Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke az év utolsó napjainak egyikén fogadta az újságírókat, és ahogy egész évben tette, ezúttal is megosztotta velük gondolatait. Jó alkalom kínálkozott egy évértékelő elkészítésére.
Mi volt az eltelt esztendő legszebb pillanata?
– Munkasiker tekintetében mindenképpen a legszebb pillanatként a statútum kihirdetését tudnám megnevezni, amit egy kicsit beárnyékol mindaz, ami a költségvetés elfogadása után történt.
Ez mind dicséretes, viszont az a kérdés, hogy Vajdaság polgárainak mi újat hoz és mit jelent majd a gyakorlatban a statútum?
– Az köztudott, hogy a tartományban 153 hatáskör alakul majd ki , ami számunkra nagy előnyt jelent, de viszont én szkeptikus vagyok abban a tekintetben, hogy ez hogyan valósul majd meg. Sajnos az anyagi és a pénzügyi vetületét nem látom a dolognak, így úgy állok a kérdéshez, hogy szerintem a mandátumom végéig, két-két és fél évig töltődik majd fel tartalommal mindaz, ami a hatásköri törvényben és a statútumban áll. De hogy a konkrét kérdésre konkrétan válaszoljak, belső önállóságot biztosít számunkra a statútum. Különösképpen Vajdaság gazdasága és fejlődése tekintetében, tehát fellendülést kell hoznia, ezt a célt szolgálja a Fejlesztési Bank megalakítása, hiszen ebből adódóan a gazdasági érdekeket, ezzel együtt a vajdasági polgárok érdekeit önállóban tudjuk majd képviselni. A vajdasági magyarság szemszögéből vizsgálva a dolgot a tartományi alapokmány arra hivatott, hogy a sokszínűséget, a nemzeti közösségek megmaradását szavatolja. Nem is említ a statútum többséget és kisebbséget, hanem egyenlő nemzeti közösségekről beszél. Látom Vajdaság szerepének erősödését az európai intézményrendszerben, amely napról napra biztosabbá válik, ahogy halad Szerbia az Európai Unió felé.
Igen ám, de mindez elképzelhetetlen kellő anyagi háttér nélkül, márpedig a költségvetés ezt, úgy tűnik, nem hivatott biztosítani.
– Én azt várom, hogy 2010 első negyedévében módosítani fogják a költségvetést, hiszen ez, amit elfogadtak, egyáltalán nem Vajdaság-barát költségvetés. Márpedig a hatáskörök feltöltéséhez nekünk pénzügyi háttérre van szükségünk, amit elképzelhetetlennek tartok a költségvetés módosítása nélkül.
Úgy nyilatkozott, hogy teendői között a jövőre nézve fontosnak tartja a vajdasági iroda mielőbbi megnyitását Brüsszelben. Megteheti ezt anélkül, hogy Szerbia csatlakozzon az Európai Unióhoz?
– Volt már rá példa, más régiók esetében is előfordult, hogy előbb megnyitották az érdekképviseletet, még mielőtt az ország csatlakozott volna az EU-hoz. Erre nekünk biztosítékot ad a hatásköri törvény és a statútum is. Persze mielőtt sor kerülne rá, a belgrádi kormánynak jóvá kell hagynia. De talán 2010-ben a legfontosabb feladatnak a szegénység elleni harcot tartom, mert nap mint nap szembesülünk ezzel a gonddal. Vannak ugyan kísérletek, próbálkozások beruházásra, új lehetőségek megvalósítására, de a szomorú valóság azt mutatja, hogy bizony a vajdaságiak többsége a létminimum alatt él. Egy politikus számára ez elviselhetetlen, így elsődleges célként a szegénység és a szociális gazdasági válság elleni küzdelmet jelöltem meg.
Ez szép elképzelés, de a tartományi költségvetésből vajon mire futja majd, hiszen 15 milliárd dinárral rövidítették meg az anyagi lehetőségeinket, vajon a megmaradt pénzből hogyan lehet küzdeni a szegénység és a munkanélküliség ellen, és miként tudják majd a hatásköröket feltölteni jogkörökkel?
– Egyértelmű, hogy nem lehet hatékonyan így, ha meg van kötve a kezünk. De én továbbra is azt mondom, hogy a jövő év első három hónapjában sürgősen módosítani kell a költségvetést. Ez stratégiailag is nagyon fontos, mert egyébként a kitűzött céljainkat nem tudjuk megvalósítani.
Mivel az ön pártja, a VMSZ a költségvetés ellen szavazott tartományi és köztársasági szinten is, ezért támadások sorozata érte személy szerint önt is, és a pártját is. Hogyan lehet ebből a helyzetből megtalálni a kiutat?
