Néhány nappal ezel ő tt behatóan foglalkoztunk a zentai kórház körüli - várható - bonyodalmakkal. A Tartományi Végrehajtó Tanács ugyanis a közelmúltban határozatot hozott többek között a zentai kórház alapításáról, amely szerint a Tisza-parti város intézményéhez ezután Ada és Zenta fog tartozni, míg Magyarkanizsa a szabadkai, Csóka és Törökkanizsa pedig a nagykikindai kórház felé gravitál. Ezt a döntést igen sokan úgy értelmezték, hogy következményeként hatalmas, hozzávet ő leg 60 százalékos létszámleépítés várható, és a csókai, valamint a törökkanizsai betegek a jöv ő ben nem vehetik igényben az említett kórház szolgáltatásait.
– Erről szó sincs – hangsúlyozta tegnap Zentán a Magyar Szónak adott exkluzív nyilatkozatában dr. Miloš Lučić, tartományi egészségügyi titkár. – Mi mindenképpen arra törekszünk, hogy az egészségügy egyértelműen a betegek elvárásait és érdekeit szolgálja, és semmiféle adminisztratív megkötés ne gátolja őket jogaik érvényesítésében. Lényegében ez azt jelenti, hogy akik eddig a zentai kórházban igényelték az egészségügyi ellátást, továbbra is oda mehessenek, tekintet nélkül arra, hogy Adán vagy Törökkanizsán élnek. A szolgáltatás árát képező pénznek kell követnie a beteget, és nem fordítva. Ha az illetékes egészségügyi szakember úgy értékeli, hogy a beteg – bármi oknál fogva – a zentai, vagy éppen a szabadkai kórházban kaphat megfelelő ellátást, akkor oda utalja, a kórház pedig így is, úgy is a Köztársasági Egészségvédelmi Alapnak fogja számlázni az elvégzett terápiával kapcsolatos költségeit.
Tehát nincs alapja annak az egyre hangosabb félelemnek, hogy belátható időn belül leépítik a zentai kórházat?
– Ez légből kapott állítás, és kénytelen vagyok kimondani, hogy egyes tömegtájékoztatási eszközök inkorrekt módon tálalták a TVT határozatát a polgárok elé. Ha valóban az lenne a célunk, hogy az intézményt az eddiginél sokkal alacsonyabb szintre süllyesszük, az elmúlt években nem növeltük volna a juttatásokat. Tavaly például a Zentai Egészségügyi Központ 26,5 százalékkal több pénzt kapott az alaptól, mint a korábbi esztendőben, az idén pedig újabb 10 százalékkal növekedik a juttatás. Azt azonban hangsúlyozni szeretném, hogy mindenképpen szem előtt kell tartani egy adott intézmény kapacitásának kihasználtságát. Ha valahol például 300 ágy áll a betegek rendelkezésére, de ennek csak húsz százalékát használják ki, nem logikus az ilyen méretű kapacitás fenntartása.
– Az is logikus, hogy amennyiben – esetünkben – a zentai kórház kapacitása megfelelő, az ott dolgozó személyzet munkahelye sem válhat kérdésessé. Annál is inkább nem, mert nem hogy a megszüntetésére, hanem a zentai s a nagykikindai kórház esetében is olyan mértékű továbbfejlesztésre törekszünk, amelynek szintje megfelel egy körzeti szakintézmény esetében elvárhatónak. Az elbocsátások helyett tehát még arra is lesz esély, hogy új, megfelelő képzettségű és szakosítású dolgozókat alkalmazzanak.
– További alátámasztása ennek az is, hogy az utóbbi három évben az észak–bánáti körzet egészségügyébe több mint 200 millió dinárt fektettünk, s ebből Zenta ötven millió felett kapott.
Dr. Lučić egy igen érdekes, eddig sokak számára ismeretlen adattal is szolgált a vajdasági kórházak működését illetően. Elmondta, hogy tartományunk egészségügyi intézményeiben az úgynevezett várólisták jóval rövidebbek, mint az Európai Unió sok országában. Példaként említette az igen magas szintű szociális ellátással rendelkező Svédországot, ahol érezhetően tovább kell várni egy nem sürgősségi műtétre, mint nálunk.
A fentiekből egyenesen következik, hogy a zentai és a környékbeli községek polgárainak, illetve a zentai kórház dolgozóinak nem kell tartaniuk a hátrányos helyzet bekövetkeztétől.
