is sokkal jobbak – mondta Dragana Stanojević.
