Tomislav Nikolić, a Szerb Haladó Párt elnökének csütörtöki elmondása szerint pártja azért kéri az Alkotmány módosítását és a köztársasági parlamenti képviselők számának a csökkentését, hogy Szerbiában kétpártrendszer alakulhasson ki. A demokratikus stabilitás tekintetében a politológusok legtöbbje a kétpártrendszert tartja a leghatékonyabb pártrendszernek. A kétpártrendszer azokban a társadalmakban életképes, amelyekben az értékek körüli megegyezés igen magas szinten áll, olvasható több tudományos elemzésben. Az SZHP kezdeményezéséről, a lehetséges pozitív, illetve negatív következményekről, a kétpártrendszer megalakításának lehetőségéről Szerbiában, valamint a kapcsolódó kérdésekről lapunknak Mihal Ramacs , újvidéki történész, újságíró, a Danas volt fő- és felelős szerkesztője nyilatkozott.
Megfelelő-e a pillanat az Alkotmány módosítására?
– Csakis akkor lehet módosítani az Alkotmányt, ha a hatalmi koalíció összes pártja egyetért ezzel kapcsolatban. Ha kizárólag a két legnagyobb politikai tényező, a Szerb Haladó Párt és a Demokrata Párt egyeztetne az Alkotmány módosításáról, akkor az a hatalmi koalíció széthullásához vezetne. Úgy vélem, hogy Boris Tadić ebben a pillanatban nem szeretné, ha felbomlana a hatalmi koalíció és rendkívüli választásokra kerülne sor. Legyen bármilyen az Alkotmány, vagy az annak alapján meghozott törvények, az ország jövője attól függ, hogy tiszteletben tartják-e az Alkotmányt és a törvényeket.
A takarékoskodási tényezőn kívül mi lenne a pozitív, vagy a negatív hozadéka annak, ha a köztársasági parlamentben 250 képviselő helyett 125 kapna helyet?
– Nem a képviselők száma a legfontosabb tényező, nem ettől függ a sikeresség, vagy a hatékonyság. Szerbiában pillanatnyilag az a legnagyobb probléma, hogy a képviselők csupán pártjaik, és nem a polgárok érdekeit tartják szem előtt. Pedig valamikor a polgárok szavaztak rájuk. Ahhoz, hogy ez változzon, nem a képviselők számát kell csökkenteni. Nincsen rá garancia, hogy 125 képviselővel a parlament hatékonyabbá válna, és kevésbé függne a politikai pártoktól, illetve a végrehajtó hatalomtól. A pártoknak csak a választásokig van szükségük a polgárokra. Amint az emberek leadják szavazataikat, a pártok megfeledkeznek róluk. Úgy alakítanak koalíciót, ahogyan az nekik megfelel, és gyakran pont az ellenkezőjét teszik annak, amit a választási kampány során megígértek. Mivel jól ismerem ennek az országnak a politikusait, abban sem vagyok biztos, hogy a kevesebb képviselő kisebb költségeket jelentene. Tartok attól, hogy 125 képviselő még több pénzt költene el, mint a jelenlegi 250.
Könnyebb lenne kormányozni Szerbiát, ha a parlamentnek 125 képviselője lenne, illetve ha kialakulna a kétpártrendszer?
– Szerbiát pillanatnyilag a hatalmi koalíció pártjainak az elnökei irányítják. Minden az elnökök közötti megállapodásoktól függ. Mindenki üzletel mindenkivel, a pártok elnökei zsarolják egymást. Minden a parlamenti képviselők és a polgárok háta mögött történik. A parlamenti képviselők szinte egyáltalán nem befolyásolják az állam politikáját. Ismétlem, ez akkor sem változik meg, ha csökken a képviselők száma.
Hogyan nézne ki a képviselők számának a csökkentése után a mindennapi politikai élet, és hogyan érintené mindez a nemzeti kisebbségek pártjait?
– Hiszem, hogy amennyiben a jövőben valóban kevesebb képviselő kap helyet a parlamentben, akkor az illetékesek a nemzeti kisebbségek érdekeit képviselő pártokra vonatkozólag is megoldást találnak. Erre az európai országokban már számos működőképes modellt kidolgoztak. Nem hiszem, hogy a kisebbségek emiatt bármilyen téren is megrövidülnének. Szeretném hozzátenni, hogy a kisebbségek politikai képviselőinek az esetében is sokkal inkább a minőség, és nem a mennyiség a fontos.
A Szerbiát jellemző politikai mentalitás összeegyeztethető-e a kétpártrendszerrel?
– A nagy pártoknak megfelelne a kétpártrendszer. Azt azonban nem hiszem, hogy Tadić és Nikolić ebben a pillanatban valóban megpróbálja ezt ráerőszakolni a többi pártra. Abban sem vagyok biztos, hogy jelenleg ez sikerülne nekik. Mindketten figyelnek arra, hogy ne mérgesítsék fel túlságosan Dačićot és Dinkićet, vagy a kisebbségi pártok vezetőit.
Egyetért azzal a megállapítással, hogy Szerbia csak kétpártrendszerben fejlődhet?
– Ugyanazt gondolom erről, mint a képviselők számáról: a tartalmi lényeg a fontos, és nem a formalitás. Polgárként hatékony és felelősségteljes törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat szeretnék. 2000 óta mindig arra szavazok, aki szerintem kevésbé rossz. Szeretném, ha végre olyan személyre, illetve pártra szavazhatnék, aki valóban jó programmal és hatékony emberekkel indul a választásokon. Igaz, hogy a hatalmi koalíciót jelenleg nagyon sok párt alkotja. Ennek a ténynek azonban nem kellene automatikusan fékeznie az országot. Ha ezek a pártok mindannyian a polgárok és az állam érdekében tevékenykednének, akkor ez a boldog emberek országa lenne. A pártok többsége saját maga számára dolgozik. Senki sem garantálja, hogy a kétpártrendszerben ez másképpen lenne. A politikusok többsége nem tiszteli az országot. Ezért ne csodálkozzunk, hogy maguk a polgárok sem tisztelik Szerbiát.
A haladók alkotmánymódosítási kezdeményezése Ön szerint: politikai marketing, vagy valós politikai lépés?
– Politikai marketing. A haladóknak a legnagyobb ellenzéki pártként folyamatosan mobilizálniuk kell a választópolgárokat és le kell kötniük a figyelmüket. Folyamatosan új választókra kell vadászniuk. Ez úgy a legkönnyebb, ha napi rendszerességgel rámutatnak a hatalmi koalíció hibáira. A jelenlegi kormány pedig jócskán ad okot a kritikára.
Ön szerint fennáll a lehetőség az Alkotmány preambulumának a módosítására, amelynek értelmében Koszovó Szerbia elszakíthatatlan része?
– Nem hiszem, hogy a hatalmi koalíció pártjai közül bárki is ezt szorgalmazná. Ha a hatalmi koalíció valamiért úgy véli, hogy erre szükség van, akkor meg is teszik a szükséges lépéseket és kiírják a referendumot. Ami a polgárokat illeti, ha emlékezetem nem csal, az emberek a népszavazásokon eddig mindig megszavazták azt, amit az államhatalom szeretett volna.
Legyen szó az alkotmány módosításáról, vagy bármilyen más témáról: véleménye szerint az SZHP és a DP ugyanazokat a célokat szeretnék elérni?
– Mindkét párt ugyanazt szeretné: hatalmon lenni. Mindkét párt egyedül, és ellenőrzés nélkül kívánja irányítani az országot.
