A Magyar Országgyűlés és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat december 18-án közösen szervezte meg a parlamenti gyermekkarácsonyt, amelyre nyolcszáz gyermeket hívtak meg az árvíz sújtotta településekről, a vörösiszap-katasztrófa károsultjai közül, illetve a határon túlról. A vajdaságiakat az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör harmadikos és negyedikes néptáncosai képviselték. Az ünnepség házigazdája dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke volt, aki átadta az Országház kulcsát a posztját erre a napra jelképesen átvevő óbecsei Kiskomáromi Zsombornak.
A tízéves Zsombor illedelmes is, talpraesett is, valószínűleg ezért esett rá a választás, hogy legyen a délvidéki küldöttség első embere. Az útra öltönyt kért a szüleitől, akik hiába mondták a fiúnak, hogy Budapestre szórakozni mennek, vigyen csak egy inget – a fiú megmakacsolta magát. Pedig akkor még álmában se gondolta, hogy őt választják majd ideiglenes házelnöknek, egyetlen célja volt a fiúnak: egy közös fénykép Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel. Az ideiglenes házelnök exkluzív interjút adott lapunknak.
Miből gondolhatták a többiek, hogy te vagy a legalkalmasabb a házelnöki posztra?
– Most azt nem tudom. A szavazóbizottság (a nyolc régiócsoport vezetői – a szerző megj.) választott ki.
Elnöki találkozó
Ideiglenes házelnökként neked milyen feladatod volt?
– Nagyon semmi.
De a tévében láttam, hogy volt dolgod…
– Hát az alelnökökkel meglátogattuk Orbán Viktort a dolgozószobájában, és én beszédet tartottam.
Abban mit mondtál?
– Megköszöntem, hogy a szavazóbizottság engem választott, elmondtam, hogy nagyon tetszik a parlament, és ez életem legszebb kirándulása.
Az óbecsei csapat tagjai
Volt neked egy első parancsolatod is.
– Az én első parancsolatom a virsli, a kakaó, a zene és a tánc volt. Ez volt aznap a többi gyereknek az ebéd, és felléptek Magyarország legjobb gyermektáncosai.
Te és az alelnökeid külön ebédeltetek?
– Igen, mi sült csirkét ettünk, és az a csirke úgy nézett ki, hogy a lábán piros-fehér-zöld szalag volt. Minden nagyon finom volt.
Igaz, hogy Orbánék azt kérték, edd kézzel a csirkét?
– Tompák voltak a kések, nem lehetett velük vágni. Ők már megették kézzel, én még nem, akkor mondták, hé, kiskomám, edd meg kézzel, mert így ez nem fog menni.
Tudtad, hogy ki kicsoda a politikusok közül?
– Tudtam: Orbán Viktor a miniszterelnök, Kövér László a házelnök, Schmitt Pál a köztársasági elnök. Ő a Sándor-palotában van.
Zsombor az Országház kulcsával
Te a miniszterelnök és a házelnök között ültél. Miről beszélgetettek?
– Hát arról, hogy itt, Óbecsén milyen az élet, kérdezték, hogy szegény-e Óbecse, mondtam, hogy szegény… Orbán Viktor azt kérdezte, hogy nem épül nálunk semmi? Mondtam, hogy csak a Petőfi Sándor Általános Iskola tornaterme.
A gyerekeikről is beszéltetek?
– Igen, beszéltük, hogy Kövér Lászlónak van három gyereke, Orbán Viktornak meg öt.
Ráchellel találkoztál is, igaz?
– Igen, Rasival találkoztam, de akkor még nem tudtam, hogy ő kicsoda. Ő volt a csoportelnökök vezetője. Ez úgy volt, hogy azt mondta Ráchel: „Várjál egy picit, bemegyek az apukámhoz”. Mondom, miért, ki az apukád? Hát az Orbán Viktor. Mondom, tényleg?! Akkor gyerünk be hozzá! Így történt, hogy megismerkedtem Orbán Viktorral. Bemutatkozott nekem, de akkor még nem tudtuk, hogy én leszek majd az elnök.