– Állítom, hogy a közeljövőben a nézeteltérések rendeződni fognak a hatalmi koalícióval, vagy mondjuk úgy, a Demokrata Párttal. Hiszen nekünk egyáltalán nem állt szándékunkban bármit is tenni a koalíció ellen, legtávolabb áll tőlünk a kormány megbuktatása, mi csak Vajdaság érdekeit és az itt élők érdekeit helyeztük előtérbe, és védtük, azért reagáltunk a költségvetésre úgy, ahogy az megtörtént. Látom, hogy egyes szenzációhajhász lapok kampányolnak ellenünk és ellenem, sok hazugság látott napvilágot, de mondjam úgy, hogy én ezt már valamelyest megszoktam. Ezzel az embernek számolnia kell, ha politikával foglalkozik, és tudni kell küzdeni ellene. Engem azzal vádoltak meg, hogy sokat utazok külföldre, hogy költöm az adófizetők pénzét, és hogy a biztonsági emberek mindenhova elkísérnek. Tényleg utazok külföldre, de a vajdasági statútum értelmében a tartományi parlament elnökének egyik legfőbb feladata, hogy külföldön és belföldön képviselje a tartományt. Sohasem utazok külföldre turistaként, és minden egyes utat jelzek a tartományi kormánynak. Nekem titkos és privát útjaim nincsenek a költségvetés terhére. A munkámat az átláthatóság jellemzi. A szakbizottságokat és a közvéleményt mindig tájékoztatom, nemcsak az utaimról, hanem az ott elért eredményekről, a tárgyalások hozadékáról. Magyarán, hogy hova milyen céllal megyek, és milyen haszna lesz ebből Vajdaságnak. Nyugodtan alszom. Mindig is úgy volt, amióta politikával foglalkozom, s nem azért kezdtem politikával foglalkozni, hogy meggazdagodjak, vagy hogy privilégiumaim legyenek. Másfél év óta, amióta a vajdasági parlament élén állok, nem volt egyetlenegy nap sem, amikor nyugodtan hátradőltem volna a székemben, s azt mondtam volna, hogy most élvezem, hogy a parlament elnöke vagyok. Nem is vágyok ilyesmire. Tisztességgel végzem a munkámat, amíg hagyják, amíg a ház élén állok.
Az ön által említett pletykalapok a leváltásáról is szóltak.
– Ez sem újdonság, amikor az ember nyilvános tisztséget tölt be, akkor ez is benne van a pakliban. Ha viszont azt mondom, ha már odakerül a dolog, hogy leváltást emlegetnek, akkor jó ha tudom, hogy annak mi az oka. Tessék, mutassanak rá, hogy hol tévedtem, mit hibáztam, mit rontottam el, és mit csináltam rosszul. Erre azért kíváncsi lennék, de nem reagálok én az efféle vádaskodásokra. Nem látom értelmét. Inkább továbbra is becsülettel és tisztességgel végzem a munkámat. Lehet, hogy valakik úgy érzik, hogy nem a legtökéletesebben teszem ezt, de állítom, hogy méltóképpen és tisztességgel képviselem Vajdaságot bel- és külföldön, és akin csak lehet, megpróbálok segíteni. Próbálnak akadályozni a munkám végzésében, pl. azzal, hogy a költségvetésben 100 000 dinárt hagytak jóvá az utazásokra. Mi ezt eddig a kormány jóváhagyásával a költségvetési tartalékokból pénzeltük, és mindennel idejekorán elszámoltunk. Talán a jövőben is így lesz.
Van-e feszültség a tartományi képviselőházban?
– A házban nincs. Egyébként sem tapasztalok ilyesmit. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nagy a felhajtás a költségvetés miatt.
Milyen a Demokrata Párt viszonyulása?
– Nekem parlamenti elnökként azt kell néznem, hogy a vajdasági képviselőházon belül jó legyen a kommunikáció. Nem tapasztalok fennakadást, sem feszültséget, talán mondhatom azt, hogy korai lenne még, majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. De akárhogy is lesz, nekem az a feladatom, hogy mindent megtegyek azért, hogy zökkenőmentesen folyjanak a dolgok, és szolgáljam a kitűzött célok megvalósítását, s ennek érdekében egyetértés szülessen. Szeretném kihasználni az alkalmat, hogy a Magyar Szó minden kedves olvasójának és a lap dolgozóinak, valamint Vajdaság polgárainak sikerekben gazdag boldog újévet kívánjak.
