A hétvégén ünnepelte huszadik évfordulóját a Vajdasági Újságírók Független Egyesülete (NDNV). A jubileum kapcsán az egyesület múltjáról, jelenéről és célkitűzéseiről Dinko Gruhonjić tyal, az egyesület elnökével beszélgettünk.
– A Vajdasági Újságírók Független Egyesületét 1990 januárjában alapították, de találtunk a dokumentumok között 1989. december 24-i keltezésűt, a kezdeményezés ekkorra tehető. Azt hiszem, ékesen szól az akkori aktivistákról és az akkori időkről az, hogy az NDNV volt az egykori jugoszláv térség területén az elsőként létrejövő független újságíró érdektömörülés. És ez itt nálunk történt Vajdaságban, amihez nagy bátorság, eltökéltség kellett, hiszen nem akármilyen idők voltak azok. Ahhoz, hogy a kezdeményezési okmányt aláírják, az újságíróknak meglehetősen merésznek kellett lenniük, mert az állami médiában – márpedig akkor itt másmilyen nem létezett – mindez a felmondás veszélyét hordozta magában. Ma – visszatekintve erre a húsz évre – nyugodt szívvel állíthatom, hogy nincs mit szégyellnünk, és nincs olyan tagunk az egyesületben, aki miatt szégyenkeznünk kellene. 1990-től máig meg tudtuk őrizni a tisztességünket és az újságírói szakma becsületét. Pedig igencsak sok nyomásnak, támadásnak, ellenségeskedésnek voltunk kitéve, kezdve a kilencvenes évek elejétől, amikor a háborús uszító propaganda elsőként itt, Újvidéken csapott le az újságírókra, amikor az Újvidéki Televízióból és a Dnevnikből meglehetősen sokakat elbocsátottak közülük, példát kellett statuálni, mert a vukovari háborúskodást az újvidéki hadtest intézte, és ennek az egész ügynek az első áldozatai az újságírók voltak. Kicsit patetikusan fogalmazva, azt is mondhatnám, hogy az NDNV volt az egyetlen fényes pont az újságírás égboltján egész Jugoszláviában abban az időben. Mivel a Magyar Szónak nyilatkozom, azt is hangsúlyozom, hogy a Magyar Szó szerkesztőségének az egész kollektívája belépett az egyesületünkbe az alapítás idején.
Konkréten mi mindent tudtak tenni az évek során az újságíró-társadalomért?
– Keserű szájízzel azt kell mondanom, hogy a mai munkánk szinte alig különbözik attól az időszakétól, amit a kilencvenes évek folyamán végeztünk, hiszen mostanra egy olyan paradox helyzet alakult ki, hogy ismét félteni kell a szakma önállóságát. Egyre kevesebb teret és lehetőséget kap a média a kritikai, bíráló jellegű és a kutatói újságírásra. Nyugodtan azt is állíthatnám, hogy rosszabb a helyzet, mint a miloševići korszak idején volt, hiszen akkor legalább léteztek teljesen független médiumok, amelyekben meg lehetett jelentetni mindazt, amit bírálóan közölni szerettünk volna. Egy ezek közül – a Nezavisni – az NDNV hetilapja volt, amely 1992 és 2002 között jelent meg. Olvasgatva az egykori számokat, rájövök, hogy milyen bátran kiálló újságírás jellemezte azt az időszakot, konkrét kérdésekkel foglalkoztunk napról napra, és lerántottuk a leplet a korszak bűneiről és hibáiról. Be kell vallanom, hogy az NDNV legnagyobb sikertelensége, hogy megszűnt a Nezavisni.
Ennek bizonyára anyagi okai voltak...
– Természetesen. De rá kell mutatni arra is, hogy a miloševići korszakban több úgynevezett független újságunk volt, és azt kell tapasztalnunk, hogy mára szinte valamennyi elveszítette független jellegét, vagy eltörpült a súlya és jelentősége. Magyarázható ez részben a nyomásgyakorlással, de kommercializálódó társadalmunkkal is. A médiaházak sajnos különféle kompromisszumokat voltak kénytelenek kötni, hogy fenn tudjanak maradni.
Próbálnak valamit tenni ez ellen?
– Igyekszünk a hiányt pótolni, ha a Nezavisni hetilappal nem tudjuk, akkor legalább az interneten informáljuk az érdeklődőket mindarról, ami nálunk, Vajdaságban történik. Mert természetesen mi Vajdaságot tartjuk fontosnak, ez a mi médiaterünk, ezért is neveztük el a honlapunkat Autonómiának. Az NDNV folyamatosan és egyre behatóbban fog foglalkozni Vajdasággal, függetlenül attól, hogy a statútum megszületett, mert mi úgy látjuk, hogy ezzel megpróbálják a vajdasági autonómia kérdését megoldottnak tekinteni és félretolni az egész ügyet. Márpedig itt megoldás nincs, a gondokkal továbbra is foglalkozni kell. Nekünk ez a dolgunk és ezt kitartóan fogjuk továbbra is tenni. De szeretnék még visszaemlékezni a kilencvenes évek elején megindított Ablakra és mindarra a folytonos tevékenységre, amelyet az NDNV a miloševići rendszer idején fáradhatatlanul tett, hogy a demokratizálási folyamat bekövetkezhessen. Gondolok itt az Ellenállás mozgalom megsegítésére, az újságírók védelmére.
Hány tagja van az egyesületnek, és gyarapodik-e még a tagság?
– Eddig 450 tagot számlálunk. Sokan azt mondják, hogy majd akkor derül ki valójában, hogy hány igazi tagja van az egyesületnek, ha bevezetjük a tagsági díjat. Mi nem fizettetünk meg tagsági díjt, ami nem jellemző az újságíró-egyesületekre, de úgy gondoljuk, hogy még mindig nem teszünk eleget az újságírókért, és nincs hozzá jogunk, hogy megköveteljük, hogy tagsági díjat fizessenek. Az egyesületünk kormányon kívüli civil szervezet módjára működik, igyekszünk minél többet tenni az újságírókért, és úgy gondoljuk, hogy majd akkor fogjuk bevezetni a tagsági díjat, ha módunk lesz rá létrehozni egy alapot, amelynek köszönhetően majd segíteni tudjuk az arra rászoruló tagságot. Jelenleg az utazási kedvezményen kívül mozi- és színházlátogatási kedvezményt tudunk nyújtani, s ezenkívüli jogi segítséget is azoknak az újságíróknak, akik erre rászorulnak. Például a törvényellenesen elbocsátott kollégáknak. Talán ebben az évben, a működni kezdő médiaközpont szolgáltatásai is hozzájárulnak ahhoz, hogy még többet tudjunk nyújtani tagjainknak, így előfordulhat, hogy mondjuk jövőre már tagsági díjat kell majd fizetni, de én biztos vagyok benne, hogy azontúl sem fog változni a Vajdasági Újságírók Független Egyesülete tagjainak létszáma.
