A nyolcvanas-kilencvenes években nagyon sok szociális lakást eladtak, ezért most kétszer annyian várnak segítségre, mint amennyinek szállást tudnak adni. Az önkormányzat lakásügyi bizottsága dönt arról, kinek jár lakás. A bérleti díjak négyzetmétertől függően 800 és 1600 dinár között mozognak.
A belvízgondok és a magas talajvízszint miatt Zentán most óriási szükség lenne szociális lakásokra, de mint kiderült, az önkormányzatnak mindössze 35 ilyen lakása van, és jórészt azok is el vannak hanyagolva. Patus Ervin, az önkormányzat lakásügyi bizottságának tagja elmondta, hogy sem a lakóknak, sem az önkormányzatnak nincs pénze a felújításukra:
Patus Ervin: Tartozásért még senkit nem tettünk ki az utcára
– Mindössze 4-5 lakás van jobb állapotban, a többin mind javítani kellene valamit. A folyamatos karbantartás a lakók kötelezettsége, de mivel ők szociális segélyekből élnek, nincs pénzük rá. Sok helyen az albérlők már legalább tíz éve nem meszeltek, és semmit sem újítottak fel, így a lakások egyre lepusztultabbak. Az önkormányzat csak a nagyobb és életbevágóan fontos javíttatásokat tudja kifizetni, így legutóbb a Vasút utcai házban a beomlott tetőt tataroztatta, és most csináltatja a Fő Tér 1-ben található lakást, az ugyanis már tényleg lakhatatlan volt. Ott a kanalizációt javíttatjuk, de a nyílászárókat is ki kellene cserélni, meg a vezetékes vízhálózatra is rá kellene kapcsolni a lakást. Egyébként a legtöbb szociális lakásban van áram és víz – mondta az illetékes.
Arról, hogy kik költözhetnek a szociális lakásokba, az önkormányzat lakásügyi bizottsága dönt. Mindig a leginkább rászorulókat, a nagycsaládosokat igyekeznek előnyben részesíteni, de nem tudnak minden kérésnek eleget tenni, most is legalább negyven beadott kérvényük van.
– A rászorulók a lakásügyi bizottságnak adják be a kérelmüket, mely öttagú és két-három hetenként ülésezik. A bizottság javaslatot tesz, és elküldi döntését a polgármesteri hivatalnak, majd ott meghozzák a döntést. A bizottság az utóbbi időben sokat járja a terepet, hogy megismerje a bérlőket, és összeírja, hol milyen állapotban vannak a házak, és mit kellene rajtuk javítani – mondta Patus.
A bérleti díjak változóak, a lakás nagyságától függően a családok jelenleg 800 és 1600 dinár közötti összeget fizetnek havonta. Van olyan lakás, ahol hatan-heten is laknak, de van, ahol egyedülálló személyek élnek.
– A bizottság ügyel arra, hogy ne költözhessenek be többen a lakásokba, mint ahány személyre kiadtuk, vagyis nem lehet odavenni a rokonságot, az ismerősöket. A lakásokat a bérlők nem adhatják bérbe másoknak, és kereskedelmi tevékenységet sem folytathatnak bennük. Régebben meghatározatlan időre vagy öt évre adták ki a szociális lakásokat, de az utóbbi időben főleg egyéves bérleti szerződéseket kötünk. Az, hogy a lakások rossz állapotban vannak, nem csupán az önkormányzat bűne, hiszen a lakók nagy része hanyag, és nem hajlandó maga körül rendet tenni, tisztaságot tartani. Ritka eset, hogy a bérlők karbantartják az épületet és vigyáznak rá, de szerencsére erre is van példa. A lakásügyi bizottság még senkit sem lakoltatott ki, bármennyire is elhanyagolták az épületet vagy nem fizették ki a bérleti díjat. Sajnos a megfizettetéssel mindig gondunk van, de mivel szociálisan hátrányos helyzetű családokról van szó, nem tehetjük ki őket az utcára – hallottuk a bizottsági tagtól.
Szociális lakásból tehát kevés van, az igénylők száma pedig állandóan szaporodik. Ilyen lakásokat már nagyon régóta nem építenek, a valamikoriak közül pedig sokat felvásároltak. A legtöbbjét a nyolcvanas-kilencvenes években adták el, és azóta nincs pénz újakra, sőt még a meglévőket is alig tudják karbantartani.
A megmaradt szociális lakások egy része a város szívében található a Posta utcában, a Fő utcában, a Jovan Đorđević utcában, tíz lakás van a Jézus Szíve templom mellett a Madách Imre utcában, de vannak lakások a Tóparti, a Táncsics Mihály, a Vuk Karadžić, a Branko Radičević, a Vasút, a Nemanja és az Arany János utcákban is.