Hatalomátvétel
Neked is van egy kishúgod.
– Igen, Zsolna. Elmondtam nekik is: úgy lett megkeresztelve, hogy Margit, de úgy hívják, hogy Zsolna. Kövér László mondta, hogy a fiát Vajknak hívják. Elmondtam neki, hogy régen, a kereszténység felvétele előtt ez volt Szent István neve. Ő meg elkezdte mesélni, hogy valamikor neki hosszú haja volt. Mondom neki: én elmesélhetem? És akkor elmeséltem, hogyan lett neki rövid haja: megfogadta, hogy akkor vágja le a hosszú haját, ha a Fidesz megnyeri a választásokat. Megnyerték, ezért vágatta le a haját.
Milyen volt Orbán Viktor?
– Ó, nekem nagyon tetszett, azt mondta, hogy én nagyon szimpatikus és talpraesett gyerek vagyok.
Amikor az újságírók elmentek, miről politizáltatok?
– Elmondtam, az apukám nem szereti a Gyurcsányt, mert hazudik. Mondtam azt is, hogy nekem milyen híres rokonaim vannak Óbecsén, Skrabány Viktor híres festő a díszelnök (díszpolgár – a szerző megj.), és rokonom, a Knézi Péter a városelnök (a baráti társaság tagja, egy közös ismerős nagybátyja – a szerző megj.). Akkor azt is mondták Orbánék, hé, kiskomám, mi nem vagyunk rokonok? Mondtam, hogy nem, de még lehetünk.
Ennyi Orbán-lány mellett végül is nem kizárt…
– Igen.
A sajtó kereszttüzében
Állást nem ajánlottak neked a parlamentben?
– Azt nem, de most, hogy van a kettős állampolgárság, mondták, hogy én a parlamentbe is bejelentkezhetek. Azt nem tudom, hogy ezt komolyan mondták-e, de azon összeveszett az Orbán Viktor és a Kövér László, hogy kinek legyek az utódja? Meg azt is mondták még, hogy figyelj, komám, ha politikus akarsz lenni, az Országház tárva-nyitva áll előtted!
Ők is szépen fel voltak öltözve?
– Igen, de megkérdezték, én hol vettem az öltönyömet? Mondtam, hogy Óbecsén, száz euróba került! Azt mondták, kiskomám, akkor mi is oda megyünk vásárolni…
Te nem szerettél volna inkább a többi gyerekkel lenni?
– Nem volt ott nekem semmi bajom! Sportolókkal, énekesekkel ebédeltem, találkoztam az Erdei Zsolttal, a focista Buzánszkyval… Engem csak a kamerák, a mikrofonok, a fényképezőgépek idegesítettek. A klattyogás zavart, meg én nem szeretek fényképezkedni. De nem voltam lámpalázas.
Azért a gyerekekkel is sikerült barátkozni?
– Igen, egy kolontári kisfiú elmesélte, hogy náluk az iszap akkora volt, hogy mind a két kutyájukat elvesztették, meg az egyik rokona bent fekszik a kórházban, mert az iszap lemarta a bőrét.
Valóban összetegeződtetek az elnökökkel?
– Igen.
Simán letegezted a miniszterelnököt?
– Igen. Engem sokan magáztak, de mondtam, hogy ne magázzanak, mi vagyok én, öregember?!
Ha protekció kellene Orbán Viktorhoz, hogy interjút készítsek vele, hozzád fordulhatok?
– Igen.
A parlamenti termeket is végigjártátok?
– Igen, nagyon szép a parlament. Azt is szeretném elmondani, hogy a parlamentet be akarják vonni valami anyaggal, hogy ne menjen tönkre. És azt is szeretném mondani, hogy a parlament előtti emlékműnél örökké tűz ég – ha kialszik, a magyar nép nem szabad.
