Munkahely vidéken

Daniel Pinter január elsejétől jogászként dolgozik a moholi Idősek Otthonában. A harminckét éves, óbecsei gyökerekkel rendelkező fiatalemberrel új munkahelyén találkoztunk. A vegyes házasságból származó Daniel Pinter töri a magyar nyelvet, ezért inkább szerbül értekeztünk. Elmondta, hogy 2006-ban végzett az Újvidéki Egyetem Jogi Karán, időközben a Vajdasági Televízióban dolgozott műsorvezető-bemondóként.

– Miután befejeztem az egyetemet, felhagytam a munkával a tévénél, és jelentkeztem a Tartományi Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálatnál – mesélte Daniel Pinter. – A múlt évben megjelent a TVT Vajdaság egységes munkaerőpiac elnevezésű projektuma. A Tartományi Munkaügyi Foglalkoztatási és Nemek Egyenlőségével Foglalkozó Titkárság pályázatot írt ki a kis és a fejletlen községek számára. A potenciális munkaadók e pályázat révén jelezték, hogy milyen egyetemi végzettségű szakemberekre lenne szükségük a helyi intézményekben és vállalatokban, többek között ezt tette a moholi Idősek Otthona is, amelynek jogászra volt szüksége. Ezután irányítottak engem a Tartományi Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálattól a Tartományi Végrehajtó Tanács közreműködésével Moholra. A munkába állás előtt két szerződést írtam alá. Az egyiket a projektum megvalósítása céljából a TVT-vel, az adai önkormányzattal és a moholi Idősek Otthonával. Ezzel a szerződéssel a felek kétéves időszakra kötelezték el magunkat, illetve a moholi intézménnyel aláírtam a munkaszerződést, ami legalább kétéves időszakra szól. A moholi állást nem én választottam, hanem ide irányítottak. Mostanság az ember nem válogat, nagy dolognak számít a szakmában elhelyezkedni. A szüleim ezen a vidéken élnek, és számomra ismerős a hely. Óbecsén születtem, és ezt a vidéket sajátomnak tekintem. Január elsejétől dolgozom, ekkor lépett életbe a munkaszerződés. Moholt nyugodt és kulturált közösségnek tartom. Az új környezetben egyelőre leginkább ez tetszik, a munkahelyen a munkafeladatokat pedig el kell végezni – mondta a jogász.

Daniel Pinter nem költözött Moholra, naponta utazik Óbecséről a munkahelyére. Újvidékről ugyanis szülei óbecsei családi házába költözött, egyelőre ott telepedett le. Mint mondta, bonyolult és fárasztó lenne nap mint nap Újvidékről utazni az átszállás és a távolság miatt is, ami egy irányba legalább egyórás utat jelent.

– Úgy döntöttem, hogy valameddig még a szüleimnél lakom. De azt is elképzelhetőnek tartom, hogy hosszabb időre Moholhoz kötöm az életem. Egyelőre ez a helyzet, de soha nem tudni, hogy mit hoz a holnap. Már elmúltak azok az idők, amikor az ember az iskola befejezése után elhelyezkedett egy munkahelyen, majd néhány évtized után onnan ment nyugdíjba. Mostanság megszokott dolognak számít, hogy az emberek más szakmát tanulnak, és a munkaerőpiac igényeihez alkalmazkodnak, hiszen az országban egyre kevesebb a munka. Újvidéken nehéz jogászként elhelyezkedni, amit az én esetem is tanúsít. Munkába állásom előtt két nappal még egy magántelevízió, a Kanal 9 tiszteletdíjas munkatársa voltam, és a napi híreket olvastam be. A körzeti bíróságon volontőr gyakornokként is dolgoztam, mint bírósági- és ügyvédgyakornok. A kétéves gyakornoki idő végén járok, ami alapfeltétele annak, hogy kimenjek az igazságügyi vizsgára. Azt tervezem, hogy leteszem az igazságügyi vizsgát, ami lehetővé tenné, hogy ügyvédi magánpraxisba kezdjek. Az új munkahely, lehet, elodázza a tervem megvalósítását, amit azonban mindenképpen szeretnék megvalósítani – mondta Daniel Pinter.